Mondhatta volna szebben, például hogy elkúrták. Gyurcsány Ferenc legalábbis így fogalmazott volna. Sztálin kései leszármazottai, a magyar szocialisták kétségkívül joggal érezhetik, hogy eltékozolták a munkásmozgalom gazdag örökségét, úgymint a társadalom feletti totális felügyeletet, a másként gondolkodók fizikai likvidálását, a jó öreg orwelli világot, ahol pisszenni sem szabad a nagy hatalmú párt ellen. Ilyen körülmények között nem a brutális Sztálin, hanem a divatozó yuppie hivatott uralkodásra. Mondjuk, Bajnai Gordon.

Bajnai miniszterelnöki ambícióit beárnyékolja az az apróság, hogy nyilvánvalóan alkalmatlan a megbízatásra. Programja nincs, hacsak a több százmilliárdos megszorítást nem tekintjük annak. Bajnai társadalmi támogatottsága zéró, inkább üzletember, mint politikus. Miniszterként láthatatlan volt, de végig segédkezett Gyurcsánynak, ő is bűnös tehát az ország tönkretételében. Aztán ott a felettébb kellemetlen Hajdú-Bét-ügy, a libások kifosztása, tönkretétele. Ha másért nem, már csak ezért is szégyenpadra kellene vonni Bajnait, nem pedig miniszterelnökséggel kecsegtetni a kamarillapolitikusok logikája szerint.

Ezekben a napokban házról házra járnak a szocialista rábeszélőkommandók. Győzködik a vonakodó frakciótagokat, mint a téeszelnökök az ingadozó középparasztokat. Beszélik, hogy Gyurcsányék szépen összegyűjtötték a szocialista képviselők viselt dolgait, és most nemes egyszerűséggel megzsarolják őket. Már akit lehet. Így lett Bajnai vérbeli favorit, a "mezei párttagok" legfeljebb a vasárnapi kongresszuson állíthatnák meg, nagy kérdés, akarják, merik-e. Valószínűleg örülnek, hogy végre ismét van irány, az irány pedig fontos, ha már a lenini örökséget, hogy is mondjam, elvesztegették.

Bajnai első nyilatkozatai valósággal kétségbeejtők. Mindenekelőtt írásos biztosítékot követel az MSZP-től és az SZDSZ-től: valamiféle szerződésről beszél, amely szerint akkor is támogatják kormányát, ha nehéz döntéseket kell meghoznia. Ez színtiszta zsarolás. Beszélt arról is Bajnai, hogy a program - vajon milyen program? - fájni fog, de lesz eredménye. Erről azonnal barátja, Gyurcsány Ferenc jut eszünkbe, aki azt mondta, nem fog fájni, viszont fájt nagyon. Nem túl megnyugtató, hogy Bajnai az eddigieknél is súlyosabb megszorításokra készül, miközben őszinteségnek álcázza a lépéskényszert.

Az elmúlt napokban minden normális ember tudta ebben az országban, hogy az előre hozott választás a megoldás. Az MSZP és az SZDSZ azonban nem bízta ránk a döntés jogát. Gyáván, hazudozva, zavarodottan keresték a megoldást, az egyik délután már a hűtőgép-forgalmazó kettős állampolgárt is trónra emelték volna. Akkor éreztem azt, hogy a Zsebtévéből a versmondó lány is labdába rúghat. Vagy egy cirokseprű. Bárki, bármi.

Bajnai Gordon hangsúlyozottan nem sokkal jobb választás egy cirokseprűnél, de jöjjön, aminek jönnie kell. Eljátszanak még egy darabig, aztán a helyükre kerülnek a dolgok. Minden perccel, minden nappal közelebb kerülnek a teljes összeomláshoz. A magyar jobboldalnak pedig örökre sutba kellene dobnia régi félelmét, miszerint a baloldal profi, jól szervezett, olajozott és szakszerű.

Dehogy. Szánalmas amatőrök, ez az igazság. Ez már nem a lenini, sztálini, hanem a gyurcsányi párt. Lebecsülni nem kell a szocialistákat, de az elmúlt napok vesszőfutása nagy reményekre jogosít bennünket.