Becsey egyetértett azzal, hogy el kell dönteni, az EIB és az EBRD tevékenységének súlypontját az EU-n kívüli vagy - ismét - az azon belüli államok jelentsék-e. Az utóbbi mellett szóló érv - mondta -, hogy a nagy likviditási válságban lévő közép-kelet-európai tagállamok joggal igénylik a közösségi pénzeszközök adta segítséget, és azoknak a pénzintézeteknek a támogatását, amelyeket eredetileg az ő érdekükben és integrálásukra hoztak létre.

Szerinte a válság miatt megváltozott a világ: "tizenöt éve azt hittük, véget ért az IMF-re utaltságunk, öt éve pedig az EBRD-ről gondoltuk, hogy igazi terepe már a nálunk keletebbre eső nagyrégió. Most mégis újból szükség van a segítségükre, az olyanra például, mint amilyen a közép-kelet-európai kis- és középvállalkozások stabilizálására bejelentett 24,5 milliárdos hitelkeret".

Sürgette a kereskedelmi bankok és az EIB közti kockázatmegosztási rendszerek erősítését, valamint azt, hogy jöjjön létre saját EU-mechanizmus az EIB-kölcsönök kereskedelmi bankok általi hasznosításának ellenőrzésére.