- A KDNP határozott hangú közleményt adott ki vasárnap Bajnai Gordon Hajdú Bét-es, Wallis csoportos múltjára figyelmeztetve, jelezve: a KDNP nem felejti el a miniszterelnök-jelölt cégvezetői ténykedését. Hogyan ítélik meg Bajnai miniszteri teljesítményét?

- Bajnai bűnrészese annak a csődtörténetnek, amit Gyurcsány Ferenc okozott. Bajnai voltaképpen egy Gyurcsány klón: Gyurcsánynak lesz a báb-miniszterelnöke. Maga a miniszterelnök jelölés erkölcsi értelemben önmagában illegitim, hiszen két bukott párt a nép megkérdezése nélkül akar valamilyen paktum-miniszterelnököt az ország nyakába ültetni. Egyébként az összes, szinte már megszámlálhatatlan jelölt közül Bajnai Gordon a történet legalja. Ahogy azt Karsai József szocialista képviselő nagyon pontosan összefoglalta, többen azért lettek öngyilkosok, mert Bajnai Hajdú Bét-es üzelmei révén kilátástalan helyzetbe kerültek. A rendszerváltoztatás óta nem volt még olyan a magyar politika történetében, hogy olyan személyek kerülhettek előtérbe, akiknek emberi életek száradnak a lelkén. Bajnai Gordon morális értelemben a magyar politika egén a fekete lyuk. Miután mind személye, mind az ország nyakába ültetésének a módja elfogadhatatlan, ezért a KDNP Bajnai Gordonnal semmifajta kapcsolatot nem hajlandó tartani.

- Ha az Országgyűlés elfogadja a konstruktív bizalmatlansági indítványt és ezáltal Bajnai Gordon miniszterelnök lesz, akkor minden eddiginél brutálisabb megszorítás következik. Ha valósak a kiszivárgott értesülések, akkor Bajnai csomagja alapvetően a szociális kiadások megnyirbálásán, alapvetően a családoknak, az embereknek a megsarcolásán alapszik. Mit tehet egy ilyen helyzetben egy ellenzéki párt: vonulhat-e az utcára - ahogy azt sokan mondják? Vagy van olyan eszköze a Parlamentben, amellyel el tudja tántorítani az új MSZP-SZDSZ kormányt a szociális katasztrófát okozó programja végrehajtásától?

- Valóban úgy tűnik, hogy Bajnai Gordon brutális megszorításokra készül, hiszen ő annak a neoliberális iskolának a zsoldosa, amelyik az országot tönkretette. Ők nem tudnak másban gondolkodni, csak abban, hogy az embereket hogyan lehet minél jobban kifosztani. Ebben nagy praxisuk van. Gyurcsány Ferenc köztudomásúlag egy szélhámos üzletember volt, Bajnai Gordon pedig ugyanaz pepitában. És mit várhat egy ország szélhámos üzletemberektől? Semmiképp sem azt, hogy családoknak, a munkavállalóknak, bérből és fizetésből élőknek bármiben is javulna a helyzete. Miért gondolná bárki, hogy a magyar polgárok mást fognak kapni, mint azok a libatenyésztők, akik teljes nyomorba, szegénységbe és lehetetlen helyzetbe jutottak a Hajdú Bét által? A mi feladatunk az, minden parlamentáris eszközzel próbáljuk megakadályozni az ország rombolásnak a folytatását, de az is nyilvánvaló, hogy az alkotmányos tiltakozásnak számos olyan módja van, ami a Parlament falain kívül történik. Ha eljön ennek az ideje, akkor tudni és tudatni fogjuk, hogy mi a teendő.

- Szocialista vezető politikusok gyakran felidézik, hogy nehéz sorból, nehéz családi körülmények közül kerültek a politikai pályán keresztül az élvonalba - kerültek kivételes anyagi körülmények közé. Ha az ország gazdasági válsággal kerül szembe, mégis olyan könnyen, olyan érzéketlenül hárítják a problémákat az emberek, a bérből és fizetésből élők nyakába, velük fizettetve meg saját tehetetlenségük árát. Mi a véleménye erről?

- Szociológiailag nem tudom, hogy ezeknek az embereknek milyen a családi háttere, számomra inkább az a szembetűnő, hogy különböző klánoknak a képviselői. Gyurcsány Ferenc sem egy szuverén személyiség, hanem az Apró klánnak volt a politikai előőrse. Az is látható, hogy az MSZP-ben levő politikusok elsősorban gazdasági érdekcsoportokat, másodsorban politikai klánokat és testesítenek meg. Az feltűnő, hogy azok, akik önmagukat szocialistának mondják, és azt állítják, hogy szegény sorból kerültek magas társadalmi pozícióba, milyen totális érzéketlenséggel viseltetnek a bérből és fizetésből élő, az elszegényedő középrétegek, vagy a szegénységben élő társadalmi csoportok irányában. Eszükbe se jut, hogy amennyiben azt állítják magukról, hogy szocialista politikusok, akkor a klasszikus szociáldemokrata értékrend alapján nem a multinacionális nagytőkét kellene kiszolgálniuk, hanem elsősorban a bérből és fizetésből élő munkavállalók szempontjait kellene érvényre juttatniuk. Az ő árulásuk a baloldali értékek iránt tette világossá azt, ami a szociális népszavazásnál fekete-fehéren bebizonyosodott: ma Magyarországon a szociális igazságosság értelmében vett baloldali értékeket a jobboldal képviseli.