1949. március 25., a tömeges deportálások kezdetének napja mélyen bevésődött a balti népek kollektív emlékezetébe. Észtek, lettek és litvánok tízezreit hurcolták el a szovjet hatóságok Szibériába az 1949-es razziák során.
Moszkva megegyezett 1939-ben Németországgal, hogy megszállja a balti államokat. A Vörös Hadsereg 1940 júniusában elözönlötte a három kis országot, de a Szovjetunió elleni 1941-es német támadás során kiszorult a térségből. Három év német megszállás után visszatértek a szovjetek, és megtorló akciókat hajtottak végre, mert a balti államokban sokan harcoltak a szovjet haderő ellen.
Erről beszélni vagy írni szigorúan tilos volt a szovjet időkben. Moszkva sohasem ismerte el hivatalosan, hogy bűnöket követett el a Szovjetunióba bekebelezett Lettországban, Észtországban és Litvániában.
A rigai szabadságemlékmű körül összegyűlt tömeg virágokat helyezett el szerdán a Szibériába deportált több mint 42 ezer lett férfi, nő és gyermek emlékére. Valdis Zatlers lett elnök mondott beszédet a főváros központjában emelt, 42 méter magas emlékmű előtt.
Az észt főváros, Tallinn központjában szovjet munkatáborok túlélőinek százai gyűltek egybe egy emlékmű körül. Ott is az államfő, Toomas Hendrik Ilves mondott beszédet.
Litvániában csütörtökre emlékkonferenciát terveznek, ahol egy dokumentumfilmet is bemutatnak a drámai eseménysorozatról.