"A böjt nem wellness-tanfolyam"

Létrehozva: 2009. március 11., 09:56 | Utoljára frissítve: 2009. március 12., 00:38	nyomtat	küld

-Hamvazószerdával február 25-én megkezdődött a nagyböjt. Mit jelent a keresztények számára ez az időszak?

-A böjt nem wellness-tanfolyam, nem fitnesz-program, nem méregtelenítő kúra. Ahhoz, hogy az ember ki tudjon mondani egy "nagy igent", saját életére, céljaira, Istenre, ahhoz egy sereg alkalommal nemet is kell mondani. A kereszténység ilyen "nem"-mondásnak tartja a böjtöt. Ahhoz, hogy egészen ki tudjak nyílni Isten felé, ki kell üresednem. Nagy különbség a keresztény és a keleti filozófia kiüresedése között, hogy a keleti ember a kiüresedésében a nagy semmivel találkozik, a nagy űrrel, addig a keresztény ember az Istennel, mint személlyel találkozik. A nagy világvallások között a böjtöt ismeri még a ramadán, de ott emberi erőfeszítésről van szó, lemondunk az ételről, italról, az élvezetekről a nap folyamán. De aztán mihelyst a lemondásnak vége, jöhetnek az élvezetek.

-Hogyan segíthet a lemondás - a húsról, a szórakozásról, a zenéről, vagy bármiről - a "nagy igen" kimondásában?

-Az ember a böjt alkalmával rányílik arra, hogy igazából mire van szüksége. A régi római gondolkodás úgy tartotta: a teli has nem gondolkodik. A teli has nem imádkozik. Akinek tele van a hasa, aki parttalan jólétben él, annak látszólag nincsen szüksége semmire. Elfedi a jólét az ember igényét arra, hogy nyitott legyen a teljességre.

-Miért pont negyven napig tart a nagyböjt?

-A Máté Evangéliumában található erre egy hivatkozás, miszerint Jézus is negyven napon keresztül böjtölt. A Szentírásban a negyvenes szám mindig az Istennel való találkozás nagy pillanatait jelenti (negyven napos pusztai vándorlás, negyven napos böjt). Jézus nyitott volt egészen Isten felé, ugyanakkor megkísértette őt a Sátán. Mindazzal megkísértette, ami az embert a gravitációval lefelé húzza: a hatalom mámorával, a birtoklásvággyal és az ösztönök világával. Jézus nemet mondott, példát adva ezzel nekünk, hogy mindezekre most, a nagyböjt alkalmával halkabban mondunk "igen"-t, hogy majd a "nagy igen"-t kimondhassuk.

-És ha valaki nem tud lemondani az ételről, mert ha éhes, nem tud úgy másokra figyelni, hanem ingerült lesz, akkor mit ér a lemondása?

-Ha a böjt alkalmával nem születik meg a szeretet és a nyitottság, akkor az egész semmit nem ér, akkor az egész csak emberi produkció. A böjt nyitottság: a pap is széttárt karral imádkozik, ezzel kifejezve azt, hogy nyitott felfelé. A kartauzi szerzetesek minden pénteken úgy tartanak böjtöt, hogy csütörtök déltől szombat délig kenyéren és vízen élnek, de a szeretetük növekszik általa. Azt szoktam javasolni, ha valakinek valamilyen baja van önmagával, ne magával foglalkozzon, hanem Istennel, és ő úgy fogja megadni a választ, ahogy arra nem is számítunk. Szokták mondani, hogy számoljunk el tízig. De ne számoljunk el tízig! Az ember nem arra való, hogy lenyugtassa magát, hanem arra, hogy a szeretet által növekedjen. A böjt is akkor sikeres, ha túl tudok tekinteni a testi szükségleteken. Például, ha nagyon szeretem az Unicumot, és nagyböjtben azt mondom, hogy túltekintek az Unicum szeretetén, most lemondok róla, de úgy tudok róla lemondani, hogy közben valami másra igent mondok. A kettőt nagyon intelligensen kell párhuzamba állítani. A "nagy igen" kimondásához a kis nemeken keresztül vezet az út.