Gyurcsány bizalmatlanná vált Gyurcsánnyal szemben

Létrehozva: 2009. március 23., 09:18 | Utoljára frissítve: 2009. március 23., 09:20	nyomtat	küld

Több sebből is vérzik a magyar miniszterelnöknek pártelnökként elmondott beszédében körvonalazott kormányváltási forgatókönyv. A procedúrát aggályossá a következő gyakorlati megfontolások teszik: a kormányfő lemondása, az új kormány megalakítása. Az alábbiakban először ezt a két szempontot vizsgáljuk meg, majd arra keressük a választ, mi vezérli Gyurcsányt e trükközésre, és hogy milyen következtetések adódnak mindebből.

Bár maga Gyurcsány Ferenc is a választásokon való megmérettetés, tehát választói felhatalmazás nélkül került először a magyar kormány élére 2004-ben, most az akkorinál is támadhatóbb eljárást választott a kormányhatalom átadására. Bár a szocialisták akkor is szerették volna megtartani a kezükben a kormányalakításra vonatkozó döntést, Medgyessy Péter miniszterelnök csakugyan benyújtotta lemondását, s az új kormány megalakítására a köztársasági elnök kérte fel Gyurcsány Ferencet.

Ehhez képest szombaton a kormányfő közjogi értelemben nemcsak hogy nem mondott le, hanem azt is világossá tette, hogy nem is kíván lemondani. Egyelőre csak a pártkongresszus szavazóit kívánta a konstruktív bizalmatlansági indítvány ötletével maga mellé állítani. Kormányának megbízatása a bejelentéssel nem szűnt meg, és közjogilag semmilyen értelemben sem vált korlátozottá. Továbbra is Gyurcsány Ferenc Magyarország miniszterelnöke, és csak reménykedhetünk benne, hogy három hét múlva nem ő lesz.

Másrészt, az eljárással a hatályos magyar Alkotmány által a köztársasági elnökre testált jogot, hogy - az országgyűlési választások eredményének ismeretében, a politikai pártokkal folytatott konzultációk után - felkérjen egy kormányfő jelöltet a kormányalakításra, Gyurcsány magának vindikálja. Pedig az alapdokumentum világosan fogalmaz: "A miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés tagjai többségének szavazatával választja." Ehelyett Gyurcsány, aki tehát még gyakorló kormányfő, pártelnöki minőségében maga kívánja vezetni azt a szocialista tárgyalódelegációt, amely az elnökségtől kapott mandátum alapján a kormányalakításról egyeztet a többi párttal, s még mindig kisebbségi kormányfőként pártelnöki minőségében többséget kíván toborozni a jelölt mögé. Mindez finoman szólva is aggályos egy a népszuverenitáson alapuló parlamentáris demokráciában.

Ami mármost a konstruktív bizalmatlansági indítvány eszközét illeti, a szónok a maga által elnökölt szocialista pártot arra kívánja rávenni, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfő ellen adjon be konstruktív bizalmatlansági indítványt. Mindez közjogi nonszensz, jelentése annyi, hogy Gyurcsány bizalmatlanná vált Gyurcsánnyal szemben. A konstruktív bizalmatlansági intézményt ugyanis nem a miniszterelnök nyújtja be, hanem a "miniszterelnökkel szemben" használatos eszköz. Amit ő maga kérhet, az a vele kapcsolatos bizalmi szavazás. Ám ennek a végkimenete más, mint a konstruktív bizalmatlansági indítványnak. Míg a bizalmatlansági indítvány többsége esetén az új kormányfő alakíthat kormányt, a bizalmi szavazásnál, "(h)a az Országgyűlés... nem szavaz bizalmat a Kormánynak, a Kormány köteles lemondani."

Épp ezt szeretné elkerülni Gyurcsány. Vagyis kettős beszédet folytat. Mint a szombati szavazások eredményéből ismeretes, pártját azzal a látszattal sikerült pacifikálnia, hogy hátrébb lép, és hajlandó átadni másnak a kormányrudat. Ám mégis ő kíván Magyarországnak miniszterelnököt adni. Ha a lemondást elkerüli, és pártelnökként dirigálja saját leváltását, azzal nem csak az a baj, hogy bizony viccet csinál a magyar alkotmányos intézményrendszerből. Nem teszi ugyanis lehetővé, hogy az államfő az Alkotmányban előírt eljárást követve kérjen fel egy kormányfőjelöltet kormányalakításra. Hanem megakadályozza azt is, hogy a választópolgárok szavazás formájában döntsenek a kérdésben s hogy a következő kormány megfelelő felhatalmazásra tehessen szert.

Néhány következtetést még érdemes mindebből levonni:

1. Amikor az ellenzéki pártok többsége a parlament feloszlatását és új választás kiírását kívánja, épp ezt az alkotmány szellemével ellentétes eljárást szeretné elkerülni.

2. Ha a szabaddemokraták - önös érdekből - magukat ellenzéki pártnak tekintve sem így járnak el, akkor maguk is az alkotmány szellemével ellentétesen cselekszenek.

3. A jelen helyzetben égetően fontos lenne a köztársasági elnök megszólalása. Hiszen Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy a fenti forgatókönyvről tájékoztatta a köztársasági elnököt, aki azt szerinte tudomásul vette. Ezzel a kormányfő-pártelnök az eljárással kapcsolatos politikai felelősséget a köztársasági elnökre is kiterjesztette.

4. Pillanatnyilag ismét kormányválság van Magyarországon. A kormányfő elismerte, hogy kormányfőként megbukott, mégsem hajlandó lemondani, és nem adja meg a lehetőséget a választásokra. Az egész folyamat alatt az eddig is béna kacsa kormány még kevésbé lesz működőképes, mivel pedig nem világos, mi fog történni, mind a választók, mind a piacok a teljes bizonytalansággal, az interregnum, a hatalmi viszonyok tisztázatlanságával kénytelenek szembenézni.