Orbán Viktor ex-kormányfő ma érkezik/érkezett a XIV. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor színhelyére, Tusnádfürdőre, szimbólumnevén Tusványosra. A pénteki programot nem miatta, hanem értünk módosították, az eredetileg délelőttre tervezett fellépését délutánra csúsztatták át, hogy a hétvég első szabad félnapján a székelyföldi népeknek is alkalmat teremtsenek a Tusnádi szoros bevételére. A döntés mögött annak a konstatálása áll, hogy a bálványosi nyári szabadegyetem valóban "több mint buli", hisz a rendezvény professzori magasságokba emelt momentumainál a jó járású és lenge öltözetű lányok között a környékről ide sereglő gazduramékat is csoportokba verődve lehetett a Nagy Sátor táján üldögélve-figyelve látni.
A lakosság érdeklődése nem új keletű, és nem is meglepő. Néhány héttel ezelőtt, amikor Orbán Viktor a csíkszeredai Szent Ágoston katolikus nagytemplomban a Julianus Alapítvány ilyen nevű díját vette át, a benn és kinn összegyűlt népség számát a csíksomlyói búcsú előestéjén két-három ezresre becsülték. A számláláshoz a romániai és a magyarországi írott és sugárzott sajtó adatait, a képi rögzítést nem kellett igénybe venni, mert a manapság szokásos médiapolitikai "szempontok" túlbuzgó érvényesítése miatt ezek többsége a hatalomnak gazsulálva megjátszotta a süketnémát és a vakot.
Ez bennünket, az orrunknál fogva vezetetteket meg sem lep, az viszont igen, hogy bizonyos lapok és közszolgálati médiumok vezetői csodálkoznak azon, hogy nézőik/hallgatóik érdeklődése valami miatt lekonyul, lelohad. Csoda-e ez, - még mindig a csíki példálózásánál maradva -, ha "Viktor!, Viktor!"-bekiabálásos templomi kivonulás közben százak simogatják le a zakó ujját az ex kormányfőről, kezét szorongatva ropogtatják csontjait, és a népség-katonaság hazaérkezve hiába látná viszont önmagát a képernyőn, kiderül, nem csak ők maguk nem voltak ott, hanem az a tévé szerint az eseményre sem került sor. Valami afrikai özönvíz képeivel verték szembe őket.
A legutóbbi beszédes példa erre a csíksomlyói búcsú dunatévés élő közvetítésének a - hiánya. Az ehhez az adóhoz hűséges nézők még mindig valamiféle átkos politikai machinációt sejtenek a mögött, hogy nem a Kárpát-medence és Európa egészét beterítő, sőt Amerikába, Ausztráliába és bepillantó csatornán közvetítették minden idők legnépesebb, és a hit- és a nemzetismeret dolgaiban leginkább eligazító félmilliós sereglet részvételével megtartott rendezvényt, hanem a korlátozottan fogható MTV2 sugározta, akiknek ezúttal is köszönettel tartozunk, hogy ezt az ügyet felvállalták. Tekinthetnők a történteket egy kellemetlen, de múlandó incidensnek is, amit utólag, az élő közvetítés megismétlésével lehetne pótolni, de kiábrándító jelzések vannak arra nézvést, hogy a tusnádfürdői Oltnál nagyobb vizek partján éppen ezekben a napokban az ellenbulizó népek előtt magukat a kelleténél többre tartó zenebonázók lekicsinylő módon nyilatkoznak az István, a király csíksomlyói ősbemutatójáról. Természetesen ők a jobbak, a menők, a tehetségesebbek.
Szóval Orbán Viktor tusványosi sátorbéli fellépését átirányították a pénteki nap délutánjára. Mikor e sorokat írom, még nem tudhatom, hogy a Bálványosi Nyári Szabadegyetem záradékaként is felfogható Orbán-fellépés miként összegezi azt a szerteágazóan sokrétű, de mégis egy kévébe kötött és egy kávába szorított magyar-román nemzetismereti eszmélésre és cselekvésre ingerlő információhalmazt, amit egy hét alatt Tusnádfürdőre a jelen lévők egybe hordtak. A kérdés és a hozzáfűződő várakozás azért is indokolt, mert ugyan a bálványosi gondolat tizennégy éves történetében a mércét mindig magasra állították a szervezők és a meghívottak, de az idén, talán a mostani sajátos körülményeknek köszönhetően is - a marosvásárhelyi ellenrendezvényre utalunk - Erdély és a kárpát-medencei magyarság meg románság szellemi képviseletének reprezentatív rétegét szólították ide. Nem áll módunkban, hogy a fellépő személyiségek közül vagy a program-sűrítményből valamilyen értékrend szerint formáljunk képet, de utalnunk kell arra, hogy politikusok, tudományos és kulturális intézmények jeles képviselői sorsba-sorsunkba vágóan fontos dolgokról értekeztek.
Orbán Viktor mai mondandóját ezért is előzi meg nagy várakozás. Hogy mekkora? A magam környezetével példálózva svédországi, németországi, dunántúli, Budapest környéki vendégeim csapatait kell Tusnádfürdő felé kalauzolnom. Gyanítom, - illetve tudom -, hogy évi szokásos erdélyi hazalátogatásuk időpontját nem véletlenül rögzítették erre a tusványos hétre. Vendégeink származási helye is mintavétel az erdélyi magyarság európai szétszórtságának szemléltetésére, de példa az együvé tartozás, az egy nemzetben gondolkodás bálványosi gondolatának igényére is.
Szólnunk kell a Nagy Sátorban jelen nem lévő, de mégis ott lévő érdeklődőkről is. Csapó Endre például a Sydneyben megjelenő Magyar Élet hasábjain kifejtett álláspontjával mindenképp jelen van a vitákon, hisz az Andreas Gross svájci szocialista képviselő által Brüsszelben előterjesztett és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által elfogadott Határozatával úgy és olyan véleményt képvisel, amely a bálványosi gondolatkör meghatározó eleme lehet.
Csapó Endre szerint a Határozat végső célja a meglévő államkeretek biztonságának megvalósítása, és ebből következik, hogy a "nemzetközileg elismert" jelenlegi határok megváltoztatása szóba sem kerülhet. "A Határozat pontjai az államokon belül esetleg előforduló etnikai jellegű feszültségek levezetése érdekében kínálnak olyan elhárító lehetőséget, amivel az állam kedvezmények nyújtásával veszi meg a belső nyugalmat." Az ezt követő határozati pontok az állam szerveit jelölik meg az értelmezésre, alkalmazásra, és kezelésre, "alkuhelyzetet tételeznek fel az állam és a kisebbségi szervezet között, de hát jó kérdés, hogy milyen alkuesélye van a kisebbségi szervezetnek."
A Határozat minden korábbinál több esélyt és jogosultságot helyez kilátásba, amellyel a magyar és a szomszédos államoknak, a magyar kisebbségeknek élniük kellene. Csapó Endre utal arra, hogy ismét egy megfogható történelmi esély kínálkozik történelmi megragadásra, de az a kérdés, - az alapszerződések és a státusztörvény vitája alapján -, hogy vajon ezt is kihasználatlanul hagyják-e "a magyar nemzet államhatárokon belüli és kívüli szervei. Valami egészen új szellemiségnek kell színre lépni itt is, ott is, aminek talajáról megindítható a hosszas, elkeseredett, szívós küzdelem az autonómiák megvalósításáért és megtartásáért. Ami a Határozatban van, az nem EU-alapszabály, az nem kötelező és annak megtagadása nem vonz büntető intézkedéseket. A Határozat feltételezi a többségi kormányzat jóindulatát, megértését, fejlett erkölcsiségét az együttélés kultúrájában. A Balkán torkában ilyen még sokáig nem lesz."
A pesszimista zárómondatot tekintsük jó poénnak, mert másképp képtelenek leszünk a "szívós és elkeseredett küzdelemre". Bár nagy búba kellene keverednünk, mert lám, itt van egy egészen új kelet-európai politikai összekoccanás: Juhász Endre európai uniós csatlakozási miniszter - milyen kár, hogy nincs jelen Tusnádfürdőn - Brüsszelben bejelentette, a magyar állam igényt formál arra, hogy Románia és Bulgária uniós csatlakozási tárgyalásain képviseltesse magát, azon egyszerű oknál fogva, hogy ott olyan határozatok születnek, amelyek Magyarországot is érintik
A román diplomácia képviselői azon nyomban felhorkantak erre a magyar "pimaszságra", - egyszerűen megfeledkezve arról, hogy egy bizonyos idő múltán, mint az azonos szövetséghez tartozó és egy irányba haladó jó szomszédoknak örömeiket és gondjaikat nyíltan meg kell osztaniuk egymással -, szóval a leendő partnerek azért aprehendálnak, mert a román nemzeti érzékenységre annyira érzékeny Kovács külügyminiszter egészen másképpen nyilatkozott ezekben a napokban Bukarestben. Így mondják. Ez az incidens a bálványosi szellemiségtől idegen gondolati kakukkfióka, egyben bizonyság arra, hogy a tusványosi egyeztetésekre még hosszú ideig szükség lesz, de ezeket az itteni szókimondó nyíltsággal, és nem bársonyos takaróba bugyolálva kellene a bálványosi és a brüsszeli Nagy Sátorban megvitatni.
Igen, mert sokféle közös dolgaink rendezését Csapó Endre megfogalmazásával élve a magyar nemzet államhatárokon kívüli és belüli szervei különféle módon képzelik el. Ennek eklatáns és ide-, illetve húsba vágó példája a marosvásárhelyi víkendtelepi Irány Európa! nevet viselő "buli", ahogyan a szervezők ezzel a megnevezéssel minősítik magukat, és amint a bálványosi "több mint buli" ellentétezi ezzel magát. Érdemes felfigyelni a két rendezvény stílusbéli mássága mellett a témakezelés különbségeire is. A Maros partra telepített budapesti "Sziget Fesztivál" aprópénzosztó gesztusai, meglehet, hogy ideig-óráig feledtetik a félszigetiséget, de a kárpát-medencei magyarság egészének alapvető gondjait az ottani fürdővízzel - mondják - ki is lehet önteni.
Vessünk egy pillantást ebben a vonatkozásban egy "emelkedettebb gondolatsorra", amelyet Törzsök Erika, a magyar balliberális eszmék egyik törzsökös és prominens képviselője az Erdélyi Riportban fejteget. Az ő gondolatait próbáljuk a marosparti víkendezők aprópénz-osztó "stratégiájához" pászítani.
"Öncélú és illúziókkal terhelt ugyanis például az az oktatási intézményfejlesztési koncepció - akár Magyarországon, akár a határon túl fogalmazódjék meg -, mely nem támaszkodik az adott közösség tagjaira, gazdasági és közigazgatási szereplőire, csakis a magyarországi adófizetők pénzére vár. Ahhoz, hogyne csak egyoldalúan magyarországi finanszírozás függvénye legyen az önálló oktatási intézményrendszer, egy magyar közösség esetében nem elég az adott közösségnek azt csupán akarni és elvárni. Ahhoz, hogy egy intézményfejlesztés perspektivikus legyen, az együttműködés során arra kell törekednie a magyar kormánynak a kisebbségi közösségekkel együtt, hogy az oktatási intézményekkel párhuzamosan helyzetbe hozzák az adott közösség gazdasági és közigazgatási szereplőit is. Még ha a 10 milliós Magyarország abban a helyzetben volna is, hogy felvállalhassa "a 15 milliós magyarság" vágyott önálló felsőoktatási intézményrendszereinek teljes forrásbiztosítását (lassan minden nagyobb városban önálló magyar felsőoktatási intézmény kívánalma fogalmazódik meg), ez akkor sem volna célszerű, mivel meggyőződésem, hogy pazarláshoz vezetne és demoralizáló hatása volna. A minőségről, a versenyképességről nem is beszélve." (Törzsök Erika. Kisebbségek változó világban, Erdélyi Riport, II. évfolyam, 28. szám.)
Ha valakinek ezek után is illúziói lennének az aprópénz osztogatás jövőjét illetően, ami a víkendtelepi és egyéb beszédekben a központi téma volt, akkor fogalmat alkothat arról, hogy ez a határon túli oktatáspolitikai stratégia milyen indokokkal vet majd véget a darabosabb pénzzel való támogatásnak is.
"Együtt kell lépni, és egyszerre kell megvalósítani az integrációt és a megmaradást - hangsúlyozta Markó. Az integráció arról is szól, hogy le kell mondanunk bizonyos értékekről, és vállalnunk kell másokat - mondja a víkendtelepi félszigeti krónikás az Erdélyi Krónika következő számában. Ez pedig nem vezet az identitás elvesztéséhez. A fiatalokhoz egy jelszavam van: Változz, hogy megmaradj!" - idézik az RMDSZ-elnök szavait a Fél-Szigetről.
Ezek után úgy tűnik, hogy a Bálványosi Nagy Sátorban még hosszú ideig pászíthatja egymáshoz a szavakat a magyar megmaradás és az európai integráció dolgában Orbán Viktor, Emil Constantinescu román ex államelnök és a többiek, amíg ki nem írják a bejárathoz, mint a vásárhelyi víkendtelepen: ingyen óvszer.
A hírek szerint ugyanis Adrian Severin, markáns román politikus, volt román külügyminiszter, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Nagy Sátrában Orbán Viktornak hosszú évek óta társa és vitapartnere visszamondta a részvételt.

Sylvester Lajos, gondola, 2003. július 25.