Elvégre épeszű ember aligha a közszolgálati adóhoz rohan a felvétellel, hiszen akárhogy is nézzük, a közrádiónak a kormány a kenyéradó gazdája. S milyen érdekes, arra meg már jószerével alig valaki emlékszik, hogy mindez - meg vele persze a szintén megkomponáltnak tetsző tévészékházostrom - két héttel az önkormányzati választások előtt történt. Fel lehetett mutatni: lám, ilyen az ellenzék, lealjasít, anarchiába zülleszt, s rendpárti jelszavakkal még az ötödleges frissességű Demszkynek is sikerült főpolgármesteri székében megkapaszkodnia.

Hazugságnak hazugság a barátja, s nálunk az alaphazugság szárba szökkenése óta a hazugságok bandában járnak. Egyik szüli a másikat, a másik próbálja elfedni az egyiket, a harmadik pedig mindkettőt. És a szavak is megbolondulnak, megsavanyodnak, majd elporladnak a szájpadlat alatt, hogy végül torzszülöttként feltámadjanak az agyban, s átmenjenek önmaguk ellentétébe. A hazugságra épített hatalom pedig - mindegy, hogy diktatúrának vagy demokráciának nevezzük, mert, ugye, a szavak már kivetkőztek igazi önmagukból - csak megfélemlítéssel, korrupcióval, zsarolással és figyelemeltereléssel képes fenntartani önmagát. A megfélemlítésben élenjárókat meg ki lehet tüntetni, a korruptakat címmel, ranggal, bársonyszékkel és pénzzel elismerni, a zsarolhatókat pedig kussoltatni, s velük együtt önfeledten élvezni a nagy demokráciajátékot.

Hazugságnak hazugság a barátja, így aztán nem gond nekünk, talpasoknak elmagyarázni, hogy összeegyeztethető a kapitalista demokratizmussal és a miniszterelnöki tiszttel az őszödi kormányüdülő meg a Szalay utcai klub magánosítása, a Szemlőhegyi úti villa áfa-visszaigényléses felújítása, a MÁV-kedvezmény és az olcsóbb áram a kormányfő cégének. Az apróbb hazugságok pedig, mint például a rendszeres bérmálkozás, kislánymentés meg a pápai Katus mama gázórafigyelése, nálunk már egyenesen hozzátartoznak a népéért élő államférfi imázsához.

A hazugság kézen fogva jár a többi hazugsággal, a segítségével le lehet rasszistázni vagy antiszemitázni nem csupán az ellenzéket, egy egész nemzetet is. Ha Mortimer megszúrja Józsikát, nem a szurkáló háza előtt mondják ki, hogy Mortimer, süljön ki a szemed, aljas rasszista vagy. Nem. Hivatásos rasszistafelismerők jelentik ki rögvest, hogy nem akarnak egy rasszizmustól sújtott országban élni. És a mutatvány bármely helyzetben elővehető, sőt válság esetén egyenesen kívánatos a bejátszása. Hősi demokratapózba vágva magunkat, ki lehet jelenteni: hiába, ilyen helyzetben mindig felerősödnek a szélsőségek. Persze, ha a szavak még nem öltöztek volna át, akkor mindez úgy hangzana: ilyen helyzetben mindig felerősítik a szélsőségeket.

Hazugság hazugsággal közösül, és szaporodik, szaporodik, szaporodik. Már észre sem vesszük az álságot, amikor azt mondja nekünk mindkét parlamenti törpepárt valamennyi képviselője, hogy ő kizárólag az ország érdekét nézi, amikor még mindig lélegeztetőgépen tartja a kisebbségi kormányt. Illetve észrevesszük ugyan, csak már nem háborodunk fel, hiszen jó ideje tudjuk, ők sem héroszok, egyszerű esendő emberek. Sőt, tisztelet a kivételnek: ócska emberek. Amikor Tisza István miniszterelnök képviselőséget ajánlott fel Gárdonyinak, ő így válaszolt: "Ha nagyméltóságod az országban mindenkit megvásárolt is, a világosi fegyverkovács fia becsülete akkor sem eladó."

Milyen kár, hogy nálunk már jó ideje kiveszett a fegyverkovácsság nemes mestersége.