Különös, hogy a távozó miniszterelnök maga kezdeményez egy ilyen indítványt, és meglehetősen furcsa az is, hogy egy nappal az új kormány közjogi születése előtt csak félinformációi lehetnek a nyilvánosságnak a leendő miniszterek névsoráról és a kabinet programjáról. De ne legyünk álszentek, pontosan tudjuk, mire is kap felhatalmazást a nemzetközi pénzügyi szervezetek új helytartója abban az országban, amelynek szuverenitását drámai mértékben korlátozta az elmúlt években az a parlamenti többség, amely formális döntésével most őt Batthyány Lajos székébe ülteti.

Megválasztásán túl azt is valószínűsíthetjük, hogy kormányzása nem fog Bajnai-korszakként beíródni történelmünk aranylapjaira. Átmeneti figura ő - ahogy Lendvai Ildikó az MSZP élén -, akinek feladata legfeljebb a jelenlegi parlament mandátumának lejártáig szól. A mostani váltás történelmi előképe, amikor Rákosit '56 nyarán Moszkva nyomására Gerőre cserélték, amivel a legkevésbé sem akarom azt sugallni, hogy ez az átmenet egy újabb október 23-ba torkollik majd.

Csupán azt próbálom érzékeltetni, hogy mennyiben beszélhetünk új kormányról, új programról, új politikáról, netán új korszakról. Ha bejön a papírforma, a teljes MSZP-frakció és az úgynevezett SZDSZ képviselőinek a többsége ma a függetlenek kicsiny Bokros Lajos-munkacsoportjának a segítsége nélkül is létrehozza az új kormányt, ami mögött a szavazási lista tanúsága szerint majd stabil többség áll, ám politikai értelemben aligha beszélhetünk az előzőnél stabilabb, nagyobb mozgástérrel rendelkező végrehajtó hatalomról. A szabad demokraták ezúttal is egészen erkölcstelenül viselkednek: kisajtolják az MSZP választási esélyeit ha lehet, még tovább rontó, szívüknek kedves újabb megszorításokat a partnerükből, a háttérből még a kormánylistát is ők diktálnák, újabb és újabb feltételeket szabnak, ám a felelősség terhét mással cipeltetik. Pedig de facto koalíciós kormány alakul ma, újabb fájdalmas, de cserébe legalább értelmetlen elvonásokkal, a baloldal feletti neoliberális gyámság megerősítésével. Bajnaival tovább él a hamis narratíva, amely túlfogyasztó, jóléti társadalomról beszél, csak hogy elfogadtassa a jövedelemszivattyú csúcsra járatását, erőforrásaink további apasztását.

Mi, magyarok hajlamosak vagyunk kivédhetetlen sorscsapásként felfogni az ilyen megpróbáltatásokat, magunkat különösen szerencsétlen népnek látni. Az olaszországi földrengés tragédiája, majd a húsvét egyetemes katarzisa talán segít ráébredni súlyos tévedéseinkre, mulasztásainkra, a cselekvést bénító siránkozás nemzeti vétkére. - Nem értelmetlen sodródás az emberek egyéni élettörténete, nem céltalan vergődés a világtörténelem a keresztények számára - mondta a feltámadás ünnepén Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. Csak rajtunk múlik, meddig is tart, hogyan ér véget ez a ma kezdődő, távlat nélküli, jövőzabáló átmeneti szakasz. A sodródásnak itt és most van alternatívája.

Kossuth tér, ma délután.