Az utolsó utáni pillanatban is keresi a kiskaput, trükközik, hogy valahogy visszakapaszkodjon, megőrizze befolyását. Egy hete azért jelentette be távozását a kormányfői posztról, hogy az MSZP vezéreként átmentse magát a valamikori választások utáni időszakra. Azóta kiderült, a váratlan bejelentéssel megdöbbentett, pityergő küldötteket is csúnyán átverte, hiszen azt feltételezve erősítették meg a színpadias jelenet nyomán meggyőző többséggel mint pártelnököt, hogy a vezér hatásvadász előadását a kormányfőváltás precízen kidolgozott forgatókönyve hitelesíti.

Az a tragikomikus keresgélés, ami az elmúlt héten folyt, okkal háborította fel a szocialistákat is. A gátszakadást Suchman Tamás nyílt színi támadása jelentette. Szombaton pedig, amikor elvtársai végre kikényszerítették a pártelnökségről való lemondását, Gyurcsány saját emberét, Bajnai Gordont próbálta miniszterelnökként a szocialistákra és az országra kényszeríteni. Kissé erőltetett történelmi párhuzammal olyasmi lenne ez, mint amikor '56 nyarán a bukott Rákosi helyett Gerőt emelték pártvezérré. (Bajnai szintén a kapcsolatai révén meggazdagodott, lelketlen üzletember, csak éppen híján van Gyurcsány politikai tehetségének, retorikai képességének.)

Biztosak lehetünk abban, hogy Gyurcsány Ferenc megszégyenítő vereségei után is mindent megtesz legalább az informális hatalmi pozícióinak a megőrzéséért, amiben támaszkodhat az őt körülvevő és felemelő, pártállami gyökerű titkosszolgálati-üzleti hálózatra. De bárhogy is folytatódjék e kisszerű játszma, a Gyurcsány-korszak a hét végén végérvényesen lezárult.

Nincs most itt lehetőség miniszterelnöki tevékenységéről mérleget vonni, csak utalnék az ország romlását az elmúlt években egybehangzóan jelző gazdasági mutatókra, a nemzeti önbecsülésünk megroppanásának nap mint nap tapasztalható jeleire. Gyomorforgató, de valamiképpen méltó záróakkordja volt e korszaknak a sorsát megpecsételő tanácskozásról távozó politikus leköpdösése. Nem menti a tettet az a tény, hogy mégiscsak ő volt az, aki 2001 végétől, a nagypolitika színpadára való második fellépésétől szembeköpte, meggyalázta e közösség minden eszményét. Többször is megtagadta a határon túli magyarokat, vásári komédiává züllesztette a parlamentarizmust, a demokrácia alkotmányos eljárásait, megfosztotta tekintélyétől az államot, és rendre kiátkozta köztársaságából ellenzékét.

Leginkább az ő nevéhez köthető az a közéletünket züllesztő civilizációs hátraarc, melyet a másként gondolkodók megalázása, testüregi motozása, véresre verése, szemkilövése, illetve az áldozatokkal való elemi szolidaritás megtagadása jellemeznek. Csak magát okolhatja, hogy testőrök nélkül nem vegyülhet szabadon az ország polgáraival, hiszen megkapta az esélyt arra, hogy országépítő miniszterelnökként vonuljon be a történelembe. Ahogy politikai pályája csúcsán, a választások megnyerésekor Tölgyessy Péter írta, Gyurcsány Ferenc lehet, aki történelmi lehetőséget kap arra, hogy végleges rendszerré formálja a demokratikus átmenet utáni Magyarországot (Második megintés, Magyar Nemzet, 2006. április 29.).

A csúcs után azonban hamar jött a zuhanás, s az már inkább az őt körülvevő közeg - MSZP, úgynevezett SZDSZ, véleménydeformáló médiaértelmiség - felelőssége, hogy az Őszödön morális hullává vált miniszterelnök még évekig a felszínen tudott maradni. De felelősek azok az írástudók, elemzők is, akik a demokratikus közélettel összeegyeztethető jelenségként tárgyalták a gyurcsányi normaszegések sorát.

Praktikusnak látszó okokból - Orbán Viktor távol tartása a hatalomtól, a pénzcsapok feletti kontroll megtartása - a balliberális tábor a hirtelen halál helyett a lassú tűzön való megégés kínjait választotta. Saját döntésükkel ürítették fenékig ezt a méregpoharat: mostanra olyan mélyre jutottak, amit akár csak néhány hónapja elképzelni sem tudtak volna. A bukott miniszterelnök politikai sikereit nagyrészt a gátlástalanságát toleráló közegnek köszönhette. Kormányozni sohasem tudott, most hatalomtechnikusként is kudarcot vallott. Egy hét alatt köddé vált a mítosz, amit a zseniális politikai sakkjátékosról évek alatt hívei és az elemzők egy része felépítettek.

Rajongói most új párt szervezésére biztatják. Nem tudom, hogy ezt végül meglépi-e. Valami azt súgja, arra még várnunk kell, hogy őszödi ígéretét beváltva a baloldalról szóló k...tt jó könyvek írásával üsse el az idejét. Addig is egy ország lapátolja, amit örökségül maga után hagyott.