A Gyurcsány-éra lezárásaként ismét teli torokból harsoghatták ugyanis az éhes proletárok többnyire jóllakott delegátusai, hogy "Föl, föl, ti rabjai a Földnek". Ez sokáig tabu volt a szeánszaikon, éppen az tiltotta meg éneklését, akinek búcsúztatására most eldanolták. Az elmúlt évek kongresszusi műsorából talán azért is maradt ki rendre az Internacionálé, mert maguk se hitték, hogy "a győzelem napjai jönnek". Ám most ismét elővették, nyilván rájöttek annak a verssornak az időszerű voltára, hogy "ez a harc lesz a végső". És tényleg ez lesz. A győzelem napjait pedig elfelejthetik. Azonban a nagy (kenyér)harc nem elsősorban rájuk vár - sokkal inkább megszorításaik veszteseire. Az országlakók többségére.

A padláslesöprő program kongresszusi megerősítése éppen a nagyhét vigíliájára esik. Így a nagyböjt fontos pillanata egyúttal az össznemzeti, években mérhető nagy böjt nyitánya is. A válság közös ügyünk - mondta tegnapi beszédében a leendő kormányfő, csak azt a kis részletkérdést felejtette el megemlíteni, mennyiben közös: hogy a többség nyögi a parányi kisebbség tévedéseinek és mulasztásainak terhét. Hát persze, a hóhér és áldozata "közös ügye" az akasztás is...

Az életünket szinte felzabálja a pártpolitika - mondta még a jelölt, és ezúttal is fején találta a szöget. Valóban, sokak életét felzabálta már az ő pártjuk politikája. Réges-régi mondást idézett fel az emberben ez a Bajnai-szónoklat, Tisza Kálmánról mondták egykor az ellenfelei: "Mint óriás beszélt, de mint törpe cselekedett." Nagy biztonsággal megjósolható, hogy Bajnai aligha léphet a hajdani "Generális" nyomába, az pedig máris tudható, hogy korántsem beszél óriásként. Egy aranyköpését amúgy máris fel lehet jegyezni: stratégiájáról szólva mondta, az nem a baloldal programja, hanem "a józan ész parancsa". Nem tudni, üzenet volt-e ez, vagy egyszerűen buta elszólás. De várjuk meg a cselekvéseit. Azok aligha lesznek törpeszerűek, az elvonások mértéke tekintetében legalábbis.

A jobboldalról mint fenyegető veszélyről sok szó esett a kongresszuson, ezzel rémisztgetett Gyurcsány meg Lendvai Ildikó is, aki valódi férfias tettet vitt végbe a pártelnöki tisztség elfoglalásával. Igazi virágvasárnapi "bevonulás" volt ez, nem hasonlítható persze ahhoz a hajdani méltóságteljes, jeruzsálemi bevonuláshoz, igaz, őt nem is tiszteljük megváltóként, még pártja sem hiszi ezt róla. Pártállami időket jelző szavazattöbbséggel azért megválasztották - ugyanazok, akik két hete még Gyurcsánnyal tették ugyanezt -, ő ezt meghálálandó azt mondta, hogy "nincs vége a baloldalnak", és igazat is mondott, mert egyelőre csak majdnem vége van, és ennek érvénye is csak a következő választásig tart. Ami eljöhet, sokkal előbb, mint gondolnák. Ezt jelezte az a kétszázezer tüntető a Hősök terén, és ezt jósolja minden felmérés. Amíg ők a jobboldali veszedelemtől óvják Magyarországot, a magyarok elsöprő többsége magát óvná a baloldaltól, előre hozott választásokat és konzervatív kormányt kívánva. Mert a mai kormánypárt mögött nincs valódi támogatottság. A válságkezeléshez pedig a nemzet felhatalmazását bíró, a döntő többség számára hiteles testület szükségeltetik.

A húsvétig vezető vasárnapok közül az ötödiknek a tradicionális elnevezése: "Ítélj meg." Az amúgy hivatalból ateista szocialisták meg a velük készségesen együttműködő, kereszténygyűlölő szabad demokraták is biztosak lehetnek abban, hogy a hitben gyökerezett intelem manifesztálódik. A választópolgárok őket és tetteiket egyaránt megítélik majd. És már látszik: kegyetlen ítélet lesz.