A Gyurcsány-kormányok gazdasági kudarcainak oka ugyanis csak részben keresendő abban az elhibázott gazdaságpolitikában, amelynek nyolc programjából egyet sem sikerült öt év alatt megvalósítani. A magyar gazdaság gondjainak többsége nyilvánvalóan csak olyan átalakításokkal orvosolható, amelyre sem az idő szűkössége, sem pedig az elveszett bizalom miatt nincs lehetősége egy átmeneti kabinetnek.

Ma már olyan nagy a baj, hogy még egy rövid távú tűzoltáshoz is elengedhetetlen az a hitelesség, amellyel a jelenlegi kormányzást biztosító pártok már rég nem rendelkeznek. Legalább 500 milliárd forintos lyukat kellene betömni a költségvetésen, megállítani a forint kilengéseit, miközben nemhogy az euró, de még annak előszobája is elérhetetlen távolban van többek között az erős árfolyam-ingadozás miatt. Miközben a romló nemzetközi helyzetben minden késlekedést duplán fizettet meg velünk a piac, addig a bukott párt és annak feje most újabb értékes hónapokat fecsérelne el a jó ideje tartó kormányválság utolsó dramaturgiai fejezetére. Teszik mindezt úgy, hogy tudják: a gazdasági zuhanás java része még előttünk van, és a válság kiszélesedése őszre újabb mélypontot hoz. A kényszerű átalakításokat már nem tudja letolni a társadalom torkán az, akit egy olyan személy jelölt, akiről már azt sem hiszik el, ha lemond. Mitől is lenne hitelesebb egy bármilyen összetételű formáció, amely olyan pártoktól kap felhatalmazást, amelyek a mai gazdasági vergődésig juttatták az országot, hét év kínálkozó lehetőségeit sorra elpuskázva? A szocialista vezetés visszavonhatatlanul eljátszotta a lakosság bizalmát, miközben olyan régen halogatott intézkedéseket kellene most meghoznia, amelyekbe értelemszerűen csak és kizárólag széles társadalmi felhatalmazással lehetne belevágni. Mivel ezzel a ténnyel a piacok is tisztában vannak, a jelenlegi helyzetben az egyetlen járható útként előre hozott választásokat szorgalmaznak.

Felmérték ugyanis, hogy egy harmadik, Gyurcsány Ferenc nevéhez köthető kormány a hitelességnek ugyanúgy híján lenne, mint az előző kettő. 2004-ben néhány száz szocialista kongresszusi küldött döntött az új miniszterelnök személyéről, a 2006-os választások erkölcsi felhatalmazását az őszödi beszéd mosta el, ma pedig a választások megméretését kerülő 194 parlamenti képviselő sarokba szorítottsága jelölne új kormányfőt.

A mostani végjáték egyetlen célja - akárki is adja hozzá a nevét -, hogy az utóbbi években regnáló elit elkerülhesse azt a kézenfekvő és milliárdokat megspóroló megoldást, amellyel június elején az európai parlamenti választásokkal együtt új, felelős kormányt lehetne választani Magyarországon. Gyurcsányék már nem pusztán egy választási vereségtől félnek, hanem egy kétharmados ellenzéki győzelemtől, amely nyomán felfüggeszthető a mentelmi joguk, hogy bíróság előtt feleljenek eddigi hűtlen és hanyag gazdálkodásukért.