A tegnap bejelentett adómódosítások (értsd: -emelések) mint cseppben a tenger mutatják a rögtönző, kapkodó barkácskormány képességeit. Az évek óta impotens látszattevékenységre ítélt, kizárólag kommunikációs célból tartott adó- és versenyképességi reformkerekasztalok munkájának semmibevétele nyomán az adócsökkentések szép lassan adóátrendezéssé szelídülve tegnapra virradóra emelésbe fordultak. Gyurcsány Ferenc "a rendszerváltás utáni legnagyobb ívű adóátalakítási tervéről" először a pénzügyminiszter ismerte el, hogy az adócsökkentés és az -emelés egyenlege "nullára zár", igaz, ez már régebben, úgy két héttel ezelőtt történt. Azóta nagy utat tett meg a miniszterelnök. A gyaníthatóan pusztán negatív hivatkozási alapként összeverbuvált Reformszövetség megszorító javaslatai először "dermesztőnek" tűntek számára, hogy néhány nappal később ugyanezek a pontok már "imponáló" benyomást tehessenek rá, majd hirtelen kiderült, hogy még ennél is merészebb nadrágszíjmeghúzást lát szükségesnek. A teljes káosz érzetét kelti a különadó ügye is: 2006-ban szigorúan átmeneti teherként vezették be, minden nemzetközi befektetői fórumon biztosítékot adva, hogy eltörlik 2008. január elsejétől. Aztán 2008. júliustól, aztán idén január elsejétől, aztán szeptembertől, lapzártánkkor 2010-től.

Hazai és külföldi kereskedelmi és iparkamarák a hajdani ötéves adócsökkentési törvény visszavonását emlegetve arra panaszkodnak, hogy már azt sem merik elhinni, ha egyszer majd törvénybe foglalják a különadó megszüntetését. Miként lehetséges, hogy az üdülési csekkek és az étkezési jegyek megadóztatásáról szóló kormányzati javaslatról csak a nyilvánosságra hozatal után derül ki, hogy többet veszítenénk a réven, mint nyernénk a vámon? Agyonnyomnánk a hazai turizmust, és nincs az a munkáltató, aki 54 százalékos pluszterhet fizetne alkalmazottai pihenése után. A forgalmi adó csökkentése, majd újbóli megemelése önmagáért beszél: annak idején az öt százalékpontos vélelmezett áresésből semmit nem lehetett megérezni, a különbség ugyanis gyorsan felszívódott a rendszerben. A mostani, három százalékkal megemelt áfakulcs okozta áremelés viszont csaknem ugyanilyen mértékben mérsékli majd az amúgy is gyengélkedő fogyasztást.

Kevesebb termék után fogunk magasabb áfát fizetni, és mivel a lakosság már tavaly is bő négy százalékkal fogta viszsza kiadásait, ezért nem tudni, valójában meglesz-e az áhított többletbevétel az állami kasszában. A személyijövedelemadó-változás gyurcsányi értelemben vett történelmi léptéke pedig tragikomikus tyúklépéssé töpörödött. Ugyan mit ér az a kormányzati javaslat, amely pár nap alatt szinte minden pontjában módosul? Az alsó adókulcs plafonja az ígéretekkel ellentétben csak a jövő évtől emelkedik, és nem 2,2 millió forintra, hanem 1,9 millióra. Ami biztos, az mind adóemelés: a családi pótlék már szeptembertől növeli az adóalapot, az áfa pedig már júliustól emelkedik.