A döntés értelmében a titokzatos "máltaiak" harmincszázalékos részesedésre tehetnek a porcelánmanufaktúrában - úgy, hogy közel 300 millió forintért (névérték alatt) részvényeket vásárolnak, és a várossal közösen 428 millió forintos tőkeemelést hajtanak végre. A menedzsmentjogokat abban az esetben kaphatja meg véglegesen a befektető, ha hatvan napon belül további részvénypakettet vásárol, szintén névértéken alul, 271 millió forintért.

A privatizáció jóváhagyásával véget ért tehát az az egy hónapja húzódó szappanopera, amelyben hol a máltaiak magyar leánya, a Teclima Kft., hol az Alexandra-könyveshálózatot jegyző Matyi Dezső tűnt az esélyesebb vásárlójelöltnek - és végül a Heti Válasz által február végén felvázolt forgatókönyv valósult meg. Mint írtuk, Pécs városa olyan befektetőtársat keres az egykor a pesti Műcsarnok és a kecskeméti Cifra palota épületkerámiáit is előállító gyárnak, aki - több százmillió forintos pénzbeáramoltatással - elősegíti az üzem kiköltöztetését a "porcelántelep" keleti csücskébe. Az összehúzódzkodás oka, hogy a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa-projekt egyik fő látványossága a gyárterületre álmodott Zsolnay Kulturális Negyed lenne.

Már a magánosítás előjátékában sejthető volt, hogy előre "lezsugázott" tranzakcióra készül az önkormányzat.

Egyfelől: az év elején még a bennfentes MSZP-sek többségének sem volt fogalma arról, hogy ez lesz a Zsolnay sorsa, hiszen a társaságot decemberben olvasztották be a város cégeit tömörítő Pécs Holdingba (nyilván nem azért, hogy egykettőre "kiolvasszák"). Tóth Bertalan alpolgármester január 19-én jelentette be, hogy indul a privatizáció, ám mindössze két hetet hagyott a jelentkezésre - s miután a pályázati dokumentációt 1,2 millióért árulták, borítékolható volt, hogy túl sokan nem ugranak fejest a bizonytalanba. A Pécsi Újság nevű internetes lap már a beadási határidő lejárta előtt közölte: "egy szűk, belső MSZP-s kör" által favorizált befektető lesz a győztes.

A máltai hátterű Teclima Magyarország Kft.-ről annyit lehet megállapítani, hogy bejegyzési kérelme az alpolgármester privatizációs felhívása után, január 30-án érkezett meg a cégbíróságra, és a döntéshozók eredendően csak e társaság indulásával számoltak a Zsolnay-versenyen (Matyi ajánlata tudtukon kívül futott be az utolsó pillanatban). A "máltai" kérőről azért terjedhetett el idejekorán, hogy a Tóth Bertalan-féle városvezetés kegyeltje, mert a cég mögötti titokzatos befektetői körnek nem ez volt az első pécsi ügylete. A korábban luxemburgi, jelenleg gibraltári offshore befolyás alatt álló Hungarian Bus Zrt. nevében ugyanők tárgyaltak a Pécsi Közlekedési (PK) Zrt.-ben történt tavalyi tulajdonszerzésről és a menedzsmentjog átvételéről. (Ráadásul a pécsi közösségi közlekedést átvevő Hungarian Bus luxemburgi gazdájának az a kápolnásnyéki ügyvéd volt a kézbesítési megbízottja, aki a Zsolnayra pályázó Teclima Kft. cégbejegyzését is intézte.)

Mi több, a PK és a Zsolnay kiszervezési modellje több ponton hajaz egymásra; a közlekedési céget - a manufaktúrához hasonlóan - először bevitték a Pécs Holdingba, majd "tőkeemeléses magánosítás céljából" kihúzták az ernyőszervezet alól.

Egy hónapja nyilatkozatot kértünk a PK-t ellenőrző Hungarian Bus vezetőjétől, Jahn Pétertől (aki a Zsolnay-ügyletben már a "máltaiakat" képviselte), mindhiába. Kerestük a Hungarian Bus mögötti offshore társaságokban ügyvezetőként feltűnő Rehus Ernőt is - akit a luxemburgi-gibraltári-máltai befektetői kör főalakjaként emlegetnek -, ám érdeklődésünkre a Velencei-tó partján élő üzletember sem válaszolt.