Egyforintos dal

Nálam mindig két forint ez a dal - szólt a P. Mobil slágere. Bajnai Gordonnál meg egy forint. A milliárdos üzletember, aki - hogy, hogy nem - minden vállalati csődjéből pozitív magánszaldóval jött ki, ennyire tart igényt egyesztendei megszorító kormányzásért. Törheti is a fejét a könyvelője, merrefelé kerekítse: ebben az országban ugyanis jelenleg az ötforintos a váltópénz.

Létrehozva: 2009. április 15., 07:04	nyomtat	küld

Ha az eltájolt tengerentúli sajtómunkások populizmusnak nevezték, hogy az ellenzék szerint van alternatívája az országrontó létező gyurcsányizmusnak és bajnaizmusnak, akkor az egyforintos dal a színtiszta demagógia. Legalább kézzelfogható gesztusként az öngyilkos libatenyésztők családjainak elküldhette volna azt a tiszteletdíjat, amelyre olyan tüntetően nincs szüksége.

A kutyakomédia - némi libakomédia-betéttel - húsvét másnapján az előre megírt módon lezajlott: Gyurcsányt bizalmatlanságáról, Bajnait bizalmáról biztosította a már régóta illegitim virtuális parlamenti többség. A másnapos országot úgy akarták megtömni az új "fogjunk össze" meg "még egy kicsit rosszabb lesz, hogy aztán nagyon jó legyen" típusú maszlaggal, mint a májáért tartott libát. Majmot csináltak az alkotmányosságból: az átöltözködött kommunisták meg a nevükben liberális üzletfeleik újabb mélypontra lökték a köztársaságot. A Kossuth teret újfent kordon rondítja, és zöld lebernyeges szakértők rohangálnak a rohamrendőrök között a fehér tollú baromfik után. Kérdés, értik-e kellő mélységében a szimbolikus vágóképet a CNN nézői?

Bajnai "három lépést" akar tartani a pártpolitikától, ami két dolgot takarhat: vagy ennyire cinikus, és a politikai analfabéták tájékozatlanságára spekulál; vagy ennyire nincs tisztában a parlamentáris berendezkedéssel. Pedig az alkotmányban fehéren feketén benne van: a nép a hatalmat a pártok útján gyakorolja. Az alkotmányos puccsal pajzsra emelt miniszterelnök szeretne hűvös kívülállónak, szakértő válságkezelőnek mutatkozni, mintha nem is vállvetve hozták volna össze a háború utáni legmélyebb krízist Gyurcsánnyal. Úgy látszik, a lódítás ragadós - főleg így, hogy Bajnai is egy gyurcsányi túlélési forgatókönyv epizódfigurája. Maga Fletó is megmondta búcsúbeszédében: az emberek "reggel, délben meg este tették a dolgukat" - a Gyurcsány-Bajnai-kormány például hazudozott.

Bajnai egyelőre nem állta a parlamenti szembesítést az elemében lévő Navracsics Tiborral: még kormányfőjelöltként lesütötte a szemét, sürgős jegyzetelnivalója akadt. Debatterként gyönge eresztés: leginkább Medgyessy "nem vagyok a szavak embere" szerepkörére ácsingózik, hátha megsajnálják, mint az ártatlant játszó Csizmás Kandúrt a Shrekben. S tényleg nem a szavak (meg a programok) embere: a három lépés távolságon és az "értetek szorítok, nem ellenetek" kocsmafilozófiáján túl olyat is mondott, hogy "a legkisebb közös többszörös a parlamenti többség". És ő fog itt közgazdasági megszorítócsomagot csinálni! Ha nekem nem hiszi el, hogy sikerült feltalálnia a matematikai képzavart, kérdeztesse meg Esterházy Pétert.

Lendvai Ildikó pártelnök asszony huncutul orákulumnak nevezte lapunkat (ha jól értettem, némi rész-helyreigazításból következően Bajnai szerinte nem is libázott - csakhogy akkor mire utalt azzal, hogy "nem értettünk hozzá"?); Gyurcsányt viszont Kapitánynak. (Koós János hozzáfűzné: van ilyen csacsi lány.) Bajnainak vajon mi a rendfokozata: ellentengernagy? Ha némely országimázs-szakértő azon akad fenn, hogy nemzeti légitársaságunk nevében szerepel a több kultúrnyelven baljósan hangzó "mal", az ő nevében is ott rejtőzik a "baj". Kérdés, van-e nekünk erre az ablakon kidobható egy forintunk?

(Csontos János, Magyar Nemzet)