fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
A Baj mai
2009. április 14., 09:10
Nemcsak Bajnaival, a libással van baj, aki csaknem hatszáz családot tönkretett és kilenc libatenyésztőt az öngyilkosságba kergetett, nemcsak az aczéli kreatúrával, az MSZMP agitprop osztályának volt cenzorkájával, Lendvai Ildikóval van a baj, és még csak nem is a hét éven át betegesen ötletelgető, a magyar társadalmat csődbe vezető Gyurcsány Ferenccel van a baj, hanem magával az utódpárttal, az MSZP-vel.

Szögezzük le, ez az Internacionálét éneklő párt alapvetően antidemokratikus, mély kommunista gyökerekkel, amely folyamatosan a kádári korszak nosztalgiázásába csap át. Nem mondható egynemű pártnak, hiszen nemcsak a több százezres táborát veri át, hanem a tagjai egymást is. Éppen a trabantos, tanácsi lakásos, kistelkes múlt visszasírására épít, miközben a szocialista párt vezető rétege és holdudvara milliárdosokból áll, amely milliárdokat az évek alatt trükkökkel, a törvények kijátszásával, korrupcióval, megvesztegetéssel, pályázati pénzek eltüntetésével szerezték. Most a válságot a gyarmatosítás eszközeivel, a lakosság teljes kifosztásával kezelnék.

Nem véletlen tehát, hogy amikor miniszterelnököt jelölnek - ez a tizenkilenc év tapasztalata -, azok kivétel nélkül vagy részt vettek az 1956-os forradalom leverésében és megtorlásában vagy valamelyik belső elhárítási ügyosztály vezető munkatársai voltak, avagy vagyonukat bűncselekménygyanús machinációk útján szerezték. Nincs egy tisztakezű ember közöttük.

Hatalomra jutásuk szintén átverésen alapul, magukról mindig mint szakértői kormányról beszélnek. Az egyetemi tanárokból, akadémikusokból álló Antall-Boross-kormányt Horn Gyula kormánya váltotta, s tagjai között elvétve lehetett találni magasan kvalifikált politikusokat, inkább a kommunista múlthoz, a párthűséghez, a szakszervezetekhez volt kapcsolható a személyük. Nem is finomkodtak. Az 1994-es nyári kánikulában parlamenti felhatalmazás nélkül az MSZP-SZDSZ-koalíció felrúgta az expót, ezzel több ezer vállalkozót tönkretett, és hatpárti egyeztetés nélkül kinevezte a közszolgálati Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnökét, kirúgva több mint száz újságírót. Ők így politizálnak: erőből, antidemokratikusan. Ezt tették a Fidesz választási veresége után is, 2002-ben.

A hajdú-bétes Bajnai Gordon egy valódi polgári demokráciában nem a miniszterelnöki székért kapaszkodna, hanem harcolna, hogy ne kerüljön börtönbe. Most is a két párt megegyezésével kerül a kormányfői székbe, mert, ugye, ez a szabad demokraták nélkül nem megy. Eszükbe sem jutna az előre hozott választás, inkább marad a ködösítés, az újabb szakértői kormány felállításával. Ugyanazok az emberek a hatalomban, csak más köntösben. Az egész ország tudja, hogy morálisan és szakmailag is alkalmatlan, hiteltelen a Gyurcsány-kormány volt gazdasági minisztere, és Bajnai képtelen elvezetni egy országot, de ez őket nem zavarja. Folytatódik a kisstílű kamarillapolitika a hatalom megtartásáért, a maradék konc megszerzéséért és a felelősségre vonás elkerüléséért. A figyelemelterelés eszközeként most éppen hamis izgalomba tartják a népet egy állítólagos, furcsányos merénylettervezettel, amelyet szocialista politikusok, miniszterek ellen követtek volna el. Az elfogott arc nélküli, símaszkos merénylők ugyanúgy el fognak tűnni a kormánypárti televíziók képernyőiről, mint ahogyan eltűntek az antiszemitát alakító kreatúrák, Szabó Albert, Bácsfi Diána és társaik.

Húsvét hétfőn furcsa álomból riadtam fel. Azt álmodtam, hogy az MSZP jobb érzésű országgyűlési képviselői ma nem szavazzák meg Gyurcsány konstruktív bizalmatlansági indítványát, és ezzel nem juttatják hatalomra klónját, Bajnai Gordont. Hiszen ez az utolsó esélyük a szocialistáknak, hogy ne kövessenek el harakirit. Ez az utolsó esélye annak, hogy egyszer valódi, demokratikus párttá váljon az MSZP, amely végre Magyarország érdekeit képviselhetné itthon és külföldön is.

Úgy érzem, ez megmarad nosztalgikus álomnak, reménynek. A Baj mai...

(Stefka István, Magyar Hírlap)