- Nagyhét van, ilyenkor még a politika is elcsendesedik. A napokban megjelent egy közvélemény-kutatás, mely szerint a megkérdezettek - és ebből eredően reményeink szerint a magyar emberek többsége - egyházi és családi ünnepként definiálja Húsvét ünnepét. Van okunk ennek kapcsán a bizakodásra?

- Van. Ez önmagában a nemzet bölcsességének a bizonyítéka, hogy az ember antropológiailag olyan lény, akinek szüksége van arra, hogy megélje a transzcendenciára, örökkévalóságra való nyitottságát. Ez az értelme az ünnepeknek az ember és az egész társadalom életében, és ez adja azt a lehetőséget, hogy részint picit távlatosabban gondoljuk át a mindennapjainkat is, és az örökkévalóság mércéjéhez mérjük. Ezért tehát reményre jogosít fel minket az, hogy a magyar társadalom többsége megértette és megérezte ennek a jelentőségét. Ez evilági szempontból is így van, hiszen a családban való feltöltekezés adja az erőt a mindennapokhoz. Megkockáztatom, hogy politikai értelemben is így van, hiszen a magyar politikai hagyományban a Húsvét a nagy stratégiai, nemzeti sorskérdések átgondolásának az ideje, gondoljunk csak Deák húsvéti levelére. A magyar történelem sorskérdéseiről való gondolkodásnak kitüntetett pillanata a húsvéti időszak. Azt gondolom, hogy a Deáki húsvéti levélhez hasonlóan most is az örökkévalóság erkölcsi mércéjéhez mérve, békés családi környezetben át kell gondolnunk nemzetünk sorskérdéseit.

- Egy másik felmérés, mely szintén a napokban látott napvilágot, azt jelzi, hogy a magyar társadalom szegényedik. A családok sokkal kevesebbet tudnak költeni a húsvéti meglepetésekre, csokoládéra, sonkára, tojásra, mint egy évvel ezelőtt. Így a nagyböjt végén mi a Húsvétnak az üzenete a jövő miatt félelmekkel teli, sajnos sok esetben remény vesztett magyar emberének?

- A Húsvét szimbóluma önmagát adja: a keresztút után, a Kálvária után ott a feltámadás. Ezért minden nehézség és megpróbáltatás ellenére érdemes hűségesnek lenni a nagybetűs igazsághoz.
Az elszegényedés valóban tragikus méretű Magyarországon. Pilinszky szavaival élve a szegénységnek van potenciális szakralitása. A karácsonyt amúgy is jellemzi, hogy maga Krisztus születésének a misztériuma szinte alátemetődik a bejglinek, a dobozhalmoknak és mindannak a társadalmi konvenciónak, ami ezzel jár. A Húsvétnál, hála Istennek nincs ez a típusú fogyasztói attitűd, hiszen az a pár tojás, a húsvéti sonka, vagy a gyerekeknek az az egy-két csoki nyuszi nem olyan vásárlási szokás, mint ami karácsony előtt van. Ezért tehát nagyobb a lehetőség arra, hogy a társadalmi konvencióknak a rárakódott rétege alól elő tudjuk hozni magának a Húsvétnak a misztériumát. És ha valaki, akár egyházias ismeretek nélkül is, de tiszta, nyitott szívvel részt vesz a Húsvéti Liturgián, az egy nagyszerűbb drámát és nagyszerűbb szent előadást láthat, mint a világ legdrágább színházában vagy operaházában. Ezért úgy gondolom, hogy az egyház óriási ajándék az emberiség számára, mert általa ingyen és bérmentve a világtörténelem legnagyobb drámáját élheti meg mindenki - akár a legkisebb falu templomában is.

- Ha Húsvét, akkor szóljunk a néphagyományokról is.

- Nagyon fontosnak tartom a nemzeti tradíciókat, mert ez adja a patriótakötődésnek az egészséges megélését. Ezért a népszokások önmagukban értékek, mert erősítik a "Mi" tudatot.