fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Csimpalacsán idők
2009. április 2., 06:42
"Az önérzet hiánya és a hazugság összefügg. Hazugok között elviselhető életet élni lehetetlen. A csimpalacsán hazugság természetével behatóan foglalkoztam. Abból a tényből indultam ki, hogy ők szenvedélyesen és türelmetlenül, sok esetben kétségbeesetten hazudnak, naponként, sőt óránként mást, önmaguknak ellentmondanak, de ezzel a legkevésbé sem törődnek, igen agresszívan és elaljasodva, gyáván és alattomosan, a gyanúsítás és az áthárítás összes árnyalatával. Az önérzettelen és emberiességétől megfosztott csimpalacsán nem képes az igazságban hinni, ezért is hazudik oly gátlástalanul." Az idézet Hamvas Bélától, a magyar kultúra talán legnagyobb filozófusától származik, aki vidéki száműzetésben, 1957-ben írt Szilveszter című regényében csimpalacsánoknak nevezte el az elnyomó hatalom mértéket vesztett képviselőit.

Korunk csimpalacsánja Gyurcsány Ferenc. Persze ez legkésőbb az őszödi beszéd kiszivárogtatásával mindenki számára nyilvánvalóvá, idővel közhellyé vált. Mégis, az elmúlt napok fejleményei arra engednek következtetni, hogy a levitézlett kormányfő az elcsimpalacsánosodás újabb mélységeibe jutott. Ékes példája ennek, hogy kedden, az MSZP potentátjainak válságtanácskozásán azt mondta: jövőjét ideológiai-kulturális vonalon képzeli el a pártban. Hírek szerint a szocialisták Táncsics Alapítványának kuratóriumát szeretné vezetni. Tegnapi internetes blogbejegyzésében pedig arról írt: "Azt gondoltam, és ma is azt gondolom, hogy a kormányzás, a kormányzás stabilitása és hitelessége a legfontosabb érv. A baloldalt sokféleképpen tudom szolgálni. (...) Ügyelni fogok arra, hogy távol tartsam magamat a kormányzástól, és ha nem vagyok a párt vezetője, akkor ne avatkozzak be a párt legfelsőbb szintű döntéshozatalába se."

Félretéve azt a mérhetetlenül bájos apróságot, hogy Gyurcsány az önfeláldozó visszavonulást a baloldal szellemi holdudvarának kifizetőhelyeként ismert, évi félmilliárd forintnyi közpénzből gazdálkodó szervezetébe képzeli el, maradjunk annál, hogy a csimpalacsánok kétségbeesetten hazudnak, önmaguknak ellentmondanak, de ezzel a legkevésbé sem törődnek.

Mert a hét poénjának is beillene - ha az egyre drámaibb nemzetgazdasági hírek hallatán még lenne kedvünk viccelődni -, hogy Gyurcsány szerény háttéremberként, kulturális mecénásként képzeli el a nyugdíjig hátralévő éveit. Ellenkezőleg: a bukott kormányfő apránként körvonalazódó tervei baljós képet festenek a választásokig hátralévő időszakra. Egyrészt az orosz és a magyar sajtóban is napvilágot látott a hír, miszerint a miniszterelnök az orosz állami olajüzlet magyarországi képviselőjévé lépne elő a közeljövőben. Másrészt lassan nemzetközi botránnyá növi ki magát a Mol Zrt. huszonegy százalékos részvénycsomagjának átláthatatlan hátterű orosz kezekbe juttatása, amelyről több szaklap és Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke is azt állítja, hogy aligha köttethetett meg az üzlet a magyar kormány hathatós háttértámogatása, Gyurcsány ügynöki segítsége nélkül. (Hasonló indíttatású ügyletekért Romániában két volt minisztert éppen hazaárulás vádjával terveznek hosszú évekre börtönbe zárni.) És ha idevesszük, hogy Gyurcsány strómanját, a fehér galléros fosztogatásokból megtollasodott Bajnai Gordont emelhetik a miniszterelnöki székbe, levonhatjuk a szomorú következtetést, hogy a mutyikormányt a maffiakormány fogja váltani.

Hacsak az ellenzék, a civilek és a jobb érzésű (a már említett keddi MSZP-csúcson Gyurcsány által nemes egyszerűséggel "sz.r alaknak, gyenge minőségűnek" nevezett) szocialisták nem csapnak végre az asztalra és nem kergetik Moszkváig a fékevesztett csimpalacsánokat. Mert hazugok között elviselhető életet élni lehetetlen.

(Huth Gergely, Magyar Hírlap)