A libák érdeke

Melyek a magyar nyelv leggyakrabban használt szavai? Kosztolányi óta tudjuk, melyek a legszebbek: gyöngy, gyűrű, gyűszű, búza stb. Ám hogy melyek az utolsó hét évben a leggyakrabban használatosak, azt még nem vizsgálta meg senki. De erre nézve még csak kutatásokat sem kell végeznünk. Két szó elvitathatatlan gyakorisággal vezet. Az egyik szó: ország. A másik: érdeke.

Létrehozva: 2009. március 31., 07:11	nyomtat	küld

Miért vagyunk ilyen nyomorúságos helyzetben? Ország érdeke.

Miért vernek se szó, se beszéd nyomorékká utcán sétáló embereket? Ország érdeke.

Miért épül alagút meg völgyhíd, százmilliárdokért, közpénzből, ahol erre semmi szükség? Ország érdeke.

Miért kell országzászló-felvonástól elzárni az országot? Ország érdeke.

Miért kell libatartókat öngyilkosságba kergetni? Ország érdeke.

A jól ismert válaszokkal teli a süketek füle is, hiszen hétfőnként a két leggyakrabban használatos magyar szót jeltolmácsok is mutogatják a parlamentből. Csak azt nem mutogatják, hogy valójában mi is lehet az ország érdeke. Azt a parlamenten kívül szokták, ugyancsak sokan és ugyancsak gyakran, mutogatni. Amit viszont, sem a jeltolmácsokkal, sem nélkülük, a tévé sohasem közvetít.

Én évek óta tűnődöm, ki és mi lehet az ország. És ugyan mi lehet az érdeke? Mire jutottam? Az ország érdeke azonos lehet pár százezer hizlalásra szánt liba, és pár száz úgynevezett kormánypárti, úgynevezett politikus étvágyával. Leginkább abban hasonlítanak egymásra, hogy a liba és az úgynevezett kormánypárti politikus is rendkívül falánk. Hanem a világért nem szeretném megbántani a ludakat (Mikszáthra tekintettel a breznói ludakat különösen nem), így gyorsan hozzáteszem, hogy a liba csak addig fal, amíg gusztusa van rá. A libatömésnek nevezett kényszertáplálás egy libának soha eszébe nem jutna. A libák maguktól sosem kérnek libatömést.

Az úgynevezett kormánypárti politikusok, ideértendően azt a nemrégiben génmódosult fajtájukat is, amelyik egyszerre kormánypárti és ellenzéki is, akkor is zabálnak, ha már teli vannak. Ezek, ellentétben a ludakkal, mindig egyformán mohók. A libákkal ellentétben imádják a kényszertáplálást is. Szó nélkül, mosolyogva, gyakran tapsolva fogadják, amikor vezérük gorombaságokat, gusztustalanságokat, szörnyűségeket gyömöszöl le torkukon. Ennél jobban csak azt kedvelik, mikor a zsebüket tömik. A libákkal ellentétben ezt önként, bármilyen gyakorisággal, szívesen megteszik. Ehhez a töméshez - a libáktól úgyszintén eltérően - nem várnak idegen kézre. Az öntömést saját kezükkel is szívesen elvégzik.

Biztos értesüléseim vannak. Ha kormánykörökben végképp minden kötél szakad, a libák - ha nem is szívesen, de - tekintettel az ország érdekére, készek kiállítani egy miniszterelnököt.

(Csendes Csaba, Magyar Hírlap)