A kampány és a valóság

Barack Obama már beiktatása előtt egyértelműen jelezte, hogy a tiszta energiagazdaság és a környezettudatosság terén éles váltás következik Washingtonban. Az amerikai elnök csapatához olyan elismert szakemberek csatlakoztak, mint Steven Chu, jelenlegi energiaminiszter, aki Nobel-díjas fizikusként a globális felmelegedés elleni küzdelem és a megújuló energiaforrások egyik élharcosa. De említhetnénk a Környezetvédelmi Ügynökséget vezető Lisa P. Jacksont, aki elszánt környezetvédőként már régóta lobbizott Washingtonban az üvegházgázok csökkentéséért, vagy például Van Jonest, akit a Time magazin a legnagyobb környezetvédő hősök közé választott, és jelenleg a "zöld galléros" munkahelyekkel kapcsolatban ad tanácsokat az Obama-adminisztrációnak.

El is kelt a segítség, hiszen az amerikai elnök kampányígéreteihez híven a valaha létezett legambiciózusabb programcsomagot kívánta megalkotni a "zöld forradalom" beindítása érdekében. Az elnök több legyet akart ütni egy csapásra, hiszen a külföldi olajtól való függőséget, a munkanélküliséget, valamint a globális felmelegedést is le kívánta küzdeni.

Az amerikai elnök március 23-án hozta nyilvánosságra, hogyan kívánja felépíteni a zöld Amerikát. A tervezet a gazdasági ösztönző-alapból 59 milliárd dollárt, a költségvetésből pedig 150 milliárd dollárt fordít a tiszta energiaforrásokkal hajtott gazdaság kiépítésére. Az 59 milliárdból 39 milliárdot kapna az Energiaügyi Minisztérium, 20 milliárdot pedig a tiszta energia-projektek adókedvezményeire fordítana. Az ösztönző csomag ezen felül létrehozna egy elit energiakutató központot az internetet is kifejlesztő Fejlett Védelmi Kutatások Projekt mintájára. Emellett támogatnák az olyan úttörő energiakutató intézeteket, mint például az olcsó, rugalmas, szinte minden területen alkalmazható újfajta napelemeket kifejlesztő laboratóriumokat. A 150 milliárd dollárt egy évtizedre lebontva költené el az Obama-kormány, ami azt jelenti, hogy évi 15 milliárd dollárral ösztönzik majd a zöld technológiák fejlesztését.

Mindemellett az amerikai elnök 3,3 milliárd dollárt szánt az energiahatékonyság növelésére. Ezt az összeget egyrészt a köz- és magánépületek felülvizsgálatára és energiahatékonnyá alakítására, a kormányzati épületek zöld energiával való ellátására, valamint szén-dioxid elraktározó technológiák fejlesztésére fordítják. Steven Chu szerint a segély nagy lökést ad majd az új, "zöld galléros" munkahelyek elterjedésének.

Autóipar - elektromos álmok

A program keretében egyúttal a zöld autóipar kiépítéséhez is hozzálátnának, ugyanis 2,4 milliárd dollárral támogatnák a hibrid és teljesen elektromos autók, illetve a hatékonyabb akkumulátor-technológiák kifejlesztését. Ez az összeg sokakat nem győzött meg, hiszen, figyelembe véve a közlekedés olaj-függőségét és szerepét az éghajlatváltozásban, ezen a területen lenne szükség a legforradalmibb változásra.

Ráadásul az is szúrja egyesek szemét, hogy a japán autógyártók állami segítség nélkül is több mint 1 milliárd dollárt költenek az egyébként is csúcstechnológiájú akkumulátoraik fejlesztésére. Jól szemlélteti a két ország gépjármű-ipara közötti különbséget, hogy, mikor a General Motors nemrég ünnepélyesen bejelentette, hogy eladott 100 ezer darab hibrid autót, a Toyota azt válaszolta, hogy az ő hibridjéből már 1 millió szeli az amerikai utakat.



Ökológiai lábnyom - akciós áron

Obama egy másik fronton is támadást indított az amerikaiak által kedvelt benzinzabáló járművek ellen, ugyanis arra utasította a Környezetvédelmi Ügynökséget (EPA), hogy dolgozzon ki szigorúbb kibocsátási standardokat az új gyártású autók számára. Emellett azt is célul tűzte ki, hogy a Bush-elnök által hozott törvényt megkerülve, általánosan szabályozzák az üvegházgáz-kibocsátást, amely az új építésű erőművekre is érvényes lenne.

Mindez azonban csak az előfutára az Obama-adminisztráció egyik legfontosabb tervezett újításának, a szén-dioxid-kereskedelemnek. Az ötlet Európából jött, ugyanis az Európai Unióban már 2005-óta működik az emisszió-kereskedelem (ETS). Ez azt jelenti, hogy az ipari szereplőknek meg kell vásárolniuk az általuk kibocsátott szén-dioxid mennyiség engedélyét. A rendszer azt is lehetővé teszi, hogy az egyéni kibocsátási limitjüket túllépő szennyezők megvásárolhassák zöldebb társaik "felesleges" szén-dioxid-kvótáit.

A kongresszusban még nincs egyetértés az emisszió-kereskedelem mikéntjéről. Az egyik legvitatottabb kérdés, hogy mire költsék az engedélyek eladásából befolyó összegeket. Egyesek a növekvő energiaárak által leginkább sújtott családoknak és ipari szereplőknek adnák, van, aki a tiszta energiák fejlesztésére fordítaná, mások pedig adókedvezmény formájában a lakosságnak juttatná vissza. Barack Obama szerint a legjobb megoldás, ha az összes javaslatot összegyúrják.

A kongresszusban viszont vannak olyanok is, akik az egész szén-dioxid-kereskedelmet egy rossz ötletnek tartják. Ők azzal érvelnek, hogy a szén-dioxid ára könnyen az egekbe szökhet, magával rántva az energiaárakat, ami a gazdaság összeomlásához vezetne. A támogatók ugyanakkor azt hangsúlyozzák, hogy a kibocsátási limit miatt a cégek kénytelenek lesznek a megújuló energiaforrások felé fordulni. Akárhogy is legyen, még hosszú vita áll a rendszer életbe lépése előtt, a republikánusok ugyanis csak arra tettek ígéretet, hogy még a koppenhágai klíma-konferencia előtt megszavazzák a törvényt.



Megújuló energiák és a közvélemény

A pénzügyi válság ellenére a megújuló energia-szektor a 2005-ös energiatörvény óta folyamatosan növekszik. Egyre több befektető épp a gazdasági válság miatt fekteti pénzét az alternatív energiaforrásokba. Az új elnök hivatalba lépése után pedig már nem találni olyan megújuló energia-projektvezetőt, aki ne optimistán nyilatkozna az iparág jövőjéről. Ők arra hívják fel a figyelmet, hogy a két vezető ágazat, a napenergia és a szélenergia esetében két külön megközelítést kell alkalmazniuk a törvényhozóknak.

A megújuló-ipar szereplői szerint a szélenergia esetében a termelés növelésre kell koncentrálni, hiszen az Egyesült Államok már átvette a vezető helyet Németországtól a szélerőművek terén. A napenergia esetében pedig azt tanácsolják, hogy a kutatás-fejlesztésre helyezzék a hangsúlyt, hiszen a napelemek hatékonysága még ma is 10 százalék körül mozog. A lehetőségek viszont óriásiak, hiszen, mint köztudott, egy óra alatt az egész Föld egy évi energiafogyasztásának megfelelő napenergia éri a bolygót.

A közvélemény-kutatások szerint az adófizetők is készek a változásra. A New York Times, a Reuters és a Pew Research felmérései egyaránt azt bizonyítják, hogy az amerikai emberek 90 százaléka a külföldi olajtól való függőséget komoly nemzetbiztonsági kockázatként értékeli, a többségük támogatja a megújuló energiaforrások fejlesztését, és több mint a válaszadók fele még az üzemanyagokra kivetett adót is elfogadná, ha azzal csökkenne a globális felmelegedés kockázata. A kérdés tehát nem az, hogy Amerika készen áll-e a változásra, hanem, hogy mi fel tudjuk-e venni a tempót?