A mostani kongresszusi fordulót eredetileg az új kormányfő jóváhagyására szánták volna. Ám Fletó bekevert, most pártelnököt is kell szerezni. Vagy megerősíteni a trónon a régit, hisz politizálni szeret ő már és nem üzletemberkedni.

Gyurcsány Ferenc természetesen lemondott.

Gyurcsány Ferenc természetesen egy úr, aki tartja a szavát.

Gyurcsány Ferenc természetesen nem akar sehova sem menni.

Gyurcsány játéka a színdarab várt és váratlan fordulatai ellenére igazából egyszerű. Hatalmat és befolyást akar, folytatni akarja politikai ámokfutását. Szeret szerepelni. Ehhez megzsarolja majd a szocialista vezetők zsarolható részét - azaz a többség elméletileg papírforma. Persze immár lesznek olyanok, akik váltást akarnak, Kiss Péter vagy Szekeres Imre is évek óta lenne már pártelnök. Lendvai Ildikónak is esély ez, hogy bekerüljön a "munkásmozgalmi lexikonba". Akár csak Gyurcsány bábjaként, akár a megyék kompromisszumos ajánlataként.

Kiss, Szekeres, Lendvai. Ők kockáztathatnak. Ám a kongresszuson ők is elsöpörhetők. A szocialista küldött már nem hisz ugyan Gyurcsánynak, de még el tudja magával hitetni, hogy hinni akar. Mert hinni kell, különben jön Orbán.

Az átlagos szocialista küldött tökéletesen tisztában van közép- és felsővezetőinek korruptságával, hit-
vány alkuival, a baloldali eszményképeket semmibe vevő munkásságával. Gyurcsány erre fog játszani, s a jobboldaltól - melynek jelszavai és tervei már messze közelebb állnak az egyszerű dolgozó emberhez, mint a szocialistáké - való rettegéssel együtt ez elég lehet a hatalmon maradáshoz. A szocialista talpasok nem hagyják, hogy a szocialista bárók elvegyék, újra hátba szúrják a jó királyt. Ha meg mégis... Akkor még bőven ki lehet vonulni az őt támogató megyékkel a kongresszusról, Kapolyi László virtuális szocdem pártjából igazi szervezetet csinálni. Új párt, új eszme, új vezér.

Hogy egyik sem igaz? Ez már csak píár és pénz kérdése. Mint ahogy nem elképzelhetetlen a hatalmon maradásnak más módszere sem. Szocialista pártkassza élén, vagy máshogy. Kreatív ember Fletó, kreatív barátai is vannak határon innen és túl.

Az elmúlt évek ismeretében nincs ebben semmi meglepő. Más a kérdés.

Miért, miért tűri ezt még mindig a szocialista párttag és aktivista?

A már említett "egyszerűek", a talpasok gondolkodásáról már írtunk. Beléjük verték a jobboldal vezérével szembeni félelmet, az számukra szinte mindenre érv. Pedig tudják, hogy nem igaz, nincs mitől félni, de mégis. Meg kényelmesebb is így. Az első megalkuvást követi a második, a huszadiknál meg már szinte progresszív politika. Elismerni, hogy rongy embereket támogattunk, s ezáltal magunk is azzá váltunk... akkor már jobb és kényelmesebb hinni a megalkuvás elkerülhetetlenségében. Mindez persze csak erkölcsi probléma. Csak.

A szocialista középvezetők mástól rettegnek. A számonkéréstől. Tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy az MSZP-s vezérkar őket fogja először beáldozni, koncként odadobni korrupciós vizsgálathoz, sikkasztási balhékhoz. No nem arról van szó persze, hogy a vizsgálat nem lenne jogos, de amikor együtt kezdték, az utólagos büntetlenségre is ígéret volt. Márpedig most bilincsben van a Zuschi és Hunvald, mi lesz itt kétharmados Fidesz-többségnél? Mi van, ha nem véd meg a hatalom? Mi van, ha működik a törvény? Félelmetes lehetőség ez. Borzongtató. Bele is borzonganak nap mint nap. Ez a félelem elegendő ahhoz, hogy akár Surányit, akár Bokrost, akár Bajnait, akár akárkit támogassanak. Egy év van a nyomok eltüntetésére, papírégetésre. Az ideiglenes kormány ehhez kell, ezt szolgálja.

A válság megoldása? Mi van? Na ne hülyítsük egymást gyerekek. Amúgy, ha a Bajnai vagy más ezzel akar bíbelődni, hát hajrá. Mi közben égetünk.

A Magyar Szocialista Párt vasárnapi kongresszusán alighanem megint eldalolják az Internacionálét, a küldöttek tanultabbjának eszébe jut a Kommunista kiáltvány is.

Van benne egy mondat: "csak láncaikat veszíthetik". Mai magyar szocialista értelmezésben ez azt jelenti, hogy oda lehet a smukk, az aranylánc, a megszerzett vagyon. Ezt nagyon nem szeretnék elveszíteni, s még kevésbé egy másfajta láncra cserélni.

Ám a jogállamban bizony ez a menetrend.