Szimbolikus jelentőségű: a 161 évvel ezelőtti 12 pont egyikét transzparensen felmutató két fiatalembert elvezetik és előállítják a rendőrök. 1948-ban Petőfiék, Vasváriék a 12 pontot büntetlenül elmondhatták a Nemzeti Múzeum lépcsőin, s elfogadtatták a "nagytiszteletű" Helytartótanáccsal is. Nem vegzálta őket a hatalom. Aztán 161 évvel később a rendőrség elvezette a felelős kormányt követelő fiatalokat, mert "nem megfelelő helyen és időben" követelték a márciusi pontok egyikét. Tehát a márciusi 15-ei követelés felelevenítésére a március 15-ei megemlékezés nem megfelelő hely és idő... Tudják még ezt követni?

Említhetnénk a Gyurcsány távozását követelő fiatalemberek vérlázító vetkőztetését és a Morvai Krisztinával szembeni elképesztő atrocitást is - persze, ebben az országban a rendőrség szabadsága óriási mértékben megnövekedett, míg az állampolgároké a végtelenségig leszűkült. Ez a diktatúrák jellemzője. S nem is a puha diktatúráké. A Rákosi-rendszer, az ÁVO sajátja volt, hogy mindenféle indoklás nélkül szégyenített és kínoztatott meg embereket. Ma ez a latin-amerikai és afrikai diktatúrákra jellemző. Itt tartunk, ezt kell elviselnünk - vagyis éppen hogy nem kell, nem lehet, nem szabad elviselnünk!

Sokan mondják azt, hogy a rendszerváltás mégiscsak bekövetkezett 1989-1990-ben, hiszen többpártrendszer alakult ki, szabad választások voltak, létrejöttek a jogállam intézményei, vannak emberi és állampolgári jogok és így tovább. De vajon a lényegről szólnak ezek a megállapítások? Vajon az-e a diktatúra leváltásának és a demokrácia bevezetésének legdöntőbb eleme, hogy egyes jogintézményeket bevezetünk? Itt a tévedés. Ugyanis nem az a lényeg, hogy megváltoztatjuk az intézmények neveit, a jogi kereteket. Ez csak kiinduló pont, igaz, nélkülözhetetlen. Ám a lényeg mégiscsak az, hogy ezek az új intézmények miként működnek belülről, milyen a valóságos tartalmuk, karakterük. Másképpen fogalmazva: az a döntő kérdés, hogy a hús-vér emberek, akik ezeket az immáron "demokratikus" intézményeket működtetik, milyen módon teszik ezt. Az intézmény formális léte még nem garancia az intézmény céljainak megfelelő működésre. Mindezt egy egyszerű példával írom le.

Képzeljük el, hosszú évtizedeken át létezett egy Népköztársaság nevű vendéglő, ahol piros-fehér kockás asztalterítőkkel letakart, billegő lábú asztalok mellett ülünk, s udvariatlan pincérek szolgálják fel a szokásos menüt, a krumplilevest, Kádár elvtárs kedvenc ételét. Húsz évvel ezelőtt nagy csinnadratta mellett kicserélték a vendéglő cégérét, a Népköztársaság nevű vendéglőből Köztársaság nevű lett. Csakhogy szegény vendég immáron húsz éve mégis azt tapasztalja, hogy amikor újra és újra betéved az étterembe, reménykedve, hogy minden más lett, ismét csak piros-fehér kockás abrosszal leterített, billegő asztalok mellett ülve, krumplilevest kap menüként ebédre. Pedig már annyira szeretne mást, újat, változatosabbat és jobbat enni, de újra és újra elé teszik a krumplilevest és vele Kádár János szellemiségét. Ráadásul a pincérek, a személyzet ugyanaz maradt, modora és stílusa nem változott. Ugye világos? A kádári elit nem szorult háttérbe a rendszerváltás során, ellenkezőleg, a szabad demokraták bűnös segítségével megőrizte gazdasági és politikai hatalmát is. Ez a posztkommunista hálózat 1994-től, később 2002-től s még markánsabban 2004-től a demokratikusnak szánt intézmények működését visszagörbítette a pártállami idők viszonyaihoz. A szabad választások intézményét elcsúfították, 2002-ben választási csalásokkal, 2006-ban választási manipulációval. A hatalom mindenáron való megtartására rendezkednek be - ez a diktatúrák sajátja. Az emberi és állampolgári jogokat brutálisan visszaszorítják, az utcán tüntető polgárokat "csőcseléknek" beállítva - így nevezték Kádárék is az '56-os forradalmárokat - megverik, megalázzák. Megfélemlítik a civil társadalmat, a népet semmibe veszik, akárcsak elődeik. Elődeik? De hisz sokan közülük régen is a diktatúrát gyakorolták!

A leendő kormánynak mindent újra kell kezdenie. És Orbán Viktor egykori mondását is át kell fogalmazni: több, mint kormányváltás, s nem kevesebb, mint rendszerváltás!