Ott kezdődött a baj, hogy a hazai társadalombiztosításban rejlő 1500 milliárd forint olyan gravitációs hatást fejtett ki a párt vezérkarára, mint egy kozmikus fekete lyuk. Éves forgalomról van szó, s akkor még nem is számoltuk azokat az összegeket és a mindebből adódó társadalomátalakítási lehetőségeket, amelyek az egészségügy - magyarán a kórházak s egyéb rendszerelemek - gyorsított és ellenőrizetlen privatizációjából erednének. Fene tudja, milyen álmok keringhettek már a Gizella utcai mogulok fejében, szerények biztosan nem. Szerénységről, skrupulusról amúgy sem szokás ebben a közegben beszélni, elvégre egy abszolút haszonelvű pártról van szó. Jobboldali elemzők ilyenkor mindig az SZDSZ zavaros ideológiai hátterére utalnak. Például a rákosista elitóvodákra s az emberi jogok éles kontrasztjára meg a maoista perek és a neoliberális globalizmus ellentmondásaira. Noha csak a mindenkori elittudatról és a hatalom, no meg a profit iránt érzett csillapíthatatlan vágyról van szó. Ez megint csak egy rém egyszerű képlet, de annál inkább illik az SZDSZ-re. Illetve dehogy, a cigánysággal való politikai spekulációi következtében még mélyebbre süllyedt a párt. Ma már egyenesen Mohácsi Viktória felháborítóan cinikus nyilatkozatai és provokációi jelentik az SZDSZ ethoszának színvonalát. Ha lehet ezt egyáltalán színvonalnak nevezni!

Most választókért könyörög az SZDSZ nemrég elhíresült plakátján. "Van-e 200 000 + 1 olyan szavazó, aki..." Egy évvel ezelőtt, 2008. március 9-én ugyanis megcsapta a pártot a vereség szele. Nem is akárhogyan! Persze már ez a tavalyi nap is felért egy szinte mindent szétromboló vereséggel, hiszen a népszavazás, vagyis az a nagyon nem szeretett nép meg az ő szavazása megakadályozta a társadalombiztosítás és az egészségügy haszonelvű átalakítását. Márpedig ez lett volna az SZDSZ nagy biznisze, különösen, ha hozzászámítjuk az átalakítások hosszú távú következményeit. Például az egészségügyileg leamortizált magyar társadalmat és az ennek nyomán beindítható agresszív bevándorlási politikát. No és persze az így kiformálódó társadalmi tudatcserét, valamint a multikulturalizmusban jellemző atomizáltságot, csoport- és közösségnélküliséget. Meg a mind efölött gyakorolható hatalmat!

Az SZDSZ nemcsak a nép együgyűségében csalódott, de partnerében, az MSZP-ben is. A Gizella utcában úgy érezték, hogy nem kapták meg az ügyben a megfelelő támogatást a szocialistáktól, ezért, és semmi másért, kiléptek a koalícióból. Persze úgy, hogy közben benne is maradtak. Bizonyos "árucserealapon" továbbra is zsarolják az MSZP-t, de most már hitegetik, hülyítik az ellenzéket is. Ennyivel bővült az előadás.

Éled a remény, talán tényleg nem lesz már 200 000 + 1 szavazó az országban, aki majd visszahozza az SZDSZ-t a parlamenti pályára. Egy százalékon kornyadozik a párt, és ez most nem népszavazás, hanem már egyfajta népítélet. Vele menni vagy vele szembefordulni nem ideológia, hanem emberi tisztesség kérdése lett.