Az amerikai Nemzeti Oceanográfiai és Légkörkutató Intézet (NOAA) tudósait aggasztja, hogy a kisebb téli fagyok miként hatnak a környezetre. A szakembereket ugyanakkor egy ellentmondás is foglalkoztatja: a fagy beállását akadályozó környezeti hatások növelhetik a fagy kialakulását, miután a párolgás miatt csökkent a tavak vízszintje.
A Michigan állambeli Ann Arbor-i székhelyű Nagy-tavak környezetkutató laboratórium tudósai szerint a globális felmelegedés folyamatai nem állnak összhangban a regionális éghajlati mintákkal. Az Egyesült Államokban és Kanadában összesen 243.500 négyzetkilométeren elterülő Nagy-tavak jégpáncélja évről évre jelentősen változhat, a világ legnagyobb édesvízi rendszerének jégtakarója ugyanakkor összességében csökken - különösen a tavak belső, mélyebb részein.

"Minél mélyebb a víz, annál jobban tudja elraktározni a nyári hőt, és később fagy be, mint a sekélyebb részek. Ha nő a levegő hőmérséklete, a tó magasabb hőmérsékletet raktároz el hosszabb ideig, így a belső része egyre kevésbé fagy be" - mondta Ray Assel, a kutatók egyike.

A megfigyelésekből arra lehet következtetni, hogy a part közeli területek jégképződése kisebb mértékben csökkent a mélyebb vízekénél. A nyílt víz párolgása viszont heves tóparti havazáshoz (lake-effect snow) vezethet.

Egy másik kutató szerint a "jégvesztés" más problémákat is okozhat: a nyílt víz felől érkező téli hullámok miatt csökkenhet az ősszel ívó halfajták ikráinak száma, és nőhet a védtelenül maradt partok eróziója. A csökkenő jégtakaró ugyanakkor átmeneti előnyökkel járhat, a téli hónapokban is elképzelhetővé válhat a hajózás.