Komolyan gondolta azt bárki is, hogy a szocialisták két héten belül megbuktatják a miniszterelnököt, majd újat választanak az ország érdekében? Ráadásul nemzeti összefogást sürgetve! Ez a színház csak arról szól, hogy hatalomban maradjon az MSZP. A háttérből pedig Gyurcsány Ferenc - mint a szocialisták elnöke - irányítja az új miniszterelnököt, az új kormányt és az országot.

Komédia és tragédia ez, hiszen az MSZP és a miniszterelnök megbukott, de a hatalomra igényt tartanak.

Hét év szocialista-szabaddemokrata kormányzás egyenlő hét év felelőtlen és elhibázott gazdaságpolitikával. A baloldalnak két kormányzati ciklusa volt arra, hogy választ adjon alapvető kérdésekre. Többek között arra, merre tartson a nemzet, a társadalom és a gazdaság. Ehelyett a kormány makrogazdasági összefüggések és a konvergenciaprogram bűvöletében élt. Utóbbiak persze elsülhettek volna jól is, de Magyarországon minden a visszájára fordult. A kabinet nem pusztán a költségvetést nem tudta kordában tartani, eladósodtak a háztartások, a magyarországi vállalatok is. Minden alrendszer, minden gazdasági ágazat egymást húzza - lefelé. Hogy nem következett be az államcsőd, az pusztán az IMF-hitelnek köszönhető. Technikai értelemben persze már fizetésképtelenek vagyunk, hiszen a magyar államot hónapok óta igazából senki sem finanszírozza - csak a Nemzetközi Valutaalap. Hét év a nagypolitikában hosszú idő: a második világháború például hat évig tartott. Nálunk hét év alatt nem születtek meg a reformok, sőt úgy tűnik, vezetőink olyan országot "álmodtak" meg, ahol csak költséghely az egészségügy, az oktatás vagy éppen a nyugdíj. A Magyar Szocialista Párt, amely baloldali értékrendet vall magáénak, és elméletileg a kisemberek pártja, mára egy, a nemzetközi pénz- és tőkepiacok által menedzselt zártkörű részvénytársasággá vált. Az idei költségvetés már a valutaalap kottájából íródott, s még így is tarthatatlan. Utóbbi hátterében pedig a brutális gazdasági visszaesés áll, amely újból kormányzati megszorításra ösztönzi az "új" kormányt, az "új" miniszterelnököt. Hét év alatt számtalanszor kiderült, hogy a Magyar Szocialista Párt nem képes a kormányzásra - és ezt most végre maga is beismerte. Európai forgatókönyv szerint ilyenkor a miniszterelnök lemond - ahogy tette ezt tegnap a cseheknél Mirek Topolánek -, és lehetőséget ad a választópolgároknak, hogy válasszanak. Nálunk azonban a miniszterelnök úgy megy, hogy marad. A nyilvánosság előtt pedig pártok felett álló kormányfőjelöltekről folyik az egyeztetés. Itt van a bibi. Surányi György, Vértes András, de még Glatz Ferenc sem a semleges zónából jön. A szabad demokraták szellemi egyletéhez tartozó Surányi jegybankelnök volt 1990 és 1991 közt, majd később még egyszer, 1995 és 2001 között. Aki elfelejtette volna, Surányi aláírta a Demokratikus Chartát, amelyet azok hoztak létre - főleg az MSZP és az SZDSZ szimpatizánsi köréből -, akik az Antall-kormányt a demokratikus jogok csorbításával vádolták. Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke, Gyurcsány Ferenc "házi elemzőjeként" 2008 szeptember közepén még arról értekezett, hogy a magyar gazdasági növekedés átlaga három százalék felett lesz, holott a kormányon kívül már mindenki recessziót jósolt. A pénzügyi szakember jelentős ügynökmúlttal bír: évek óta Amway-termékekkel "házal". Sikeres benne: tevékenységét smaragdfokozattal díjazták.

Glatz Ferenc 1989-től 1990-ig a Németh-kormány művelődési minisztere volt. 1996-ban az MTA elnökévé választották, Kosáry Domokos utódjaként. 1999-ben megerősítették pozíciójában, 2002-ig volt az Akadémia elnöke. Így állunk most, nyakunkon a gazdasági recesszióval, a társadalmi krízissel. És nem tudjuk, hol a gödör alja, hiszen, mint ahogy a magyar történelem sajnálatosan igazolta, mindig van lejjebb.
Glatz, Vértes vagy Surányi?

Dehogy is, Gyurcsány és a bábkormány!
A Magyar Köztársaság ismét vesztésre áll.