Egyik tanácsadója a Fidesz nyilas szövetségeseiről ír, másik rajongója pedig akként vélekedik, hogy Orbán Viktor győzelme a köztársaság pusztulásával egyenlő. Mellékesen az MSZP ráront a független igazságszolgáltatásra, hideg számításból és/vagy páni félelemből rombolva az államrend demokratikus működésébe vetett közbizalmat, ahogy arra a köztársasági elnök tegnap felhívta a figyelmet. Surányi Györgynek, a miniszterelnöki poszt jelenleg egyetlen komolyan vehető várományosának tudnia kell, ha igent mond, ezt a csatazajt hallja majd végig a háttérből egyévesre tervezett válságkormányzása idején. A felelősség terhét ledobó, a részben általa felhalmozott, égig érő szeméthegy eltakarításának hálátlan feladatát másra testáló szocialista vezér megkezdte a kampányt, ami előre hozott választások híján egészen jövő tavaszig tart. Surányi György tudja, hogy nemcsak a valódi ellenzék, hanem Sólyom László, Medgyessy Péter, a közvélemény relatív többsége és már a piac is új választást akar bizonytalan hátterű átmeneti kormányzás helyett. Valahogy mindenki érzi, rég elmúlt az ihletett pillanat, amikor egy nemzeti, szakértői, válságkezelő kormány ötlete elhozta volna a katarzist. A volt jegybankelnök tegnap árnyalta azt a sajtóhírt, miszerint Orbán Viktor támogatásától tette volna függővé a felkérés elfogadását. Azt üzente, akkor vág bele, ha bírja a parlamenti pártok eltérő hőfokú, de világos támogatását.

A politikai logika alapján azonban a vezető ellenzéki erőtől ezt nem kaphatja meg, hiszen a Surányitól várható neoliberális gyógymód ellentétes a Fidesz elnökének évértékelésében felvázolt iránnyal. De esetleges megválasztása után az MSZP balszárnyának elvi kritikáján, a szocialista lobbicsoportokkal való huzakodáson túl azzal is számolnia kell, hogy a "Surányi Gyuri barátunk" szakértelmén Őszödön gúnyolódó Gyurcsány is bármikor hátba döfi, ha érdeke azt diktálja. Egyedül az úgynevezett SZDSZ és a függetlenek piciny Bokros Lajos-munkacsoportjának állhatatos támogatása pedig elég ingatag alapnak látszik. Nem tudom, miért, hajlamos vagyok feltételezni, hogy a vezető politikusok átgondolt, a kulcsszereplőkkel előzetesen egyeztetett forgatókönyv szerint indítják meg akcióikat.

Gyurcsány Ferenc számítása addig bevált, hogy váratlan bejelentésével átírta a szocialista kongresszus menetrendjét, és meggyőző többséggel megerősítették pártelnöki tisztségében. Azóta azonban kínosan akadozik a gépezet, pedig a bizonytalanság fenntartása elvileg most senkinek sem érdeke. Mintha nem is annyira a kormány(fő)váltó konstruktív bizalmatlansági indítvány mögötti többség megszervezése, hanem a megfelelőnek gondolt jelölt meggyőzése lenne az igazi feladat. Az MSZP tegnap azt a figyelemre méltó bejelentést tette, hogy mindhárom, előzőleg általa már megnevezett jelöltet támogatni tudja. A szabad demokratáknak csak Surányi elfogadható, így neki - talán - meglenne a többsége a parlamenti szavazáson; jöhetne hát a happy end. Mégsem jön, az MSZP inkább időt kér, az "SZDSZ" meg igyekszik diszkréten elfelejteni a megegyezésre szabott mai határidőt. Érthető, hiszen Surányi György ennél a bizonytalan támogatásnál többet akar, s azt mondja, a döntés mások kezében van. Pedig ő is tudja, ez a legtöbb, amire számíthat. A helyében erre sem vennék mérget.