Olyan mély a politikai, gazdasági és erkölcsi válság Magyarországon, hogy a civilek, az állampolgárok nem hallgathatnak. Nem várhatják meg, hogy rájuk dőljön a ház - s ezért ki kell lépniük az "úgyis a fejünk felett döntenek el mindent" Kádár-kori mentalitásából. A már hetedik éve regnáló balliberális kormány totális csődbe vitte az országot, s képtelen a helyzet orvoslására, tehetetlenül vergődik. Ezért a civileknek meg kell szerveződniük, ki kell fejteniük véleményüket a mai helyzetről, a lehetséges kiútról. Az átfogó válság leküzdése nem képzelhető a civilek, a polgárok segítsége, kezdeményezései és támogatása nélkül. Ám az is tény, hogy most a legégetőbb, mindent megelőző feladat a politikai és immáron kormányválság megoldása. Ezért minden más kérdés - elszegényedés, szociális válság, nyomor, munkanélküliség, társadalmi feszültségek, atomizáció - megoldása azzal kezdődhet el, ha a parlament feloszlik, és előre hozott választás révén a hosszú agónia után végre társadalmi felhatalmazással és bizalomháttérrel rendelkező kormány kezdheti meg a munkáját.

Szégyenletes, ahogy a mai kormány a végső pusztulásig ragaszkodik a hatalomhoz. Szánalmas volt az elmúlt napok vergődése, ahogy a szocialisták - s ne feledjük, a szabad demokraták - vásári komédiába illően adták-vették a miniszterelnöki neveket: 18 név fordult meg és tűnt el a süllyesztőben. Ez világcsúcs, de nem válik a két baloldali párt dicsőségére. A "végső megoldás" pedig, Bajnai Gordon személye egészen meghökkentő, hiszen a vállalkozói múltja furcsa dolgokkal terhes, ezek közül is "kiemelkedik" a Hajdú-Bét-ügy, amelynek "eredménye" több száz család elszegényedése és kilenc családfő öngyilkossága.

És azért is nevetséges, mert Bajnai, a levitézlett kabinet tagjaként részese a kiábrándító kormányzati teljesítménynek, amelyet az elmúlt években tapasztaltunk. Ő lenne a megoldás? Ezt lenne a változás szele? Engem ez a váltás leginkább a Rákosi-Gerő cserére emlékeztet. 1956 nyarán már benne volt a levegőben, hogy a rettegett vezér talán távozik - mondta is a pesti vicc, hogy Rákosi talán nem is cseresznye, hanem meg(g)y -, persze nem önszántából, s nem is demokratikus választás révén, hanem természetesen moszkvai ukáz alapján. Ugye kísértetiesen hasonlít Rákosi távozása Gyurcsány lelépéséhez? Hisz minden jel arra mutat, hogy menetelének legfőbb oka: üzleti körök Brüsszelben világossá tették neki, már nem bíznak benne, új kormányfő kell.

1956-ban Rákosi után jött a megváltó: Gerő Ernő... És 2009-ben is jönne az új megváltó: Gyurcsány helyett Bajnai. Nem vicces ez, elvtársak? Csak egyet nem kellene elfelejteni: Gerő színre lépése után nem sokkal következett be október 23-a. A többit tudjuk.

A szocialisták és szabad demokraták szánalmas, mutyizós kamarillapolitikát folytatnak, tíz-húsz ember akarja eldönteni, hogy ki legyen a kormányfő, és milyen kormánya legyen az országnak. A konstruktív bizalmatlansági indítvány mint megoldási módozat már eleve felvet alkotmányos aggályokat is, és ahogy az államfő is világossá tette, a legkevésbé demokratikus megoldás, csak időhúzásnak jó. Persze az elnök megkapta a magáét a baloldaltól, mert nem a szájuk íze szerint beszélt. A két baloldali párt néhány nap alatt képes volt nevetségessé tenni a miniszterelnöki pozíciót és támadni az államelnöki intézményt. Ezzel a demokrácia maradék tekintélyét is igyekeznek szétrombolni. Ezért szükséges, hogy az emberek hatalmas demonstrációval is kifejezésre juttassák: ebből elég volt! A parlament oszlassa fel magát, és jöjjenek az előre hozott választások.

A kormány permanensen figyelmen kívül hagyja az emberek véleményét, és a rajta kívül álló körökét is. Pedig ma már előre hozott választásokat szeretnének a hazai és külföldi pénzügyi szervezetek, neves gazdasági szakemberek, ezt hangoztatja egyre több baloldali közéleti ember, ezt kérik az egyházak, ezt javasolja a Fitch Rating hitelminősítő intézet, és így tovább. De a legfontosabb: a friss felmérések alapján a megkérdezettek elsöprő többsége, lassan a kétharmada (!) ugyanezt akarja. Nyugodtan mondhatjuk: ez ma már egyértelműen társadalmi akarat. Ha még ezek után sem adják be a derekukat a szocialista és szabad demokrata urak és elvtársak, akkor valójában mitől más Magyarország, mint egy szűk elit által diktatórikusan, az emberek és mindenki akarata ellenére fogva tartott banánköztársaság?

Itt az ideje a paradigmaváltásnak! A rendszerváltás óta eltelt időben a civil társadalom teljes egészében kimaradt a demokráciából, érdekérvényesítő képessége, a döntésekben való részvétele gyakorlatilag nulla. Zárt elitdemokrácia alakult ki az elmúlt húsz évben, amit fel kell törni. El kell kezdeni a második rendszerváltást, amely megteremti a társadalom aktív részvételén alapuló demokráciát. Ez az egyedüli garancia arra, hogy a diktatórikus kormányzati törekvések végleg háttérbe szoruljanak.

Ennek első és látványos lépése lenne az előre hozott választás kikényszerítése.