A klímaváltozás ugyanis mára Közép-Ázsia sztyeppéitől Grönlandig partjaiig veszélybe sodorta a korábban örök fagy által konzervált régészeti leleteket.

Az amerikai Archaeology című szaklapban megjelent, Veszélyeztetett helyek (Sites in Peril) című cikk szerzője, Andrew Curry leszögezi: a régészek nem tudják megállítani a globális felmelegedést, de siettethetik, hogy annak negatív hatásaira kiemelten figyeljenek oda.

Az egyik ilyen projekt Kazahsztán és Oroszország területén az Altáj-hegység területének védelme, ahol az elmúlt hat évtizedben temetők és kincsek garmadája került elő. Ezek egy részét közel két évezrede konzerválta az örök fagy: a testek mumifikálódtak, és a ruházat minden apró díszítéssel érintetlen maradt. Hermann Parzinger, a jégmúmiák egyik leghíresebb kutatója, a Porosz Kulturális Örökségi Alapítvány szakértője szerint a leletek olyan jó állapotban maradtak meg, hogy ebben az esetben inkább beszélhetünk néprajzról, mint régészetről.

Curry szerint a szkíta múmiáknál a legfőbb problémának a folyamatos felmelegedés tekinthető, hiszen a gleccserek összehúzódásával 3000 év után a szkíta sírok egyszerűen kiolvadnak, majd elrothadnak a szabad levegőn. A Ghenti Egyetem szakértője, Jean Bourgeois szerint már egy 1-2 Celsius fokos felmelegedés is végzetesnek bizonyulhat. Reményei szerint talán van megoldás, így a kurgánok falait fényvisszaverő festékkel vonhatják be, vagy földalatti termopumpák segíthetik az állandó hideg fenntartását. Ennek alkalmazásához azonban az összes meglévő sírt fel kell mérni, majd prioritási sorrendet kialakítani közöttük, azaz megállapítani, hogy melyiket lehet érdemes megmenteni.

Szintén hasonlóan kritikussá vált a helyzet az Alpokban, ahol a 2004-es, kiemelten meleg nyáron az olvadás korábban teljesen ismeretlen kőkori településeket, vagy épp római szandálokat hozott napvilágra. A leletek között talált érmékkel a szakértők pontosan datálhatták ezeket, és ennek alapján sikerült megállapítani, hogy az elmúlt évezredekben melyek lehettek a melegebb periódusok a régióban. A régészeknek ezért az olvadás egyszerre áldás és átok: áldás, mert korábban ismeretlen leletek kerülnek elő, amelyek az egykori klíma megismerésében is segítenek, illetve átok, mert ezek a leletek a szabad levegőn igencsak hamar elpusztulhatnak.

Grönland partjainál az olvadás és a gleccserek eltűnése egész más hatással járt. Ott ugyanis a jég a part menti eróziót tartotta vissza, így most a folyamatos melegedés a 2000 éves, a kutatók által kevéssé ismert Thule-kultúra településeit pusztíthatja el, amelyek kőházai, és bálnacsont építményei villámgyorsan válnak az enyészet áldozatává. A Koppenhágai Nemzeti Múzeum szakértője, Bjarne Gronnow szerint a partvonal évente egy méterrel lesz kisebb. Ráadásul a korábban feltárt helyszínek is veszélyben vannak: a sziget legkorábbi ismert települését, Qeqertasussukot eddig egy jégréteg védte, mind felülről, mind pedig alulról, és ez most lassan eltűnik majd.