Ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy most melyik válságkezelő program az igazodási pont, Gyurcsányé, a feledés gyógyító homályából előcibált Bokros Lajosé, az egyik kedvenc holdudvari tanácsadó cégé vagy a szintén semmilyen társadalmi legitimitással nem rendelkező Reformszövetségé.

A kormányfő most éppen "konferencia-körúton" vesz részt, hogy kikkel egyeztet, azt nem tudni, sajtóhírek szerint az MSZP-s híveket ültetik be díszletnek a politikai oneman show-hoz.

A miniszterelnök a Magyar Távirati Iroda tudósítása szerint tegnap, Tatabányán sem mondott semmi lényegeset. A drága kormányfői időt azzal múlatta, hogy a Fidesz elnökét csepülte. Gyávának nevezte, mert nem mondja el neki, hogy mit kellene tennie ebben a válság sújtotta időben.

Ez már tényleg uncsi. Ha nem tudja magától, mi a dolga, hagyja az egészet, minek ennyit kínlódni.

"Szóvirágokat mond, udvarol, csábít"- mondta az ellenzék vezérére. Ebben a Gyurcsány nevű emberben nem egy miniszterelnök, de egy költő is elveszett. Csak a pénzköltő (napi 245 ezer forint), pontosabban a közpénzköltő maradt.

Gyurcsány tatabányai választói tegnap megtudták: "a magyar politika vízválasztója ma az, hogy kik azok, akik szembenéznek a válsággal, és kik azok, akik gyávák vagy intellektuálisan üresfejűek, és kikerülik a válaszadást". Azt is megtudták, hogy "Orbánnak nagyobb a szája, mint a képessége".

Hát ezért a homokozó színvonalú eszmefuttatásért hanyagolta el miniszterelnökünk tegnap válságkezelő munkáját a hivatalában.

Elég egyirányú véleményáramlás, nem valószínű, hogy a kormányfő ötleteket is várt a hallgatóságától. Körülnézve a teremben nyilván felmérte, hogy a padsorokban nem a nagyvállakozók ülnek, nekik nem a napi 235 ezer forint elköltésének gondja nyomja a vállát, hanem, hogy miből fizetik ki a rezsit. "Szociális munkást, létminimum alatt élőket ritkán kérdeznek meg a válságkezelésről" - mondta Gyurcsány. Diktatúrákban - tényleg - szinte soha.

Ez a Gyurcsány tényleg nem tudja, hol él, milyen országot vezet. Egy szociológus egyetemi tanár, négy gyerekkel, gyesen lévő feleséggel és két nyugdíjas szülővel simán élhet Magyarországon a létminimum alatt. Igaz, ő nem privatizált magának kádkőgyárat se.

Gyurcsányt nem érdekelte a kisjövedelmű tatabányai polgárok és szociális munkások véleménye se. "Méltányosságot kérek a közgazdászoktól, hogy a gazdasági szempontok mellett szociális megfontolások is érvényesülhessenek" - fűzte hozzá Gyurcsány, mintha nem az Országgyűlésnek, a magyar népnek tartozna felelősséggel, hanem egy tudományág képviselőinek.

Ez őrület! És már rendszer sincsen benne!

Gyurcsány tegnap csak nyomta és nyomta az üres a dumát, hogy kitöltse az időt, hogy minél kevesebb maradjon a kényelmetlen kérdésekre.

Például, hogy akkor most Barroso véleményére ad, avagy visszavágyik Moszkva akolmelegébe, Putyin elvtárshoz.

Gyurcsány - miután a szakadékba kormányozta az országot -, követelőző hangnemben kért egy rakás pénzt Brüsszeltől, felemlegetve az elvtársai által felhúzott vasfüggönyt, amely mögött - szerény szellemi képességei ellenére - kiélvezhette a KISZ-titkári előnyöket, majd hazarepült Putyinhoz. Pragmatikusan megtárgyalták az üzleti ügyeiket.

A "lé" számított, nem a tudat.