Azt mondták: "Magyarországnak szüksége van rájuk." Ám az elmúlt húsz év inkább azt bizonygatja, hogy nekik, a szabad, demokrata szövetségnek van egyre nagyobb szüksége arra, hogy valaki még higgyen nekik. Horn Gábor szabad, demokrata ügyvivő egy éve arra kért mindenkit: "Higgyék el, fontosabb az, hogy mi lesz az SZDSZ-szel, annál, hogy mi lesz ezzel az országgal. És ezt nagyon őszintén mondom." Mi is nagyon őszintén mondjuk: elhisszük. Már csak ezt hisszük el. Nekik.

Pedig korábban még milliók hittek. Nekik. Később százezrek. Most kétszázezer-egy sem hisz már nekik? Nem. A köz véleményéből az olvasható ki, csak egy százalék, mindössze negyvenezer a szabad, demokrata szavazók száma. Szó nincs második legerősebb pártról. Szó nincs középpártról. Szó nincs pártról... Csak az öt százalék, csak a kétszázezer-egy a cél. Toborozni kell hát a maradék négy százalékot, a százhatvanezer-egyet. Ma még megvan a parlamenti bérlet, de rettegnek, hogy elveszítik. A lényeg pedig az, hogy ott, bent legyenek. Semmi más.

Mert ha már ott vannak, diktálnak. Ők ötszázalékosan is képesek voltak egy országot irányítani. Húsz év három ciklusában a posztkommunista-szocialista kormányokat teljes mértékben neolibertariánussá tették. Annak a neoliberalizmusnak hódoltatták be a Horn-, Medgyessy- és Gyurcsány-kormányokat, mely neoliberalizmus válságos végnapjait éli. De ők még most is próbálkoznak. A farok tovább akarja csóválni a kutyát. Tovább akarja, és úgy tűnik, tovább is tudja. Néhány hét, és láss csodát, meglett a kétszázezer-egy... de mégis honnan? Onnan, hogy a szabad, demokrata szövetség azt mondja, meglett. Ja, hát ha a szabad, demokrata szövetség azt mondja, annak akkor úgy is kell lennie. És ha így van, akkor a kétszázezer-egy ismét diktálni akar. Már azt mondják: "200 001 szabad, demokrata szavazó szerint cselekvő, szakértői kormányra van szükség."

És ha ők azt mondják, akkor az úgy is lesz.