Hintaszéket Bokrosnak

Létrehozva: 2009. március 11., 00:23	nyomtat	küld

Bokros Lajost előbb Brüsszelbe akarta küldeni, majd egyenesen a kormányfői bársonyszékbe. A konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal két legyet próbált ütni egy csapásra. Egyrészt megetetni a néppel, hogy ő meneszteni akarja Gyurcsányt, Orbán meg csak bújócskázik vele. (A nép hátha elfelejti, hogy az MDF szavazta meg a gyurcsányi adótörvényeket, prolongálva a "kisebbségi" kormányt.) Másrészt elhódítani az SZDSZ feltételezett Bokros-rajongóinak voksát. (Mert itt is "csak egy maradhat".) Itt az ideje, hogy Tölgyessy - mint egyetlen paktumtúlélő - elnézést kérjen a konstruktív bizalmatlansági indítvány fergeteges ötletéért.

Igazán felhőtlenül szórakozhatunk - az IMF-hitel elherdálása után úgyis jön a kollektív nemulass. Dávid képes azzal érvelni, hogy az elemzők szerint Bokrosra itthon van szükség, nem pedig Brüsszelben. (Amúgy ezt az SZDSZ mondta, rögtön a ciántabletta-projekt után.) Az elemzők nem ezt mondták, hanem hogy a hazai válságot nem lehet Brüsszelből kezelni. Szeretném leszögezni: Bokrosra Magyarországnak sem itthon, sem külhonban nincs szüksége. Csomagjának sikere puszta mítosz: az Alkotmánybíróság a javát megsemmisítette, nem állta ki a törvényesség próbáját. Maradt belőle a csúszó leértékelés meg a valóban sikeres vámpótlék - ám azóta belül vagyunk a schengeni határokon. S a nemzetközi tekintély is hibádzik: volt, ahonnan olyan sebesen tették ki a szűrét, hogy összecsomagolni se nagyon volt ideje.

A szocialista Mesterházy Attila azt mondta a tévében, hogy az MSZP-t csak félig (?) lepte meg Dávid konstruktív bizalmatlansági indítványa. Azt tudták, hogy az MDF komolytalan; csak a konkrét eset kapcsán esett le az álluk. "Nem árt, ha van egy jelölt mögött egy program, a program mögött pedig egy többséget eredményező politikai támogatás" - vélte Mesterházy, aki ugyan lélekben aligha fideszes, ám hitvallásából következően szíve szerint mégis szintén az előre hozott választások mellett volna.

Jóllehet Dávid "elvárná", hogy a frakciót borító Csáky András ott felejtse nála a mandátumát (a pártetikett szerint akinek nem tetszik Bokros puccsszerű megkoronázása, "annak lehetősége van csendben távozni"), Herényi már a független politizálás előnyeit taglalja. Pedig biztosan megszerezte Gyenesei István mobilszámát (őneki is van fenn félmeztelen képe a neten, mint a múltkori konzervatív igazolásnak, Lengyelnek). Ám aztán kiderült: menne függetlennek Csákyval Katona Kálmán meg Hock Zoltán is; úgyhogy hiába is fűznék be a két jelenlegi független honatyát, akkor is kimúlna a frakció. Kár volt Lengyel Zoltánba annyit invesztálni; nem is szólva arról, most mennyire csalódott lehet.

Gyurcsányt a Vitányi-féle Mozgó Világ építette fel a semmiből, míg Bokrost a nyilvánvaló pénzzavarban lévő Élet és Irodalom próbálta többször is újra forgalomba hozni. Az Almássy-afférnál az MDF-nek is megrendült a pénzügyi hátországa. Ez az őrület lett belőle. Most meg az egyszer már nyugdíjba vonult Boross reaktiválja magát, s összerántja a párt országos gyűlését. Joggal tart attól, hogy Dávid nemcsak az antalli, de a borossi örökséget is összesprézi. Ki tudja: az a grémium még azt a bizonyos hintaszéket is átruházza Bokrosra.