Az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség által támogatott tanulmány megállapításai arra ösztönözték a kormányhivatalt, hogy a folyamatban lévő kutatás helyszíneit 150-re emelje. Bryan Brooks, a Baylor Egyetem munkatársa csoportjával Chicago, Dallas, Phoenix, Philadelphia és Orlando városi szennyvíztisztítójának tisztított vizét kibocsátó vezetéke közelében fogtak halakat a folyókból, és azok húsát vizsgálták meg. 24 gyógyszer hatóanyagát és 12 különféle, tisztálkodószerekben található vegyületet kerestek a laboratóriumi elemzésben. Összehasonlításként Új-Mexikó kies és főként lakatlan részéről származó halminták szolgáltak.

Hétféle gyógyszert és kétféle, szappanoknál használt illatanyagot minden nagyváros folyójából kifogott halmintában megtaláltak nyomokban. Brooks szerint egy embernek halvacsorák százezreit kellene elfogyasztania ahhoz, hogy egy teljes adag gyógyszer a szervezetébe jusson, ám a vizek élővilágára veszélyes lehet ez a mennyiség is. A halak és békák ugyanis folyamatosan a gyógyszervegyületekkel szennyezett közegben élnek.

A mesterséges szerves vegyületek egyrészt az emberek által szedett gyógyszerek le nem bomlott maradványai, melyek kiürülnek a szervezetből, másrészt akadnak olyan személyek, akik a megmaradt gyógyszerektől a csatornán keresztül szabadulnak meg. A szennyvíztisztítók technológiája nem alkalmas arra, hogy valamennyi szerves molekulát lebontsa, így azok a tisztított vízzel kijutnak a folyókba. Az összehasonlításként használt új-mexikói halakból egyik említett vegyületet sem mutatták ki.

Korábbi vizsgálatok szerint legalább 46 millió amerikai lakos ivóvízében találhatók gyógyszernyomok. Brooks felhívta a figyelmet, hogy az ivóvíz szűkösen rendelkezésre álló erőforrásunk, ezért többet kellene tudnunk arról, milyen hatással van rá az emberi tevékenység.