Azt halljuk a hosszas tusakodás után megnevezett miniszterelnök-jelölttől, hogy mindenkinek fájni fog. Bajnai Gordon eszerint megunta a Bajnai Gordon nevével is fémjelzett Gyurcsány-kormány majd'hároméves elszúrását, és nekilát megmenteni a sokat szenvedett hont. A közszféra 13. havi bérét végleg eltörölné, amiképpen a 13. havi nyugdíjat is, a gyed és a gyes összesen a gyermek két éves koráig járna csak, s a leendő kormányfő felfüggesztené a lakástámogatásokat is.

Az MSZP minden mórikálás ellenére megszavazza majd a csomagot, és amíg csak lehet, kitart a kormányfő mögött. Szocialistáink tudják az ősi politikusi alapigazságot: a legrosszabb kormánypárti pozíció is jobb, mint a legjobb ellenzéki. A Bajnai-csomag tehát fájni fog családosoknak, nyugdíjasoknak, munkavállalóknak egyaránt. Egy jelentős csoport azonban - nyilván véletlenül - kimaradt: az állami tűz körül melegedők népes táborának szinte bizonyosan nem fog fájni.

Nem rontott rá a nyilvánosságra Bajnai Gordon azzal, hogy nemcsak mondjuk az ápolónőktől, hanem az állami cégek felügyelőbizottságokban üldögélő pártdelegáltaktól is áldozatot vár. Megírtuk, hogy közel ötszáz, többnyire vízfejelven működő állami cég vezető testületét lehetne megritkítani. A Magyar Államvasutak Zrt. igazgatósága és felügyelőbizottsága vígan elműködhetne testületenként a törvény szabta háromfős létszámmal is. Ehhez képest huszonegyen ülnek az állami melegedőben, s akkor még a MÁV 77 (!) leányvállalatának hasonló tisztségviselőiről nem is beszéltünk.

De hasonló a helyzet a 28 leányvállalatos Magyar Villamos Műveknél, a Magyar Fejlesztési Banknál, vagy a Szerencsejáték Zrt-nél. Ha valaki azzal intézi el példánkat, hogy eme megtakarítással még nem billen helyre az államháztartás egyensúlya, igaza van. Egyelőre csak a jelképes áldozatvállalásnál tartunk. Hogy a lakosság ne érezze úgy, megint csak vele babrálnak ki.

Az viszont már nem csak szimbólum miatt érdekes, hogy a hosszú idő óta húzott-halasztott digitálistábla-projekt célegyenesbe fordult: már nem is 24, hanem 28 milliárdot szánnak a kütyükre. Nyilván csak a mi figyelmünket kerülte el Bajnai Gordon drákói szigorúságú szózata, amely szerint erre a flancra most egy ideig nem telik, s azonnali hatállyal felbontja a szerződést. Nem értjük, hogy miért kell a magyar állam tulajdonában lévő Magyar Fejlesztési Banknak 25 milliárd forinttal megtámogatni Demján Sándor oroszországi lottóbizniszét. Olvastuk a pénzintézet közleményét, amely szerint tutibb üzlet nincs is a világon, és teljesen biztos a megtérülés. Mi inkább mégis azt javasolnánk, a döntést hagyjuk az annyit dicsőített piacra, s a Reformszövetség főmuftijaként vért, verejtéket és könnyeket követelő nagyvállalkozó inkább egy magánbank hitelével vágjon bele a bizniszbe.

A kőröshegyi völgyhíd és a búzatábla alá fúrt autópálya-alagút lerombolása aligha hozhat a konyhára, de a négyes metrón érdemes elgondolkozni. Az építkezés leállításával rengeteget spórolhatnánk, s ha a miniszterelnök-jelölt következetes, a fájdalomból Demszky Gábornak is vállalnia kell a ráeső részt. Bár a munkálatok felfüggesztése nyilván nehézkes, mi mégis elképzeljük, hogy a gödrökben szórakozóhelyek nyitnak, a félkész alagutakban pedig élelmes vállalkozók gombát termelnek Az aggódósabbak azt vethetik szemünkre, hogy ezzel a lépéssel állandósítanánk a metróépítés miatt kialakult, a második világháborús állapotokra jellemző fővárosi felfordulást. Szerintünk azonban Budapest egyes részein az elmúlt évtizedekben így is bármikor le lehetett forgatni egy komplett sztálingrádi filmeposzt. Az utolsó húsz év csak annyi változást hozott, hogy manapság a német gyalogság rohamának lefilmezése előtt arrébb kellene terelni a hajléktalanokat. Nem is tűnne tehát fel, ha még néhány évtizedig városszerte bazi nagy lyukakat kellene kerülgetnünk.

A Bajnai-csomag semmifajta utalást nem tartalmaz az adórendszer átalakítására, a teherkönnyítésre, a fogyasztás élénkítésére. Márpedig így a radikális megújulást hirdető szólamok ellenére ott vagyunk, ahol az elmúlt években mindig. Mivel a megszorítások következtében várhatóan kevesebb lesz az állami bevétel (a februári áfabevételek 16 százalékkal, 26 milliárddal, az szja-befizetések tíz százalékkal, 18 milliárddal maradtak el az egy évvel korábbitól), akkor pedig újra következik a prés meghúzása.

S ez így megy addig, amíg az MSZP meg nem unja Bajnai Gordont, némi cécóval új miniszterelnököt kerít - mondjuk egy vidéki hipermarket húsáruosztály-vezetőjének személyében -, s akkor ismét a jöhetnek a hazamentő megszorítások.