Bárki kitalálhat persze bármilyen okosságot, parafrazeálhatja akár Széchenyi gondolatát is - Magyarország pillanatai drágák. Ám ostobaság ez egy olyantól, aki kulcsfigurája a mai kabinetnek. Amelyet ugye, vérmérséklettől függően, a semmittevés, a teszetoszaság, a tökörészés kormányának neveznek általában. Amely kormány leginkább a látszattevékenységben, a pótcselekvésben, az idő elvesztegetésében jeleskedett. Erről szólt az emlékezetes őszödi önleleplezés is.

A kiszemelt miniszterelnök-jelölt mégis ezt a bölcsességet szúrta programvázlata hegyibe. Aztán a Bajnai-mentőládából szép sorban kicsomagolja mindazt, amit a többéves tétlenkedésük és elhibázott intézkedéseik miatt most megszorításként szükségképpen a nyakunkba öntenek. És amitől a kisemberek élete egy pillanat alatt fordul majd a reménytelenségbe. Kétségtelen persze, hogy a világválság is jócskán kihatott az ország állapotára. Ám hogy a kellő terápia nem történt meg idejében, hogy az ehhez szükséges koncepció is hiányzott, az a mostaniak kizárólagos és nyomasztó felelőssége. Az pedig különösen megbocsáthatatlan, hogy a krízis jötte után is folytatták tovább a pénzpocsékolást, híztak a pártközeli vállalkozások, dübörgött a... na nem a gazdaság, hanem a sikerpropaganda - százmilliókért.

Bajnai Gordon kormányfőjelölt a sokadik húzásra került elő a húsvéti kalapból. És a cirkusz ámuló közönsége még fel sem ocsúdott a meglepetéstől, máris itt a megrázó ajándék az ünnepváró országnak: egy bivalyerős nadrágszíj, trükkös darab, mert csak egyetlen lik van rajta, kénytelen-kelletlen odáig kell húzni. Kímélet nincs. És - láss csodát! - máris van, aki szerint a megszorítócsomag túl puhának tűnik, megint más nem tartja a programot elég baloldalinak. A közemberek elsöprő többségének véleménye azonban biztonsággal megjósolható. Igaz, a legtöbbjük sose fogja olvasni a koncepciót, belefáradt már régen az ilyenekbe. Ám tapasztalatai éppen elegendőek ahhoz, hogy nagyon is baloldalinak érezze a sokaknak szinte halálos megszorításokat.

Nem késnek persze majd a "független" szakértők laudációi, és Lendvai Ildikó pártelnökjelölt-jelölt is bizonyosan megismétli a valóságtól elrugaszkodott minapi mondatát az "eddiginél nagyobb társadalmi támogatottságot" maga mögött tudó kormányról. Amely - tessenek megkapaszkodni! - szerinte "nemzeti kormány" lesz. Mert arra van szükség. Amiről csak II. Frigyes örökbecsű mondása juthat eszünkbe, hogy "Mit jelent a kötelezettség a jó alkalomhoz képest?" És a hajdani porosz király mai kis tanítványai bebiflázták a leckét. A nemzeti elkötelezettségre hivatkozva, az országmentés hívószava mögé bújva kapva kapnak a jó alkalmon, hogy a felelősen gondolkodó és áldozatosan cselekvő politikus pózába merevedve tartsák magukat minél tovább a felszínen, minél tovább a hatalomban. És egyikük sem oly bátor, hogy a karámregulát levetve megkérdezze: hol volt a felelősség a hazugságok idejében, hol volt a cselekvőkészség a semmittevés esztendeiben? Nincs illetlen kérdés, de van kéretlenül is válasz: a szavazópolgártól. Aki, ha most választhatna, történelmi mélységbe lökné az egykor oly önhitt szocialistákat.

Nemsokára feláll a második kamikazekormány. De míg az elsőt a történelmi kényszer tolta önpusztító szerepbe, ezt a másodikat, a Bajnai-félét az önmentés bolseviki parancsa jelöli erre. Nagy bukás lesz a sorsa, de a mai jelszó a túlélni, mindenáron! Mert a nagy lemondó, Gyurcsány Ferenc is óva intett, ha előre hozott választás lesz, akkor "azok" jönnek. Napiparancsa tehát: "semmiképpen nem átengedni nekik a hatalmat!"

De "azok" úgyis elveszik. A hamarost eljövő választáson.