Igaz, akkoriban még nem szerette a hazát. Akkor sem, amikor a szóban forgó hazát kurva országnak nevezte főnöke és barátja, akkor sem, amikor gazdasági miniszterként tevékenyen bekapcsolódott az úgynevezett elkúrásba, akkor sem, amikor közös munkásságuk eredményeként recesszióba hanyatlott a magyar gazdaság, elborított minket az adósságözön, az egekbe szökött az euró ára, és nem minket irigyel, hanem rajtunk röhög Európa, persze csak távolról, mert senki nem mer a közelünkbe jönni, nehogy azt higgye a gyorsan ítélkező pénzpiac, hogy esetleg közük van hozzánk. Azért gondolom, hogy ekkoriban még nem szerette a hazát, mert valahogy nem látszott rajta, nem mondta, hogy neki nem tetszik, ami történik, hogy talán másképp kellene csinálni, és hogy általában véve ez így nem mehet tovább.

Bár mindenkinél jóval előbb tudta, hogy Gyurcsány Ferenc lemond a miniszterelnökségről, mégis, csak a múlt hét végén lobbant fel szívében a hazaszeretet lángja. Hát igen, a hazaszeretet már csak ilyen különös, hirtelen belénk vágó érzelem.

Feltéve persze, hogy Bajnai Gordon igazat mond. Mert eközben süt róla a félelem. Árad a szavaiból, a szeméből, a tetteiből. Pár óra alatt elvállalta azt, amit előtte minden jelölt, köztük egyébként ő is, visszautasított. Most pedig kijelenti, hogy majd egyenként írattat alá valamiféle szerződést a szocialista és a szabad demokrata országgyűlési képviselőkkel. Bajnai Gordon azt hiszi, hogy megint a libatenyésztőkkel tárgyal, őket ugráltatja. A képviselői önállóságra vannak ugyan alkotmányos garanciák, de ez mindegy, nem számít, mert Bajnai Gordon mindenáron szerződni akar. Főnöke és barátja, Gyurcsány Ferenc mindent feladott, hogy Bajnai Gordon követhesse őt a miniszterelnöki székben. Bár borzalmas kalandtúra volt, de az elmúlt évek alatt megismerhettük Gyurcsány Ferenc személyiségét. Ő ugyan nem ad fel semmit, inkább ott vérzik el a küszöbön, karddal a kezében. És mégis, most egy hét alatt odadobott mindent, a maradékot már egyértelműen Bajnai Gordon kedvéért.

Gyurcsány Ferencet a volt és részeiben jelenleg is élő, aktív titkosszolgálati hálózat vette be a családba, emelte a politika csúcsaira, és menedzselte a hatalomban. Bajnai Gordont pedig Gyurcsány Ferenc. Két dúsgazdag ember, két milliárdos, akik tartanak valamitől. Az egyik mindent felad, amiért keményen küzdött, nem válogatva az eszközökben, a másik pillanatok alatt vállalja azt, aminek az elfogadását többször is határozottan kizárta, és furcsa, infantilis eszközökkel igyekszik bebiztosítani magát. Nincs az a hálózat, nincs az a III/III-as ügyosztály, amitől így kellene félni, különösen nekik kettőjüknek.

Az előre hozott választástól félnek talán? Vélhetően igen, de nem a politikai vereségtől. Attól féljen csak az MSZP és az SZDSZ. Ők ketten talán azért aggódnak, mert a projekt még nem fejeződött be.

Röviddel azután, hogy Gyurcsány Ferenc, erősen érvelve Bajnai Gordon mellett, a pártelnöki posztról is lemondott, arról a posztról, amelyre akkor egy hete választották meg elsöprő többséggel, egy orosz olajcég megvásárolta az OMV-től az osztrák cég összes Mol-részvényét, a piacinál messze magasabb árfolyamon. Az orosz cég a Szurgutnyeftegaz, ami hosszú ideje nem hozza nyilvánosságra tulajdonosi összetételét, és a nemzetközi vélekedés szerint Vlagyimir Putyin jelenlegi orosz miniszterelnök egyik legfontosabb vagyontárgyát képezi.

Az oroszoknak fontos a Mol, különösen annak csővezetékei és tárolási kapacitása. Ha ez utóbbiakat ellenőrizhetik, akkor Európa függősége a Gazpromtól, tehát Oroszországtól nagyon nehezen csökkenthető. Vegyük még ide Gyurcsány Ferenc közismert oroszbarátságát, jó kapcsolatát Vlagyimir Putyinnal, a Déli Áramlat magyarországi szakaszáról szóló szerződés villámgyors nyélbe ütését, az orosz lapok sajnálkozó kommentárjait Gyurcsány Ferenc bukása után, a magyar bankmentő csomag első verzióját, amely mintha kifejezetten a Molhoz erős szálakkal kötődő, a magyar olajcéget eddig fenntartás nélkül védelmező OTP állami bekebelezésének érdekében készült volna, és tegyük fel újra a kérdést: mitől fél Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon? A választási vereséget nem kerülhetik el, és Magyarország állapotát felmérve egyértelmű, hogy annak mértéke egy év múlva sem lesz kisebb, mint most. Így azonban még maradt egy évük, ami kevés arra, hogy bármilyen túlélési esélyt teremtsenek a baloldalnak a választásokon, de különböző nagyszabású üzleti tranzakciókhoz vezető helyzetek előállítására esetleg elég lehet.

Ez a két ember emiatt nem egyezhet bele az előre hozott választások kiírásába, mert a következő, jobboldali kormány a Mol-projektet egészen bizonyosan meg fogja akadályozni. És ezért félnek: valóban, vannak olyan üzleti partnerek, akiktől még nekik is félniük kell.

Ami pedig Bajnai Gordon tombolva lángoló hazaszeretetét illeti, nos, azt alighanem a szibériai gáz táplálja.