Reformerek ájtatos pofával

A legkisebb közös többszörös olyan, mint a "legelső": kimondja a tutit, majd elkommunikálja, hogy bizony minden intézkedés érinteni fog mindenkit, persze a most látszólag kiégett nagy reformer is elszavalta ezt máR sokszor. Volt is érintés, jeges, most meg jön a "dermesztő". Egy ideje él már a gyanú: ezek bizony hazudnak.

Létrehozva: 2009. április 4., 17:20 \| Utoljára frissítve: 2009. április 5., 10:48	nyomtat	küld

A mostani kegyelmi pillanatok azonban valóban aranyárban kelnek el az eme unikumra (igazságra) szomjazók körében. Mondták azt is: minden magyar embert érint majd a sok remek ötlet, s már milliók tartják oda okos buksijukat. Szerintük.

A reformer onnan (is) ismerszik meg, hogy veszettül ötletel, süket minden más hangra, ami nem az övé, de legalábbis nagyothall, a speciálisabbja meg alkalmi süket, mert néha azért csak pofán vágják, alkalmasint akár egy népszavazással is. Imádja a hangját, precízen megtervezett kineziológiával adja elő az okos ötletbörzék sokaságának végtermékét, amely - ha az elmúlt éveket vesszük - valóban megtalált mindenkit, aki e 93 ezer négyzetkilométeren próbált meg boldogulni, kivéve, ha tempósan el nem takarodott innen. Sokan mentek, főleg amikor küldték őket. De hamarost jönnek haza, valóban jó, tempós időszak következik.

Vissza a végtermékhez: mosnák is le a népek e kétes anyagot, de ragad mint a... "Ehhez azért kell gyomor", hogy egy szociálisan rendkívül érzékeny tisztviselőt idézzünk.

Onnan is megismerszenek a nagy átalakítók, hogy mivel csak egy frekvencián hallanak (a sajátjukon), gyakran melléfognak. Plusz szürke világot álmodnak meg azoknak, akik a színek forgatagában élnének.

S persze nevelni kell őket. Lopnak, csalnak, mutyiznak, megy a seftelés, "leöntve biznisszel", csak éppen a fehér gallér hiányzik, s ó a legfőbb bűn: rühellik a reformereket, halálos ötleteikkel együtt. Persze hülyék is, egyszerűen nem megy az ostoba fejükbe, hogy progresszió van, meg modernizáció. Csontig, pusztulásig.

Ötlet kellene, de olyan, ami nem a dögkútba veszejt, hanem ép szövetű társadalmat szül, amely képes kezelni a természetesen kitermelődő devianciáit is. Olyan ötlet kellene, amely nem az abortuszra szánt pénzeket növeli. Ami nekünk volt, tökéletlen volt, de javítható, amit kaptunk, pedig titkos labor terméke, mindennek az ellentéte, amit a humánumról és a pozitív életről gondolunk. Még az életkedvünk is elszívnák, ha hagynánk.

Most nem hazudnak, fátyolos szemekkel szórják rá a már égig érő hullahegyre a varázsport; humusz lesz belőlünk, jófajta anyag, trágya az icipici virágoskertbe, kordonosba.
Ha hagyjuk.

Nem a reformereket utáljuk. Hanem a reformgúnyás halálkufárokat, csillogó öltönyben, rózsaszín nyakkendőben, ájtatos pofával.

(Lippai Roland, MNO)