Özvegy Börzseynének tegnap még jó néhány vetélytársa volt, de az idő múlásával egyik-másikuk lemorzsolódott. Először a hezitáló, a teljes népi egységet maga mögött tudni akaró Surányi György mondta be kényesen a nemet. Később a fekete lyukból előbukkanó, rejtélyes B terv (állítólag) titkos favoritjáról, az ugyancsak bankár Jaksity Györgyről derült ki, hogy se titkos, se favorit. Aztán hírlett, hogy esetleg Király Júlia (persze, ő is bankár) - de jött a cáfolat. Cáfolatból amúgy tegnap bőven termett. Volt is miért, egyre-másra szivárgott ki, hogy a vadházassága válságnapjait élő MSZP és SZDSZ fejvadászai ki mindenkit környékeztek meg: hírbe hozták Pongrácz Antalt (sokoldalúsága bámulatos, a petrolkémiától a szerencsejátékokig mindenben otthon van), Felcsuti Pétert (naná, bankár, bankszövetségi elnök), és ki tudja, kit még.

A hosszú névsorban következett Patai Mihály (mondani se kell, bankár, tőzsdeelnök), de nem sokáig maradt talpon. Alighogy kiszivárgott a neve a szocialista elnökségtől, hamarost cáfolták is. Kár pedig, mert kiváló a pedigréje, apósától, a hajdani betonfejű, keményvonalas MSZMP-kádertől, a forradalom után megtorlásban élen járó Biszku elvtárstól sokat tanulhatott. Amúgy Pataitól származik az elhíresült mondat, amikor a budapesti értéktőzsde osztrák kézbe került: "Az üzlet itt marad Magyarországon és Budapesten, a brókercégek nem járnak rosszul." Ez az egykori ars poetica most reménykeltő lehetett volna az összes hazai brókernek, a nagy kérdés csak az, mit ígért volna tízmillió magyarnak...

Estidőben itt tartott a lázas kormányfőjelölt-hajkurászás, és sorozatos kudarc ide vagy oda, a hit töretlen volt, az erő nem lankadt, Fodor Gábor szinte önmagát szuggerálva nyilatkozta: "Megyünk tovább, és addig folytatjuk a tárgyalásokat, amíg egy cseppnyi esély van arra, hogy cselekvőképes kormány alakulhat Magyarországon." Csak azt nem tette hozzá az SZDSZ-elnök, hogy ebben a cselekvőképességben már csak a polgárok parányi kisebbsége bízik, még annyi se, amennyi elég lenne egy törpepárt parlamentbe préseléséhez. Pártja közleménye szerint egyébként "ésszerű időn belül" várják az új személyi javaslatot. Az eufemisztikus fogalmazás enyhe utalás lehet arra: a mostanáig tartó cirkuszi történéssor minden volt, csak ésszerű nem.

Ma folytatódik az idegtépő keresgélés, egyeztetés - és nem tudni, ki nevet a végén, csak azt tudjuk, hogy az ország kilátásai egyre rosszabbak. Mert jó aligha származhat abból, hogy ha ló nincs, szamár is jó alapon az MSZP végül lenyomja az SZDSZ torkán Vértes Andrást vagy Glatz Ferencet. Vértes mellett szól, hogy téves gazdasági prognózisok dolgában abszolút rekordesélyes. Glatz mellett ugyanakkor erős érv lehet az általa szerkesztett tudós könyvnek SZDSZ-körökben rokonszenvet keltő gondolatsora azokról a primitív hordákról és görbe lábú gyilkosokról, akik a mi honfoglaló eleink voltak.

Amerika az üzletemberek országa és üzletemberkormányra van szüksége - mondta nyolcvan esztendeje John Calvin Coolidge, az Egyesült Államok elnöke. A mélyen vallásos, republikánus elnök aztán a szolgálati ideje kiteltével, 1929-ben megtapasztalhatta, hogyan tarolja le a bankárkormányokat és az egész bankvilágot, nem mellesleg a semmiről sem tehető kisemberek százmillióit a gazdasági világválság. Amelynek most is a kellős közepén vagyunk, egy tehetetlen, hazug, de hatalmához a végsőkig ragaszkodó kormánnyal a nyakunkon.

A hiteltelen kormányfőaspiránsokon végigpillantva elgondolkodhatunk: az is elég nagy baj, hogy van merszük első miniszternek jelöltetni magukat. De sokkal inkább vétkesek a jelölők. Akik már özvegy Börzseynére se számíthatnak. Mert Békesi László is megmondta: komoly ember nem vállalhatja.