Csimpalacsán idők

"Az önérzet hiánya és a hazugság összefügg. Hazugok között elviselhető életet élni lehetetlen. A csimpalacsán hazugság természetével behatóan foglalkoztam. Abból a tényből indultam ki, hogy ők szenvedélyesen és türelmetlenül, sok esetben kétségbeesetten hazudnak, naponként, sőt óránként mást, önmaguknak ellentmondanak, de ezzel a legkevésbé sem törődnek, igen agresszívan és elaljasodva, gyáván és alattomosan, a gyanúsítás és az áthárítás összes árnyalatával. Az önérzettelen és emberiességétől megfosztott csimpalacsán nem képes az igazságban hinni, ezért is hazudik oly gátlástalanul." Az idézet Hamvas Bélától, a magyar kultúra talán legnagyobb filozófusától származik, aki vidéki száműzetésben, 1957-ben írt Szilveszter című regényében csimpalacsánoknak nevezte el az elnyomó hatalom mértéket vesztett képviselőit.

Létrehozva: 2009. április 2., 06:42	nyomtat	küld

Korunk csimpalacsánja Gyurcsány Ferenc. Persze ez legkésőbb az őszödi beszéd kiszivárogtatásával mindenki számára nyilvánvalóvá, idővel közhellyé vált. Mégis, az elmúlt napok fejleményei arra engednek következtetni, hogy a levitézlett kormányfő az elcsimpalacsánosodás újabb mélységeibe jutott. Ékes példája ennek, hogy kedden, az MSZP potentátjainak válságtanácskozásán azt mondta: jövőjét ideológiai-kulturális vonalon képzeli el a pártban. Hírek szerint a szocialisták Táncsics Alapítványának kuratóriumát szeretné vezetni. Tegnapi internetes blogbejegyzésében pedig arról írt: "Azt gondoltam, és ma is azt gondolom, hogy a kormányzás, a kormányzás stabilitása és hitelessége a legfontosabb érv. A baloldalt sokféleképpen tudom szolgálni. (...) Ügyelni fogok arra, hogy távol tartsam magamat a kormányzástól, és ha nem vagyok a párt vezetője, akkor ne avatkozzak be a párt legfelsőbb szintű döntéshozatalába se."

Félretéve azt a mérhetetlenül bájos apróságot, hogy Gyurcsány az önfeláldozó visszavonulást a baloldal szellemi holdudvarának kifizetőhelyeként ismert, évi félmilliárd forintnyi közpénzből gazdálkodó szervezetébe képzeli el, maradjunk annál, hogy a csimpalacsánok kétségbeesetten hazudnak, önmaguknak ellentmondanak, de ezzel a legkevésbé sem törődnek.

Mert a hét poénjának is beillene - ha az egyre drámaibb nemzetgazdasági hírek hallatán még lenne kedvünk viccelődni -, hogy Gyurcsány szerény háttéremberként, kulturális mecénásként képzeli el a nyugdíjig hátralévő éveit. Ellenkezőleg: a bukott kormányfő apránként körvonalazódó tervei baljós képet festenek a választásokig hátralévő időszakra. Egyrészt az orosz és a magyar sajtóban is napvilágot látott a hír, miszerint a miniszterelnök az orosz állami olajüzlet magyarországi képviselőjévé lépne elő a közeljövőben. Másrészt lassan nemzetközi botránnyá növi ki magát a Mol Zrt. huszonegy százalékos részvénycsomagjának átláthatatlan hátterű orosz kezekbe juttatása, amelyről több szaklap és Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke is azt állítja, hogy aligha köttethetett meg az üzlet a magyar kormány hathatós háttértámogatása, Gyurcsány ügynöki segítsége nélkül. (Hasonló indíttatású ügyletekért Romániában két volt minisztert éppen hazaárulás vádjával terveznek hosszú évekre börtönbe zárni.) És ha idevesszük, hogy Gyurcsány strómanját, a fehér galléros fosztogatásokból megtollasodott Bajnai Gordont emelhetik a miniszterelnöki székbe, levonhatjuk a szomorú következtetést, hogy a mutyikormányt a maffiakormány fogja váltani.

Hacsak az ellenzék, a civilek és a jobb érzésű (a már említett keddi MSZP-csúcson Gyurcsány által nemes egyszerűséggel "sz.r alaknak, gyenge minőségűnek" nevezett) szocialisták nem csapnak végre az asztalra és nem kergetik Moszkváig a fékevesztett csimpalacsánokat. Mert hazugok között elviselhető életet élni lehetetlen.

(Huth Gergely, Magyar Hírlap)