- A Fidesz szerint csak előre hozott választásokkal lehet megoldani a jelenlegi helyzetet. Sok érvet felhoznak emellett, de gazdasági szempontból miért lenne ez a legjobb?

- Az ország az elmúlt hét év alatt tönkrement. Immáron negyedszer kell újjáépíteni. Tönkrementünk az első világháborúban, Trianon után, a második világháborúban és most is. A válság csak egy generálszósz, amivel leöntik a helyzetet. Nem mindegy, hogy az influenza egy tüdőbajos, szívbeteg embert vagy egy ereje teljében lévőt ér utol. Hazánkat betegen érte a krízis. Ahogy régen, most is alapvetően a közgazdászok beszélnek a gazdasági nehézségekről, a költségvetési hiányról, a bankrendszer összeomlásáról. Ez nagyon fontos, de ezek csak okozatok. Ezt megelőzi a termelés kérdése, az új értékek előállítása, amiről nagyon kevés szó esik. Nem hallunk arról, hogy ki fog, akar, tud acélt gyártani, hegeszteni, falat rakni. Az előre hozott választás tiszta helyzetet teremt. Egy új kormány feladata, hogy a termeléssel foglalkozzon. Azzal, hogy a győri kekszet Győrben gyártsák és ne Pozsonyban, a Szerencsi Csokoládégyárban pedig ne levesport csomagoljanak. Azért kellenek előre hozott választások, hogy a magyar gazdaságot újjá lehessen építeni.

- A válság nyomán sorra szűnnek meg a munkahelyek. Önök többek között azt mondják, hogy a kis- és közepes vállalkozásokat kellene segíteni, és rájuk építve kellene új munkahelyeket teremteni.

- A hazai munkahelyek hetven százalékát a mikro-, kis- és közepes vállalkozások adják, a fennmaradó részt a közepes vállalatok és a multik, ami nem magyar specialitás. Azt mondják, Magyarország kisméretű, nyitott, exportorientált gazdaság. De nem lehet egy ország exportban eredményes, stabil és megbízható, ha nincs meg a hazai gazdasága és a rá épülő belső piaca. Ez egy párna a gazdaság feneke alatt, hogy ha baj van, ne a földre huppanjon. Ezt a felfogást azonban a kormány az elmúlt hét évben egyenesen károsnak tekintette.

- Ezzel kapcsolatban sokan emlegetik természeti kincseinket, amelyekre lehetne alapozni.

- Itt van például a víz, a 21. század stratégiai eleme és Magyarország egyik lehetséges kitörési pontja. Mindenhol építik a tározókat, mert tisztában vannak vele, hogy az iható, öntözhető víz létfontosságú. Mi viszont csak a bajt látjuk benne, pedig a víz olyan jelentős nemzeti kincs, amiből minél többet meg kell fogni.

- Erőforrásaink, saját lehetőségeink mennyiben segíthetnek abban, hogy a magunk erejére támaszkodva kecmeregjünk ki a válságból?

- Nyilvánvalóan nem tudunk mindenre megoldást, de nagyon sok mindenre igen. Az lehetetlen, hogy ez az ország a saját hajánál fogva rángassa ki magát a slamasztikából. A nemzetközi gazdaságot nem lehet kihagyni, de nem is lehet úgy mentőöv után üvöltözni, hogy nem vagyok hajlandó megtanulni úszni. Járom az országot, és azt tapasztalom, hogy az elmúlt hét év szociálliberális uralkodása nyomán az emberek nagy része elfásult, apátiában van. Megroggyant az akarat. Meg kell győznünk az embereket, hogy negyedszer is érdemes felépíteni az országot. De nem lehet undorodva kertet ásni. Vissza kell adnunk az emberek életkedvét.

- Nemrég egy konferencián a távfűtésről beszélt, amelyért nagyon sokat fizetünk. Mi ennek az oka?

- Bécsben ugyanazt az orosz gázt használják, mint nálunk, mégis olcsóbb. Az osztrák főváros és környéke erőművei úgynevezett közösségi tulajdonban vannak. Ugyanígy működnek a szemétégetők, amelyek a távfűtő rendszerre dolgoznak rá. Nyáron villamos energiát termelnek, azt eladják, a hasznot pedig beteszik a távfűtésbe. Télen meg fűtenek. Nálunk a magánerőmű nyáron lekaszálja a villamos energia hasznát, és télen a távfűtés magas költségét leszámlázza a fogyasztónak. Budapesten a lakosság fizet a szemétégetőnek, hogy fogadja be a szemetet. Bécsben ez fordítva van.

- Arról is beszélt a közelmúltban, hogy ki kell vizsgálni az elmúlt évek privatizációs szerződéseit. A Malévon kívül milyen szerződéseket vetne nagyító alá?

- Inkább területeket mondanék. A már említett közüzemek, közszolgáltatások mellett az energia- és az élelmiszer-ipari szektorban megkötött szerződésekre gondolok. A felülvizsgálat nem azt jelenti, hogy mindent visszacsinálunk. Azt kell megvizsgálni, hogy aki privatizált, az mit vállalt a szerződésben, teljesítette-e, illetve az üzlet mennyiben szolgálja az ország érdekeit. A reprivatizáció nem einstandot jelent. Ez jogállam, be kell tartani a szerződéseket, de felül lehet vizsgálni őket.

- Felemelte szavát a MÁV-székház eladása kapcsán is. Kapott már értékelhető választ arról, hogy miért jobb több százmillió forintért bérelni egy új székházat és eladni a régit?

- Azt mondták, kiváló üzlet, de ezt a számok cáfolják. A bérleti díjban például nincs benne a rezsi, ami havonta 250 millió forint, az újra kiépítendő informatikai rendszerről már nem is beszélve. Ez az egész nemcsak disznóság, hanem rossz üzlet is. Érdekes lenne kideríteni, valójában ki áll a háttérben.

Pályakép

Fónagy János 1942-ben született Budapesten. 1966-ban diplomát szerzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 1981-től az Ózdi Kohászati Üzemek vezető jogtanácsosa, gazdasági igazgatója, majd marketingigazgatója. 1993-ban lépett be a Fideszbe, amelynek Borsod megyei alelnöke lett. 1998-tól az Országgyűlés tagja, az Orbán-kormányban a Gazdasági Minisztérium politikai államtitkáraként, majd 2000 decemberétől 2002 májusáig közlekedési és vízügyi miniszterként dolgozott. 2006-tól a Fidesz budapesti elnöke.