Akvárium a tengerben

Mintha egy légmentesen lezárt akvárium ereszkedett volna a tengerbe, úgy festett az MSZP vasárnapi kongresszusa a mai magyar valóságban. A mesterséges életre kitenyésztett díszhalak lebegve közelítettek egymás farokuszonyához a hermetikusan elzárt térben, s időnként násztáncra emlékeztető furcsa köröket róttak. Lendvai Ildikó, a 93 százalékkal megválasztott új pártelnök ízlésficamról tanúskodó bókokra ragadtatta magát a bukott miniszterelnök és pártelnök irányában. Már az is elég lett volna, hogy kijelentette, "a baloldal Gyurcsánnyal élte legfelszabadultabb időszakát". Mert erre csak azt lehet mondani: lehet, hogy a baloldal 2002-től lazán és derűsen végigkacagta az elmúlt nehéz éveket, de az ország ezer sebből vérzett, s vérzik ma is. De Lendvai duplázott, s még azt is megköszönte a kapitánynak becézett Gyurcsánynak, hogy az "hol a gépházba, hol a parancsnoki hídra" rohant, és "amikor elfogyott a szén, magát gyújtotta fel".

Létrehozva: 2009. április 6., 00:47	nyomtat	küld

Ezzel a vörös nyakkendős új pártelnöknőnek sikerült meggyaláznia az éppen negyven évvel ezelőtt a kommunista diktatúrák ellen tüntető két fiatal emlékét, a cseh Jan Palachét, aki 1969-ben Prága főterén, és a magyar Bauer Sándorét, aki ugyanabban az évben a Nemzeti Múzeum lépcsőjén gyújtotta fel magát.

Nem jelképesen. Miért is ne választaná meg ez a zárt társaság Bajnait kormányfőjelöltnek akár 91 százalékosan? "A magyar embereknek aközött kell választaniuk, hogy elveszítik az állásaikat, vagy hogy átmenetileg lemondanak jövedelmük néhány százalékáról" - hangzott el a jelölttől, azonban ebben súlyosan téved: a magyar embereknek ugyanis a diktatúrán edzett pártok erőszakossága miatt jelenleg egyáltalán nincs módjukban választani. Ha választhatnának, akkor ezt az egész tehetségtelen garnitúrát azonnal elküldenék a tengerfenékre. Akinek csak a jövedelme néhány százalékáról kell lemondania, az éppenséggel a baloldal krémje: a minisztériumokban, a parlamenti frakcióban, a zsíros állásaikban. A magyar embereknek a kisebbségi kormány tehetségtelen politikája miatt nem jövedelmük néhány százalékáról, hanem munkahelyükről, különmunkával nem terhelt nyugdíjas éveikről, a gyerekeiknek elképzelt jövőről, a betegeknek fontos, de már megfizethetetlen gyógyszereikről kell lemondaniuk. Esetenként a kényszerűen jelzáloggal terhelt házról, a bankok által lefoglalt autóról, a külföldi nyaralásról, s egyre többeknek egyáltalán a nyaralásról.

A zárt üvegdobozban minderről semmit sem hallottak. Volt még egy kevés oxigénjük, tehát újra elmondták, hogy fő feladatuk a tenger fölötti uralom meghosszabbítása mindenáron. Ezalatt a magyar valóság tengere a szokásosnál erőteljesebb hullámokat vetett. A civil szervezet képviselőinek hívására körülbelül kétszázezren vonultak a Hősök terére, hogy kifejezzék: elegük van abból a politikából, amely nem az ő érdekeiket védi. Mivel a millenniumi földalatti egy ideig nem közlekedett, már az Oktogontól sűrű sorokban mentek a tüntetők a rendezvény színhelyére. "Nem pártkatonákra, hanem minket képviselő honatyákra van szükségünk" - jelentette ki az egyik szónok.

Nem ártott volna, ha az MSZP kongresszusa legalább kicsit odafigyelt volna, miről beszélnek az emberek ezen a délutáni gyűlésen. "A kecskék ne őrizzék tovább a káposztát!" "Idekint már nagyon nem szeretjük azt, ami odabent történik!" Ilyen s ehhez hasonló kijelentések sűrűn elhangzottak, mindannyiszor helyeslő moraj kíséretében.

Közben az MSZP új kormányfőjelöltje tiszteletét tette az SZDSZ országos tanácskozásán. Néhány SZDSZ-es képviselő továbbra sem ért egyet a Bajnai-csomaggal, ennek ellenére a liberálisok országos tanácsa is igent mondott Bajnaira.

Hazánk a szakadék szélén. De ne csüggedjünk: Gyurcsány kapitány búcsúztatásakor az MSZP a régi szép időkre emlékezve felszabadultan elénekelte az Internacionálét. Vagy nem ez a fontos?

(Körmendy Zsuzsanna, Magyar Nemzet)