- Meddig lesz elég a nemrég az ország rendelkezésére bocsátott húszmilliárd euró kölcsön? A következő választásokig?
- Fogalmunk sincs. Csak látszat, hogy mi, parlamenti képviselők közel lennénk a "tűzhöz": az öszödi beszédben maga Gyurcsány Ferenc ismerte be, hogy eltitkolták nemhogy az ellenzék, de még a saját képviselőik elől is a valódi számokat. Sajnos, a valóság ma is az, hogy a parlamenti demokrácia szabályai szerint a végrehajtó hatalom ellenőrzésére hivatott ellenzék, a bizottságok, a képviselők nem ismerhetik meg a valós számokat.
- Vajon a múlt nyáron itt járt Joaquin Almunia uniós pénzügyi biztosnak sem lehetett róla fogalma?
- Úgy gondolom, ők sokkal többet tudhattak, mint amennyit bevallottak. Volt egyfajta cinkos összekacsintás, ami finoman fogalmazva nem válik egyes uniós tisztségviselők dicsőségére.
- Beszélik, hogy a Fidesznek valójában nem érdeke az előrehozott választások kiírása: minél nagyobb lesz a baj, jövőre annál elsöprőbb győzelemre számíthat.
- Legjobb, ha nem a Fidesz feltételezett érdekei, hanem az ország érdekei szerint közelítjük meg ezt a kérdést. Ha igaz, hogy az ország rossz irányban halad, akkor ezt minél előbb meg kell állítani, ez pedig az előrehozott választásokkal érhető el. Aki az alkotmányozó többségről álmodik, annak felhívom a figyelmét, hogy bajaink gyökerei nem a jelenlegi alkotmányban rejlenek.
- Hanem miben?
- Először is morális felelősségben: 1990-ben egy hazug konszenzus alapján elhitettük magunkkal, hogy a rendszert a következmények levonása, elszámoltatások nélkül meg lehet változtatni. Ha egyszer a múlt bűnei büntetlenül maradnak, akkor egyesek számára logikusnak tűnhet, hogy az elmúlt időszak hazugságai, csalásai is büntetlenül maradnak. Ezzel összefügg a másik fő ok: az, hogy az emberek a demokráciára mint rajtuk kívül működő társadalomra tekintenek. Márpedig a maga területén mindenkinek meg kell vívnia a maga harcait, sőt, ki kell állnia a társai érdekében is. Ezzel szemben kétmillió ember még a választásoktól is rendszeresen távol marad. Nem hiszi el, hogy saját sorsa a saját kezében van. Pedig ott van.