Orbán Viktor beszédének szó szerinti leirata

Létrehozva: 2009. április 3., 11:44 | Utoljára frissítve: 2009. április 3., 12:04	nyomtat	küld

Jó Napot Kívánok!
Tisztelettel köszöntöm mindannyiukat!

Zsoltnak is köszönöm a baráti üdvözlő szavakat és mondatokat. Egy rövid kiegészítést talán megenged, hogy az elhangzottakhoz hozzáfűzzek, ha Én pécsi lennék, Én nem tudnám, hogy hány választásra készülök, mert hogy azt most már egyre nehezebb lesz itt fejben tartani. És ugye ez egy európai konferencia kétség kívül, és nem is kívánom ennek a kereteit én feleslegesen szétfeszíteni, vagy udvariatlanul áthágni, de azért ne menjünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy itt polgármester-választás lesz hamarosan, parlamenti képviselőválasztás, európai választás, és aztán majd mindjárt beszélek arról is, hogy talán előhozott választások is hamarost. Tehát azt kell mondanom, hogy nem olyan egyszerű, nem olyan egyszerű mindezt észben tartani. Ami a polgármester-választást illeti, messziről jött emberként természetesen óvatosan kell fogalmaznom, mert nem kívánom befolyásolni az itt élő embereket abban, hogy megválasszák azt az embert polgármesternek, aki ennek a városnak igazán gazdája és vezetője lehet a jövőben, mintegy néha időnként felbukkanó látogatóként annyit azért hadd mondjak, hogy azt még a magam fajta is jól látja, hogy a város az gazdáért kiált. Tehát az ember jön Budapestről be a városba, látja a falfirkákat, a rendetlenséget, a rendezetlenséget, ezt most ne vegyék udvariatlanságnak, hogy egy vendég hozakodik ezzel elő. De minden azért kiált, hogy, most függetlenül attól, hogy van pénz, vagy nincs pénz, mert ez nem pénzkérdés ugyanis, hanem odafigyelés, gondosság, meg törődés kérdése, és ez a város sajnos hosszú idő óta átmeneti állapotban van, ideje volna, hogy végre megnyugodjon, jó kezekbe kerüljenek az ügyek intézése. Megbízható emberek álljanak a város élén, és végre úgy nézzen ki Pécs, úgy fogadja a látogatóit, ahogy egyébként egy ilyen gazdag történelmi hagyományú, nagytekintélyű település egyébként tette ezt velünk mindig is, ha korábban vendégek lehettünk az Önök szép városában. Úgyhogy Zsolt ehhez kívánok neked sok sikert, ehhez a küzdelemhez, reméljük, hogy ki fogod érdemelni az itt élő emberek bizalmát.

No és persze lett itt egy parlamenti választás is hamarost, tekintettel arra, hogy az a bolhacirkusz, az a komédia, ami most zajlik Magyarországon, mindannyian érezzük, hogy sokáig nem folytatható. Épp mondtam idefele jövet, ahogy beléptem a hotelbe, hogy a 16. jelölt esett el éppen, mármint miniszterelnök-jelölt esett el éppen a rádióhírek szerint, és sose gondoltam volna, hogy tényleg igaz, amit úgy szoktunk magunk között Magyarországról mondani, hogy két olyan szakma van ebben az országban, amire a jelentkezők száma korlátlan. Mert mindenki alkalmasnak érzi magát, hogyha mindenki nem is, de a taxis, a szabó, a fodrász, ez a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitányának a tiszte, meg a miniszterelnökség. Én soha sem gondoltam, hogy az utóbbi az tényleg így van, hogy lassan már mindenki alkalmasnak érzi magát erre a feladatra, vagy ha Ő maga még nem is, de a legnagyobb párt az alkalmasnak ken fel mindenki lassacskán erre a pozícióra. És hát azt kell mondanom, hogy az a szégyen, ami most velünk megesik, mert egyfelől persze humoros mindez, ha nem velünk történne, jól szórakoznánk, ugye. Azért kevés olyan széllel bélelt országot látni, amelyik az ország vezetésének a problémáját ilyen komolytalanul kezeli, mint ahogy mi kezeljük, különösen válság idején. Mert ha nem velünk történne, még jókat is nevethetnénk rajta, kár, hogy rólunk szól. De egy banán köztársaságban sem fordulhatna elő ilyesmi, egy banán köztársaságban körülbelül két nap múlva előbb-utóbb valamilyen fiatal tábornok érkezne, és megköszönné a politikusoknak az eddigi munkát, és, úgy ahogy van, elküldené őket melegebb éghajlatra, mert hogy az ország irányítása, meg az emberek élete nem játék, amivel szórakozni lehet, és nem lehet kiszolgáltatni egy, vagy két párt játékának. Magyarországon a hadsereget leépítették, ezért most ezek a tábornokok nem jönnek, ebből is látszik, hogy minden rosszban van valami jó. De azért azt gondolom, hogy ez sokáig így nem fog menni, mert előbb vagy utóbb mindenki rá fog jönni, még a szocialisták is, hogy most már nemcsak azt az ágat vágják maguk alatt, amin ülnek, hanem azt a fát vágják ki, amin mindannyian ülünk. És ezt előbb vagy utóbb abba kell hagyniuk, még mielőtt túlveszítenék a húrt, és nagyobb baj nem történne. Úgyhogy Én úgy gondolom, hogy nem fognak találni egyetlen olyan komoly embert sem, aki egy ilyen komédiában szerepet vállalna, aki elvállalna egy ilyen Paprikajancsi szerepet, mint amit most felkínálnak, egy leendő miniszterelnök. Azért ennél a jelöltek komolyabbak voltak ez idáig, mintsem, hogy ilyen szégyennek tegyék ki magukat. Ebből pedig az következik Tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy ennek a végjátéknak hamarosan vége fog szakadni, könnyen lehet, hogy még megpróbálkoznak azzal, hogyha nincs MSZP-SZDSZ közös miniszterelnök-jelölt, akkor majd a saját soraikból hoznak valamit, vagy valakit. De a dolog az úgy fest, hogy az ország elég nagy bajban van ahhoz, elég sok gonddal kell megküzdeni, hogy pillanatok alatt be fogja látni, ha ez a megoldás bontakozna is ki a szemünk előtt, hamar be fogja látni az a nagyon törékeny kis parlamenti többség, amit egy ideig-óráig össze lehet valahogy gereblyézni, hogy így egyetlen fontos döntést sem lehet meghozni. Én arra szeretném Önöket biztatni, hogy lelkiekben egyfelől készüljenek arra, hogy az ország nagyon nehéz helyzetben van, nehezebb helyzetben, mint amit egyébként mondanak, a helyzet sokkal rosszabb annál, mint amit egyébként az újságokból, a rádión, meg a televízión keresztül megtudhatunk. A gazdasági hanyatlásnak a mértéke az lényegesen nagyobb lesz, mint amiről beszélnek. Hogyha Németországban 7,5 százalékos a gazdasági hanyatlás, ezt jelentették be két nappal ezelőtt, akkor ennek a Magyarországra gyakorolt hatása már önmagában is valahová a 8 százalék magasságába minimum helyezi majd a gazdasági hanyatlás mértékét. Mindannyiunknak van emlékképe arról, hogy milyen élet volt itt 1990-ben, 1991-ben és 1992-ben, amikor megszűnt másfélmillió munkahely. Tehát vannak emlékképeink arról, hogy mi az, hogy nehéz idők jönnek. Márpedig nehéz idők jönnek most Magyarországon, egyfelől erre kell felkészülni. Másfelől pedig fel kell készülnünk arra, hogy végre az országnak legyen vezetése, egy közbizalmat élvező vezetése, amelyik úrrá tud lenni ezeken a nehézségeken, minthogy egyébként a 90-es évek elejének nehézségei néhány esztendő alatt Magyarország úrrá tudott lenni, olyannyira, hogy 2002-re már nemcsak úrrá lett a nehézségein, hanem a közép-európai térség vezető állama is tudott lenni. Tehát egyfelől tartsuk itt emlékezetünkben a bajt, a baj igazi mértékét, emlékezzünk erre, másfelől pedig acélozzuk meg az akaratunkat, és készüljünk arra, hogy a nemsokára bekövetkező nagy változásnak tevékeny részesei legyen. És, ha eljön a pillanat, ami szerintem közel van, minél nagyobb létszámban, és elhatározottsággal vegyünk részt a választásokon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ugyanakkor engem nem azért hívtak ide, hogy erről beszéljek, bár erről szívesen beszélek. Hiszen végül is az a legfontosabb kérdése ma Magyarországnak, de lesz itt egy európai parlamenti választás is, és a Fidesz azt vette a fejébe, hogy az európai parlamenti választásra készülve a legfontosabb kérdésekről egyfajta konferencia-sorozatot szervez. A mai nap ez a vidéki Magyarország jövője. Ehhez kapcsolódón a magyar mezőgazdaság jövője, ennek szellemében érkeztek meg ide az előadók is, akiket nagy tisztelettel köszöntök. Az Én dolgom az, hogy az ő szakelőadásaik előtt valamifajta átfogó képet fessek erről a problémakörről. A magyar vidék esélye, a magyar vidék jövője.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ahhoz, hogy a magyar vidék esélyét meg tudjuk becsülni, először is rögzítenünk kell azt a tényt, hogy az egész világ nem egyszerűen egy válságon megy most keresztül, hanem lezár egy korszakot, és megnyit egy egészen más karakterű új korszakot. Egy egyfajta új világot, egy újjá születő világot fogunk magunk előtt látni, amelyben a kérdés úgy hangzik, hogy ebben az újjászülető új világban hol lehet, hol lesz Magyarország helye. Ha Magyarország ki tudja jelölni a saját helyét ebben az új világban, akkor megtalálja a választ arra a kérdésre is, hogy a magyar vidéknek hol lehet helye ebben az új világban. Az Én véleményem az, hogy Magyarországnak ma nem válságkezelésre van szüksége, ez a legfontosabb, amivel ... Magyarországon. Mindenkinek szeretném elmondani, hogy nem egyszerűen arról van szó, amit már látott az európai kultúrtörténet korábban, hogy volt egy társadalmi berendezkedés, az válságba került, hibáit kijavították, és minden folytatódott lényegében úgy, ahogyan kinézett, még mielőtt válságba került volna. Mert azok az idők, amiket most élünk, jellegükben másak, most lezárul egy korszak. Az, ami a válság után, a mostani zűrzavaros periódus után majd kibontakozik a szemünk előtt, az egy másik világ lesz. Máshogyan fest majd, mint az a világ volt, amiből belezuhantunk a válságba. Hogy ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert éppen ezért Magyarországnak a válság kezelésével kell foglalkoznia, hanem ennek az új világnak a megértésével, és arra való felkészüléshez. Vagyis a kérdés nem a válságkérdés, Magyarország jövője. Természetesen, ha csak válságkelezéssel fogunk foglalkozni, akkor Magyarország nem tud felkészülni arra a korszakra, amely már itt kopogtat az ajtón. A puszta válságkezelés az egy reménytelen zsákutca. Ugyanazok próbálkoznak vele, akik a válságot előidézték. Ugyanazzal próbálkoznak, ami a válságot előidézte, és ugyanazt azt elkorhadt rendszert akarják újraépíteni, amit felmondtak a szolgálói. A dolognak az a lényege, hogy végül is új építőkre, új eszközökre van szükség, és a megroggyant épületet nem aládúcolni kell, hanem egy új épületet kell felhúzni.

Mit jelent mindez a magyar gazdaságra nézve?
Vannak itt látom idősebbek is, akik vissza tudnak még emlékezni arra, hogy a magyar politikának időnként abszolút ötletei voltak arra nézve, hogy miből és mire lehet építeni. Mert a kérdés, amire a választ keressük, a jövőt illetően, így hangzik, mire építhetjük Magyarország jövőjét. Ugye emlékeznek rá, a II. világháború után az az abszolút ötlet kapott politikai támogatást, hogy Magyarország legyen a vas és az acél országa. Erre most Én nem is vesztegetnék egy szót se. A 90-es évek elejétől kezdődően egy másik abszurd ötlet uralkodott el, és hálózott be bennünket, időnként talán mindannyian legalább egy ideig részesei voltunk ennek az abszurd ötletnek, ami úgy hangzott, hogy a rendszerváltást követő években a külföldi tőke, vagyis mások pénze fog bennünket felemelni, vagy majd mások, a mások pénze, majd azon fogunk felerősödni, azon fogunk meggazdagodni, azon fogunk felkapaszkodni. Azon fogunk meggazdagodni, azon fogunk felkapaszkodni, majd az juttat el bennünket a fejlett országok közé. Ennek az ötletnek, ennek a mesés ötletnek a nevében jóformán mindenünket eladtunk, pénzzé tettünk, és óriási hiteleket vettünk fel, itt vagyunk, ahol vagyunk. Természetesen az nem baj, sőt az jó, hogy külföldiek Magyarországra jönnek, beruháznak, épületeket újítanak fel, gyárakat növesztenek ki a földből, embereket alkalmaznak, munkalehetőséget, fizetést adnak az embereknek. De csak másban, csak más pénzében reménykedni elhibázott gondolat. Itt az ideje, hogy a magyarok elővegyék a józan paraszti eszüket, és a saját tulajdonukban lévő, az itt Magyarországon meglévő erőforrásokat próbáljuk felépíteni Magyarország jövőjében. A létező erőforrás ma ebben az országban Tisztelt Hölgyeim és Uraim először is a föld, és minden, ami a földhöz tartozik. Ami benne van, és mind az, ami a föld megműveléséhez kötődik. Gondolom a mai előadások nagy része erről a témakörről fog majd szólni. Ilyen létező erőforrás a víz, az, ami a felszín felett van, és az is, ami a felszín alatt van, és amire eddig nem épített. Ez a két dolog már önmagában a vidék számára fontos speciális helyet jelölni. És aztán régi mondás, ha nincs pénzed, gondolkodj, itt van a tudásunk. Az egy létező erőforrás, a magyarok esze, képessége, kultúrája, amit megörököltünk, ami az ilyen épületeket, mint ahol most vagyunk, létrehozta, általában az a kreativitás, amikor a magyarok különösen baj idején képesek magukat a legnagyobb helyzetben is kivágni. És itt van a tudáson kívül még a geopolitikai, vagy ha úgy tetszik, földrajzi helyzetünk. Magyarország ugyanis egy olyan helyen fekszik, ahol meglehetősen huzatos, amikor háborús időket élünk, akkor ennek meg szoktuk inni a levét, békeidőben azonban ez óriási lehetőséget rejt magában, hiszen minden út keresztül megy rajtunk, egy tranzit gazdaságnak a felépítése az indokolt volna erre a helyre igen is lehetne jövőt is építeni.

És végezetül van még egy tartalékunk, van még egy erőforrásunk, ez pedig maga a polgári oldala Magyarországnak, mi magunk. Akik azt gondoljuk, hogy az a politika, amely az elmúlt két évben korcsosult a magyar közélet, ez nem tartható fent, szükség van az erkölcsi alapú helyreállítására, megerősítésére, és a közjó szolgálatára, vagyis egy nagy tartalékunk, egy erőforrásunk van abban, ha a politikát a mostani rövid távú kereskedelmi, ilyen részvénytársasági szemlélet felől visszavezetjük a közjó szolgálatát a jelentő terminumokra, és megvetjük annak világos erkölcsi alapjait. Ennek most van itt az ideje, hiszen a világ éppen most jelentette be, most mutatta be, most igazolódott be mindannyiunk számára, hogy még a gazdaság sem tud működni erkölcsi alapok nélkül. Hiszen ezt a gazdasági válságot, amiben ma a világ van, ezt nem valamifajta gazdasági törvényszerűségek idézték elő. Ezt a válságot, amiben a világ most van, erkölcsi hibák idézték elő, erkölcsi hibák, amikor olyan hiteleket bocsátottak ki, amelyeknél nem volt fedezet, amikor olyan pénzeket bocsátottak ki, ami mögött valóságos érték nem húzódott, s mindezt nem véletlenül tették, hanem néhány, néhány százan azért tették, hogy ezáltal a saját vagyonukat növeljék, a saját jövedelmüket megemeljék. A világot ma ebbe a válságba erkölcsi hibák sodorták. Lopás, csalás, hazugság, megvesztegetés, a bajt időben észlelő politikusoknak valahogyan korrumpálása, ahogy ez Amerikában történt, és nyomás alá helyezése, ez sodorta ide a világot. Ezért nem tudtuk a válságot még a kitörése előtt megfékezni, mielőtt a jelei már sokkal korábban jelentkeztek. Tehát azt gondolom, hogy az erőforrások a jövőben tisztességes, becsületes, erkölcsi alapokon működő gazdaság és politikai rendszer is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyar ember számára a legfontosabb tanulság mégis csak az, hogy azt egy ország nem teheti meg, amit mi tettünk az elmúlt húsz évben. A munkát lenézi, ahogyan az elmúlt húsz évben Magyarországon mi leértékeltük, ez csak ide vezethet, ahol most vagyunk. Ma a tisztességesen dolgozó embereknek nincsen becsülete. A média nem róluk szól, a hírek nem róluk szólnak, a politikai viták nem róluk szólnak, minden másról van itt szó már, mindenfajta természetellenes dolgok azok órákat foglalnak le a közéletben, részben a vitákban, részben a tudósításokban. A tisztességes gyermeket nevelő, dolgozó családokról alig esik szó. Magyarországon a munkát, a munka értékét és a munka becsületét elfelejtették, sokan elfelejtették, ezért leértékelődött. Ez a vidékre is igaz. Még a vidéki emberek is elkövették egyébként ezt a hibát. Én emlékszem gyerekkoromban végig mentem, az iskolából mentem hazafelé, és végig mentem a falun, akkor ott hangok voltak, állathangok. Ha végig megyek a falun, most csend van, miközben egyébként alig tudunk megélni. Tehát ha mi magyarok nem leszünk képesek a munkát, személyes erőfeszítést ismét elismerni, bátorítani, megbecsülni és tisztelni, ha a munkának nem lesz meg a becsülete, akkor semmilyen kormányzat sem tud Tisztelt Pécsiek kivezetni bennünket a mostani helyzetből.

Mindennek alfája és omegája, eredője, alapja, hogy a munkát és a dolgozó embereket ismét meg kell becsülni, tisztelni kell, és el kell ismerni azt a teljesítményt, amit a nők a hátukon vízszintesben tartják az országot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi legyen ezek a forrásaink?
Mi legyen a megújulás iránya?
Milyen irány érdekében kell mozgósítani az erőforrásokat, amiről az előbb beszéltem.
Először is Kedves Pécsiek meg kell újítani a magyar államot. Meg kell újítani a magyar államot. A mostani gyenge állam helyett nekünk egy erős államra van szükségünk. Az erős állam az nem jelenti azt, hogy az államra szükségszerűen hatalmasnak és bürokratikusnak kell lennie. Hiszen a mostani állam igen csak nagy. A jövedelmet, amit a gazdasági életben dolgozó embereknek megtermelnek, annak 50 százalékát elszívja az állam, és újraosztja. Mert nagy, tohonya, tehetetlen, gyenge. Hány olyan embert ismerünk, aki méretre akár erős is lehetne, aztán kiderül, hogy mégsem az. Ilyen a mi magyar államunk is. Az erős állam az kicsi, pontosabban méretre szabott, éppen alkalmas, pont akkora, amekkorának lennie kell, hogy ellássa a feladatot. A nagy állam az rátámaszkodik a társadalomra. Míg az erős állam egy önálló, de maga a társadalom támaszkodhat. Ezért bátran mondjuk ki, hogy a magyar államnak erősnek kell lennie. Mitől erős egy állam. Egy állam két dologtól erős. Az első, a felhatalmazottság. Az állami vezetők felhatalmazást kapnak arra, hogy az államot működtessék. Ha nincs népi felhatalmazás az állam működtetésére, az állam gyenge lesz. Vagyis demokrácia és a választások. Ez a legfontosabb dolog, ami erőssé tehet egy államot. Másfelől pedig az államnak vagyonra is szüksége van. Egy nemzet stratégiai vagyonának állami tulajdonban kell lennie. A föld, a víz nem eladó. A legfontosabb energiaforrások nem eladók. Az energia szállítását szolgáló legfontosabb hálózataink nem eladók, ezeket a közösség tulajdonában kell tartani. Hogy a közösség az éppen önkormányzat-e vagy az állam, az most másodlagos. A lényeg az, hogy azt a közösségben, az itt élő emberek közösségének tulajdonolnia is kell, nemcsak szabályozni, hanem tulajdonolnia is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az, hogy erős államra van szükség, ha ezt ezelőtt öt vagy tíz évvel mondtuk volna, és szoktam volt akkor is mondani, akkor még megbotoztak érte bennünket. Ugye mindenfajta ideológiai támadásoknak voltunk kitéve. Még kikiáltottak bennünket olyanoknak, akik visszasírják a Kádár-rendszert. Holott nem erről volt szó már akkor sem, hanem világossá vált a számunkra már évekkel ezelőtt, hogy egy gyenge állammal Magyarország is gyenge lesz. És most, hogy a világ azonban hirtelen divatot váltott, nézzék meg, hát leállamosítják a bankokat. Hirtelen kiderült, hogy az a piac, amelyik eddig arra volt büszke, hogy az állam nélkül, sőt az államtól szabadulni akarván tud majd a legjobban teljesíteni, az állam szoknyájához szalad, mert baj éri. Bankmentő csomagok vannak, hát honnan vannak a bankmentő csomagok. A mi adóforintjainkból vannak a bankmentő csomagok Tisztelt Hölgyeim és Uraim! És a piac most jön érte, kéri érte a pénzt, mert láthatóan nem tud megállni a saját lábán. Ezért van kor divatváltás most. És most bátran ki lehet mondani, eljött a kicsi, hatékony, jól szervezett, de erős állam ideje. Magyarországnak ezért tehát, ha az irányt keressük, a kibontakozás irányát, elsőként is az államot kell újraszervezni. Másodsorban eljött az idő, hogy a saját lábunkon álljunk. Azért vagyunk ma elsősorban bajban, mert nem a saját lábunkon állunk. Hitelből tartjuk fent az országot, más lábán áll Magyarország, lélegeztető készüléken. Ugye, ha nem lenne az a 20 milliárd eurónyi hitel a különböző nemzetközi szervezetektől, akkor már Magyarország már összeomlott volna. Praktikusan csődhelyzetben van. Csődhelyzet az, ezt mindannyian tudjuk, amikor az ember saját erőből nem képes ellátni azokat a feladatokat, amelyek a saját maga fenntartásához egyébként szükségesek.

Ki kell tehát mondanunk, hogy bűn olyan politikát folytatni Magyarországon, amely külföldön hiteleket vesz fel, majd ezeket a hiteleket ahelyett, hogy a gazdaságba forgatná vissza, szavazatszerzés céljából szétosztogatja, aztán, amikor elfogy, akkor pedig rögzíti, hogy bekövetkezett az államcsőd a pénz elfogyásával együtt. Tehát az, hogy hitelből finanszírozzuk az ország legfontosabb kiadásait, ez hosszú távon fenntarthatatlan, Magyarországon egy olyan gazdaságot kell felépíteni, amely képes a saját maga működéséhez szükséges forrásokat előállítani, vagyis summa-sumáron, magyarul minden eszközzel a magyar tulajdonú gazdaság növekedését kell beindítani. A harmadik dolog, amely az irányt kijelöli a számunkra, úgy hangzik, hogy a társadalmi egyensúly szükséges ahhoz, hogy az ország gazdasága egyensúlyban lehessen. Hárommillió szegény emberrel, hárommillió nélkülöző emberrel, hárommillió számláit fizetni nem tudó emberrel semmilyen gazdasági rendszer sem működhet. A szegénység elleni küzdelem nem ... kérdés, meg nem jótékonyság kérdése, hanem gazdaságpolitikai kérdés. Ha sok szegény ember van egy országban, és számukra nem nyílik meg a kilábalás lehetősége, ennek a gazdaság is megissza a levét, ez lecsökkenti a gazdaság teljesítőképességét is. Nemcsak a szegény embereknek rossz, mindannyiunknak rossz. Tehát egyfajta szociális társadalmi egyensúlyt fent kell tartani, és a nehéz helyzetbe jutó embereket vissza kell vezetni a munkaerőpiacra, és valódi esélyt adni arra, hogy munkából fent tudják magukat tartani. Hasonlóképpen azt az irányt keressük, amelynek mentén majd mozgósítani kell az erőforrásaikat. Azt kell mondanom, hogy szakítanunk kell a szabadság félreértelmezésével is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A közbiztonság Magyarországon széthullott, mert a szabadságot félreértelmezték. Magyarországon ma azzal kell szembenéznünk, hogy lövöldöznek, késelnek, betörnek, rabolnak, szervezett maffiacsoportok egész településeket tartanak befolyásos irányításuk alatt. Aki azt mondja, hogy ez a szabadság, az forduljon orvoshoz, jobb tanácsot nem tudok neki adni. A szabadság nem ez, a szabadsággal együtt jár a biztonság, amihez állam kell, amely biztosítja mindannyiunk számára a védelem jogát. A védelem joga mindenkit megillet, és a közbiztonság nem etnikai kérdés Tisztelt Hölgyeim és Uraim. A védelem joga a cigány családokat is megilleti, a cigánytelepeket, mint ahogy megilleti egyébként azokat, akik mondjuk egy ilyen szálloda vendégei szoktak érkezni Pécs városába. Mindannyiunkat megillet. És a védelem jogát az államnak kell biztosítania. És azt nem teheti meg, mint ami ma gyakran történik, hogy ahelyett, hogy helyreállítaná a közbiztonságot, etnikai konfliktusokká alakítja át a közbiztonságot, ez elfogadhatatlan. A közbiztonság kérdése nem cigánykérdés és nem cigányügy Magyarországon, hanem az állam gyengeségének a problémája. Etnikai hovatartozásra tekintet nélkül az államnak mindenki számára biztosítani kell a védelem jogát, és mindenkivel szemben. Származásra tekintet nélkül ki kell kényszerítenie, érvényesítenie kell az együttélési szabályokat és a törvényeket. Ha ezt nem tesszük meg, akkor akármilyen ... a mi számunkra gazdasági programot, Magyarország alkalmatlan lesz arra, hogy biztonság híján megvalósítsa ezeket a programokat. Szeretteinket, tulajdonunkat, értékeinket, vagyonunkat biztonságban kell tudni, egyébként nincs gazdasági fellendülés. A külpolitikában is meg kell újulni, most nem arról beszélek, hogy a mostani kormányzat egyértelmű oroszpárti, oroszbarát politikáján igazítani kellene, ez már másik előadás témája lehetne. Én inkább arról beszélek, hogy a közép-európai államokkal meg találnunk az együttműködés lehetőségét. És ezért nekünk ki kell evickélni a mostani helyzetből, mert az mégsem járja, hogy lassacskán óramű pontossággal törli belénk egyik vagy másik közép-európai állam cipőjét, lassacskán úgy nézünk ki, mi volnánk az az ország, amely egyébként visszahúzza a fejlődés lehetőségében, visszatartja a fejlődésben azokat az államokat, ha összevetjük azért magunkat, mégiscsak nyilvánvaló a különbség. Tehát azért az, hogy ilyen magas lóról lehet velünk beszélni, ahhoz persze először az kellett, hogy a szlovákok vagy a csehek magas lóra üljenek, de az is kellett, hogy mi meg leszálljunk róla, aztán gyalog próbáljunk iparkodni. Benne van ebben a mi felelősségünk is. De ez elfogadhatatlan, tehát nekünk világossá kell tennünk, hogy vissza akarjuk nyerni ebben a régióban az élenjáró pozíciónkat. Igen is mi magyarok ismét azok akarunk lenni, akik voltunk, akikre azt mondták a csehek, a lengyelek meg a szlovákok, hogy a magyarok azok jobban élnek, a magyarok ügyesebbek, valahogy jobban sikerül nekik. Ma ezt elveszítettük, ezt vissza kell szereznünk, és ha ez meg van, akkor majd lehetünk kezdeményezőek abban is, hogy mondjuk a lengyelekkel, csehekkel, szlovákokkal közösen hogyan építsük meg a hiányzó autópályákat, meg vasúti vonalakat, amik a Balti tengertől le az Adriáig. Ami egyébként mindannyiunknak, nekik és nekünk is elemi érdekünk.

És végezetül Tisztelt Hölgyeim és Uraim természetesen változásra, méghozzá mélyreható változásra van szükségünk a politikai felelősségvállalás területén is. Engedjék meg, hogy egyenes beszéljek. Az nem fordulhat elő, annak a gyakorlatnak véget kell vetni, hogy azok, akik becsapnak, és tönkre tesznek egy országot, utána következmények nélkül szépen visszavonulnak az üzleti életbe, és úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Csak egy kaland volt, nekik egy kaland, de nekünk meg az életünk. Nos ezért nincs mit tenni, ki kell mondani, hogy ma Magyarországon, mert a rendszerváltáskor ez nem történt meg, a jogi és a politikai felelősségre vonásnak az intézményeit meg kell teremteni, valamint a most fennálló jogszabályok mentén az elmúlt néhány évvel is el kell számolni.

Nézzék, az szerintem nem tartható fent, mert az mindannyiunk megcsúfolása egyben, másfelől a közbizalom teljes aláásása. Hogy jön, akárkiről is legyen szó, nem feltétlenül a mostani miniszterelnökről beszélek, akárkiről is van szó, jön valaki, kiáll a parlament színe elé, az egész ország színe elé, esküt tesz, esküt tesz arra, hogy az ország érdekében fogja gyakorolni a hivatalát. Majd nyilvánvalóan ő is beismeri, hogy nem ez történt, az esküszegésnek következménye kell, hogy legyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha az esküszegésnek nincsen következménye, akkor minek van?

Nos Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha szétnézünk Európában, azt fogjuk látni, hogy a vidéki életforma az az egyik legnépszerűbb életforma. A nyugati társadalmakban a vidéki életforma az a minőség életformája. Az angolok odáig is szokták magukat néha ragadtatni, mindig túloznak, felezzük meg, amit mondanak, hogy minőségi életet csak vidéken lehet élni. Ez nincs így, máshol is lehet, de vidéken is lehet minőségi életet élni. És ha jól megfigyeljük azt, ami Nyugat-Európában történik, akkor a mi feudális emlékeinkből itt maradt falusi épületek helyett most már azt látjuk, hogy a városias életforma előnyei, kényelme és a vidéki életforma egészségessége ötvöződik ma már a nyugat-európai vidéki élettel. Ehhez képest Magyarországon a vidéki életet úgy állítják be, mint az elmaradottság szimbólumát. Amit meg kell haladni, amit fel kell számolni, és fel is számolják. Felszámolják a civilizációt, a postát, az iskolát, az orvosi rendelőt. Ez elfogadhatatlan. Épp az ellenkezőre van szükség Magyarországon, éppen arra van szükségünk, hogy a vidéki életből is minőségi életmódot, életformát alakítsunk majd ki, és vonzóvá tegyük még a városi emberek számára. Ráadásul nem szabad elfelejtenünk, hogy a nyugati világot azért több fajta veszély fenyegeti, ilyen az élelmiszerválság, ivóvízválság és a környezeti válság is. Tehát víz, a föld, az egészséges életforma fel fog értékelődni a következő tízegynéhány esztendőben nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért van az, hogyha szocialista kormányok jönnek, akkor valahogyan pillanatokon belül vidékellenes politikát kezdenek folytatni. Rájöttem arra, hogy nem vidékellenes politikát folytatnak, hanem nem szeretik azt a vidéket, ami olyan, amilyen. Van olyan, amilyet szeretnének, és át is akarják alakítani, hol téeszesítéssel, hol így, hol úgy, amúgy. Ugyanis a legnagyobb probléma a mindenkori szocialista kormányok és a vidéki Magyarország között az az, hogy a vidéki ember az a maga ura ember típusa. Nem szereti, ha beleszólnak a dolgába, nem szereti, ha beleszólnak az életébe, nem szereti, hogy megmondják neki, hogy hogyan csinálja, azt ő tudja, majd ő azzal el lesz, maga ura fajta. A szocialista kormányzásnak mindig az a lényege, hogy az embereket valahogy függő helyzetbe kell hozni. A maga ura embereket sajnos azt kell mondanom a szocialista kormányzás nem segíti. Abban bízik, aki függ tőle. Akinek segélyt ad, aki csak akkor boldogul, ha ő erre engedélyt ad, az állami bürokrácia útvesztőin keresztül megszűrheti, hogy ki mire jut, mit akar tenni. Ezen változtatnunk kell, ezért van nekik egy vidékképük, az a függésben tartott vidékkép. De a magyar vidék soha sem volt függésben tartható, és remélem nem is lesz. Mert Magyarország akkor lesz csak sikeres, hogyha az egyénekben meglévő, a családokban meglévő energiákat sikerül felszabadítani, és ez leginkább leggyorsabban éppen a vidéki Magyarországon sikerülhet, hiszen ott vannak meg ennek leginkább a természetes biológiai gyökerei.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Vagyis a politika nyelvén azt kell mondanom, hogy annak érdekében, hogy a magyar vidék megerősödjön, három dologra van szükségünk.
Erős kormányra, erős társadalomra és erős elkötelezettségre. Erős kormány csak választások útján lehetséges. Erős társadalom csak akkor jön létre, ha van egyetértés. Égy úgy látom Magyarországon van egyetértés. Lezárult az a korszak, volt ilyen néhány éven keresztül, amikor mély volt a politikai megosztottság Magyarországon. Ma nem ez a helyzet. Ma van egy maroknyi elit, amely védi a pozícióit. De egyébként az egész ország lassan már szinte pártállásra tekintet nélkül változást akar. Olyan ember, akik sose gondoltak arra, hogy azt mondják, hogy bárcsak változás jönne, bárcsak új kormány jönne a szocialista helyett. Ezek az emberek is azt mondják, hogy jöjjön már valami, aztán tegyen rendet, rázza gatyába az országot, mondja meg, hogy hányadán állunk, mondja meg, hogy mit kell csinálni, mondja meg, hogy mik a lehetőségeink, és már induljunk neki együtt közösen.
Ennek az egyetértésnek a hangulata kialakult Magyarországon. Tehát azt tudom mondani, hogy Magyarország egy egyetértési állapotban lévő, erős társadalommá válhat a következő választásokat követően. És erős elkötelezettség Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Erős elkötelezettség, olyan vezetőket kell választani, akik hisznek abban, hogy nem egyszerűen csak mai válságot kell orvosolni, nemcsak azt kell barkácsolgatni, hanem elsősorban új távlatokat kell nyitni Magyarország polgárai előtt, akik tudatában vannak annak, hogy sohasem a politikusok fújják a passát szelet. A passát szelet az emberek fújják, egy ország energiái nem a kormány kezében vannak, hanem odahaza, az Önök kezében, a család kezében. A kormánynak egyetlen lehetősége van, hogy megpróbálja az ország nagy vitorláját belefordítani abba a passát szélbe, felhasználva azokat az energiákat, amelyekkel Önök rendelkeznek, abba a szélbe fordítva bele, és olyan szögbe fordítva, hogy az egész ország előre jusson. A gazdaságot nem a kormány fogja felvirágoztatni. A gazdaságot a dolgozó emberek fogják felvirágoztatni, a munkások, meg a vállalkozók. A gyerekeket jobban tanítani nem az állam fogja, nagyobb képzést, értékesebb tudást nem az állam fog adni a gyerekeknek, hanem a szülők, meg a tanárok. A betegeket sem az állam fogja meggyógyítani, hanem az orvosok. Azt kell megérteni a magyar államnak, hogy olyan erős elkötelezettségű embereket kell az ország élére állítani, amelyek nem az állammal akarják megoldtatni a problémákat, hanem segítséget akarnak nyújtani az embereket, hogy ők képesek legyenek arra, hogy megoldják a saját problémájukat, illetve megoldják az ország problémáit.

Vagyis Horibiledictu, summa-summárom Tisztelt Hölgyeim és Uraim minél gyorsabb választásra van szükség. Ez mindennek az alfája és az omegája. Ha van választás, akkor van változás, ha van változás, van kiút, ha nincs változás, akkor nincs változás, ha nincs változás, nincs kiút. Márpedig egy választással most sok mindent elérhetünk. Először is egy bizonytalan és hiteltelen kormány helyett erős kormányt, hatalmi játszmák helyett megkezdődhet végre egy felelős kormányzás. Az emberek és a kormány szemben állása, amely megmérgezi a mindennapjainkat, végre megszűnhet. A hazugságok helyett az egyenes beszéd lehet a közélet nyelve. Visszatérhet a biztonságérzet és a bizalom. Viták helyett végre munkába fektethetnénk az erőnket, propaganda helyett végre programja is lehetne a kormánynak. És végre, ha lenne választás, akkor közösen nekiállhatnánk, hogy hét év szocialista kormányzás után eltakarítsuk annak a romjait, és megújítsuk Magyarországot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A vidékellenes politika felett eljárt az idő. A reménytelenség emberei ugyan megpróbálják ezt a változást feltartóztatni, de mint mondandóm elején is felhívtam az Önök figyelmét erre: a változás már úton van, és nem sokára meg is fog érkezni. A vidékellenes politikának pedig vége lesz, és a következő kormánynak kinyílik a lehetőség. A következő kormány előtt kinyílik az ajtó, kinyílnak a kapuk, hogy egy olyan vidékbarát politikát valósítson meg, ahol a vidék és a városok között a különbség egyszer s mindenkorra a múlté lesz. Ahol a vidéki emberek nem érzik úgy, hogy a várossal szemben állnak, ahol a vidékiek nem érzik úgy, hogy őket valaki szembefordítja Budapesttel. Hanem úgy élhetünk, ahogyan egy normális nyugat-európai országban szokás, a falusi ember nem ellenfele a városinak, a városi nem nézi le a falusit, a fővárosi ember nem gondolja úgy, hogy mindenki más alábbvaló, és a vidéki emberek sem úgy tekintenek a fővárosra, mint akikkel szemben ellenérzésüket kéne viseltetni. Magyarországnak ilyen szempontból békére és egyetértésre van szüksége a falu, a városok és a főváros között. Ezt a lehetőséget hitem szerint meg fogjuk kapni, csak élni kell a lehetőséggel. Hogy miképpen, ennek a részletkérdéseit a következő előadótól meg fogjuk hallani. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.