A pénz szaga

Most populisták leszünk, és az állami cégek vezetőinek zsebeiben "turkálunk"! Miután a Blikk újság pert nyert, s így közölhette (!), hogy mennyit is keresnek azok a nagy tekintélyű és nagy tudású személyek, akik az állami cégek élén tölthetnek be vezető pozíciókat, alighanem - és ez a jó hír! - maradt még némi illúziónk arról: milyen területen lehetne csökkenteni a központi kiadásokat. Momentán válság van, az állam hiányát külföldről finanszírozzák, az ország adósságának visszafizetésére pedig a Nemzetközi Valutaalap vállalt fedezetet.

Létrehozva: 2009. április 7., 07:10	nyomtat	küld

"Föl, föl, te éhes proletár!" - énekelték meghitten a küldöttek a szocialisták "jövő-menő" - Bajnai jött, Gyurcsány ment - kongresszusán. Az MSZP-sek valószínűleg nem az állami cégek vezetőinek a fizetésére gondolhattak. Mondom: most populisták vagyunk. Eszünk ágában sincs azt láttatni, hogy a magas és kiemelt állami fizetések megnyesésével orvosolni lehet a gondokat, ám egy szegény és eladósodott állam ne urizáljon!

De térjünk a lényegre, a teljesség igénye nélkül! Az állami cégek vezetői átlagosan kettő-négy millió forintot keresnek havonta, amihez többnyire prémiumként jár még az éves alapfizetésük nyolcvan százaléka, illetőleg három-öt havi jutalom. Felsorolás következik, reméljük, ha más színezetű kormánya lesz Magyarországnak, az alábbi fizetési lista okulásként szolgál.

E cégek vezetői közül a legnagyobb fizetést a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vezérigazgatója, Tátrai Miklós kapja: havi 3,5 milliós bruttóval dicsekedhet. Nem lehet oka panaszra Kamarás Miklósnak sem, aki a MÁV igazgatóságának elnökeként másfél milliót vihet haza. A Magyar Posta vezérigazgatójának, Borosné Szűts Ildikónak 2,8 millió forint az alapbére. Eközben Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek vezérigazgatója 2,7 millió forintot keres. A Szerencsejáték vezérigazgatója, Székely Gábor illetménye 2,18 millió havonta, amihez még prémiumok és jutalmak társulnak. Összesítve, a legtöbbet Heinczinger István, a MÁV vezérigazgatója visz haza - ő évente 78,7 millió forintból gazdálkodhat. A felsoroláshoz kívánkozik még Simor András, a Nemzeti Bank elnöke is, aki például jóval több fizetésben részesül, mint az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve vezetője, Ben Bernanke. Míg Simor havonta bruttó 7,4 millió forintot keres, amerikai kollégájának 2 millió 430 ezer forintnak megfelelő dollár javadalmazással kell beérnie. A jegybank monetáris tanácsának tagjai is busás jövedelmezést kapnak, havi bruttó 2,55 millió forintot. Summa summarum: évi sok tízmilliós összeget vihetnek haza az állami cégek vezetői.

Pár kérdés azért ott motoszkál bennünk. Milyen címen kap például Heinczinger MÁV-vezérigazgató évente mintegy nyolcvanmillió forintot? Netán arra kap prémiumot, mert tiszták és pontosak a vonatok? És milyen európai norma az: bíróságon kell pereskedni azért, hogy nyilvánossá váljanak az állami cégek vezetőinek fizetései? Ki tart el kit? Olyan helyzetben kivált irritálók a magas és kiemelt állami fizetések, amikor a reálkeresetek értéke három esztendeje csökken, az átlagbér pedig százezer forint közelében tanyázik.

Két hónap múlva tömegesen dőlhetnek be a devizahitelek. Szakértők szerint csak akkor javulna érdemben a forint árfolyama, ha a költségvetés is helyrebillenne. A büdzsé helyzete azonban napról napra romlik. A többi között azért, mert magasak az állami kiadások. Nem pusztán a fizetésekről van szó, hanem a szolgálati Audikról, az ilyen-olyan beszerzésekről, a lezsírozott állami megrendelésekről, a háttéralkukról. Ám ha tömegesen dőlnek be a devizahitelek, s vesznek oda százezrek, milliók pénzecskéi, valamint érződnek majd a drasztikus megszorítások, az Internacionálé még be is teljesülhet.

Fölkel majd az éhes proletár!

(Szajlai Csaba, Magyar Hírlap)