A Kulcsár Attila nevével fémjelezhető, "piramisjátéknak" is nevezett spekulatív rendszer valójában két célt szolgált. Egyrészt egy bizonyos kör pénzügyi érdekeit, amely a "hűségért cserébe" sajátos csatornákon keresztül, kecsegtető kamatokkal pénzelte hűbéreseit. A lekötelezettek és a lekötelezők (vagy legalábbis egy részük) lehetnek a szereplői a sokak által hangoztatott, ám teljes terjedelmében lapzártánkig csak kevesek által ismert VIP-listának. A másik célt kizárólag az extraprofit megszerzése jelentette: elvégre minél nagyobb tömegben áll rendelkezésre a pénz, az annál jobban dolgozik, hiszen milliárdos tételeket ügyes ügyletek révén gyakorlatilag rövid idő alatt meg lehet duplázni.

A pénz eredetét ugyanakkor feltárhatatlan hátterű off-shore cégek közbeiktatásával, többszörös átutalásokkal, az értékpapírok esetében sajátos átvezetési technikákkal könnyen el lehet tüntetni. A rendszer azonban csak addig volt életképes - s ennyiben tényleg hasonlított a piramisjátékhoz -, ameddig a külső forrásbevonás is működött, másképp - természeténél fogva - a hiányképzés és a tőkefelélés indult be. A botrányban elhíresült Állami Autópálya-kezelő Rt. milliárdjai is az utánpótlást szolgálták (volna) - ám pénzügyi felügyeleti homokszem került a gépezetbe. (Azt egyelőre nem lehet tudni, épültek-e máshol is hasonló "piramisok", melyeknek építőköveit szintén közpénzek ragasztják össze.)
A tavalyi választások két fordulója között makacsul tartotta magát az a pletyka, miszerint a szocialisták kampányát egy külföldi tulajdonú, elsősorban autópályákra szakosodott építőipari társaság támogatta több milliárd forinttal (Heti Válasz, 2002. 08. 02., 35-36. oldal). S lássunk csodát: a K&H Equities-zel kapcsolatos ügyben több "autópályás" társaság is érintetté vált. Lassan pedig az is érthetővé válik, miért támadták az utóbbi időben oly szenvedélyesen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét (PSZÁF) és elnökét, akinek helyére sajtóértesülések szerint számos önjelölt pályázott. Egyikük - Bodnár Zoltán - épp a Nemzeti Autópálya Rt. vezérigazgatói székéből. Bodnár Zoltánnak valószínűleg nem tartozik kedvenc intézményei közé a felügyelet, hiszen a PSZÁF az emlékezetes CIB Rent-ügyben Bodnár vállalatfelvásárlási szabályokkal kapcsolatos hiányosságaira is felhívta a figyelmet.

Kérdések hosszú sora

"Ekkora csalást a hatalom közreműködése nélkül egyetlen személy nem tudott volna véghezvinni ilyen hosszú időn keresztül" - így hangzik az utca emberének vélekedése a K&H körüli botrányról. Azt Tóth András titkosszolgálati miniszter is kizártnak tartja, hogy egyedül Kulcsár Attila rakosgatta a milliárdokat az egyik számláról a másikra. A segítők személyén kívül azonban az is kérdés, hogy a nemzetközi off-shore cégeken keresztül megfuttatott pénz most melyik számlán, kinek a kezében pihen, hol ért véget a nagy utazás, a bizarr pénzmosás?
Egyelőre viszont arra sincs válasz, miként történhetett meg, hogy a pénzintézet belső ellenőrzése éveken keresztül nem jelezte: valami nincs rendben a brókercég ügyeiben. De ha már a belső ellenőrök elaludtak, vajon a könyvelők és a könyvvizsgálók is csukott szemmel vették kézbe a szerződéseket, iratokat, számlákat, bizonylatokat? Az APEH-et átverni nem nagy ügy - mondják, akik járatosak az ilyesfajta ügyletekben -, hiszen az adóellenőrök, akárcsak a PSZÁF munkatársai, kizárólag azokból a dokumentumokból dolgozhatnak, amelyeket a felelős bankárok eléjük tárnak. A felügyelőbizottság tagjai pedig csak afölött őrködtek, hogy időben megkapják a tagságuk után járó honoráriumukat? Hogyan lehetséges az, hogy a szabálytalanságok Szalkai Istvánnak sem tűntek fel, hiszen ő 2000 áprilisában a bankfelügyelet elnöki székét hagyta ott, cserébe a K&H igazgatóságának elnökségéért.

Milyen humánerőforrás-gazdálkodás folyhat abban a bankban, ahol egy tökéletesen képzetlen, tisztességében az előélete folytán megkérdőjelezhető fiatalember ilyen magas pozícióba juthat? Nyelvtudás nélkül hogyan lehetett Kulcsár Attila a pénzintézet európai uniós üzletágának vezetője? S ki viseli a bankban azért a felelősséget, hogy személyét még a PSZÁF-hez sem jelentették be, holott ez kötelező lett volna? Egyáltalán: milyen színvonalú munka folyhat ott, ahol még a tizedesjegyekkel sincsenek tisztában az érintettek? Hiszen a tulajdoni lapok adatai szerint László Csaba jelenlegi pénzügyminiszter a korábbi munkahelyétől, a K&H-tól 821 ezer euró (214 millió forint) értékben vett fel hitelt, de valójában "csak" 88100 euróval, azaz 22,9 millió forinttal tartozik a pénzintézetnek. A bankban arra hivatkoznak, hogy elírtak egy nullát. De ha különbözik a két szám, akkor most melyik az igazi? És arról miért nem beszél senki, hogy minden valamirevaló hivatalos okmányon a pénzösszeget betűvel is kiírják - s ez esetben nehéz lenne tévesztésre hivatkozni?

Eljárási hiányosságok

Furcsaságok ugyanakkor nemcsak a bankban, hanem a rendőrség eljárása körül is szép számmal akadnak. A PSZÁF még 2003. június 16-án fordult levélben a rendőrséghez és a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz - a Pannonplast Rt. ügyében a részvények felvásárlásán túlmutató - egyéb szabálytalanságok és bűncselekmények kiderítése végett. (A felügyelet nem rendelkezik nyomozati jogkörrel.) Az ORFK ugyanakkor 2003. június 30-án megtagadta a büntetőeljárás lefolytatását, amit később mégis elrendelt. A miértre egyelőre nincs hiteles válasz.

Mindenesetre a PSZÁF június 23-án célvizsgálatot kezdeményezett a K&H Equities brókercégnél, mely mára minden részletre irányuló vizsgálattá terebélyesedett. A rendőrség és a Nemzetbiztonsági Hivatal csak ezt követően, a PSZÁF bejelentése nyomán kezdett el kutakodni. Pár nappal később pedig Tóth Andrásnak tett személyesen - önmagára nézve is terhelő - vallomást Kulcsár Attila. Ám ahelyett, hogy a botránybrókert letartóztatták volna, a hatóság csendesen tűrte (vagy inkább tevékenyen segítette?), hogy szabadon távozhasson külföldre. Kiadatása legjobb esetben is 40 napot vesz igénybe, így Kulcsár és a mögötte lévő érdekkör akár hónapokat is nyerhet. Addig pedig még egy kész hollywoodi forgatókönyvet is lehet írni az esethez - mondják a legrosszabbat feltételezők. Bécsi elfogásának körülményei sem egészen tiszták. Nehezen hihető ugyanis, hogy a menekülő, lépre csalástól rettegő bróker egy kecsegtető pénzügyi tranzakciót ígérő sms-nek bedőlve szaladt volna a rendőrség karjaiba az osztrák főváros operaháza előtt.

A bank 1999 januárjától 2003 júliusáig mintegy 1500, a brókercég fúziós átalakulása óta pedig mintegy 50, pénzmosás gyanújával kapcsolatos bejelentést tett a rendőrségen a pénzmosás elleni törvény előírásai szerint. Ezek között több olyan is volt, amely Kulcsárral közvetlenül összefüggésbe hozható. Az ORFK-nál a Molnár Csaba alezredes által vezetett pénzmosási ügyekkel foglalkozó részleg viszont egyetlen esetben sem igazolt vissza bűncselekmény alapos gyanújára utaló adatot. Most mégis ez a vezető vizsgálja a brókercégnél történt - többek között a pénzmosásgyanús - visszaéléseket. Vajon jó döntés volt-e ezek után ismét e részleg hatáskörébe utalni az ügyet? Képesek lesznek-e például annak az egyszerű kérdésnek a megválaszolására, amely azt kutatja: a pénzek nagyobb részét felszippantó fantomcégtől, a Montrade-től például milyen számlára történtek az átutalások? S kik állhatnak valójában a nem létező társaság mögött, amely gyakorlatilag a Brittont is pénzelte?

Természetesen a VIP-lista létezését sem lehet megkerülni. Borbély Zoltán, a Fővárosi Főügyészség szóvivője szerint a jelenlegi adatok alapján az ügynek 60 károsultja van. Noha a kár pontos értéke nyilvánvalóan csak a vizsgálatok végeztével derül ki, nagyságát a rendőri megnyilvánulások már a botrány első napjaitól kezdve tízmilliárd forint körülire teszik. A károsultak azonban hosszú ideig nem jelentkeztek pénzükért, hallgatnak, s tökéletesen illik rájuk az idézet: "Vétkesek közt cinkos, aki néma." De hiába int mindenkit óvatosságra az adatvédelmi biztos, az is valószínű, hogy a teljes lista előbb-utóbb napvilágot lát. Miközben a kormányhű média szerint a lajstromon jobboldali politikusok is szép számmal vannak, a baloldaliak mégsem borítják az ügyet. Sőt, süket fülekre talált a kormánypártiak soraiban a Fidesz kezdeményezése is. A párt elnöksége ugyanis felhatalmazta a bankot és a brókercéget: ha vannak tagjai között érintettek, hozza nyilvánosságra a nevüket. Ezzel szemben az Országgyűlés számvevőszéki bizottsága azért nem tárgyalhatott az Állami Számvevőszék ellenőrzési tervének az Állami Autópálya-kezelő Rt. gazdálkodását érintő részéről, mert a kormánypárti képviselők július 16-án még azt is megakadályozták, hogy a téma napirendre kerüljön.

Ha a szocialisták vezető politikusai nem válaszolják meg hitelt érdemlően, hogy milyen kapcsolat fűzi őket a fölbukkanó újabb és újabb cégekhez, de leginkább a sokat emlegetett Brittonhoz, akkor könnyen azzal a váddal találhatják magukat szemközt, hogy azokon keresztül gyakorlatilag a párthoz közeli szereplőkhöz csorogtak vissza az elsíbolt pénzek.

Kirgizek és libériaiak

A jelekből ítélve mégis könnyen lehetséges, hogy azon a bizonyos VIP-listán szinte kizárólag az MSZP-hez köthető nevek szerepelnek. Az sem elképzelhetetlen, hogy Kulcsár Attila nem hazudott Áder Jánosnak, amikor - politikai védelmet remélve tőle - azt mondta a Fidesz frakcióvezetőjének: olyan botrány készülődik, amelyben szocialista politikusok lesznek érintettek, s melynek szálai egészen a miniszterelnökig érnek. Ám az ügy hullámai őt a tiszteletbeli kirgiz konzul kocsiján Bécsbe, miniszterelnökünket pedig a magyar tenger partjára, illetve Franciaországba vetették. Így egy rövid időre mindketten ki tudtak térni az ügyben szerepüket firtató további kérdések elől. Hasonló esetben, ha a kormány tagjaira vagy a meghatározó politikai személyiségekre a gyanú árnyéka vetődne, a "demokráciájáról híres" Kirgiz Köztársaságban vagy a "társadalmi békéjéről neves" Libériában az érintettek előbb-utóbb valószínűsíthetően a visszavonulás és a lemondás mellett döntenének. A "személyében és erkölcseiben kikezdhetetlen, köztiszteletnek örvendő" miniszterelnök pedig feltehetően - némi megkönnyebbüléssel - szó nélkül hagyná jóvá döntésüket.

Gy. J., Heti Válasz, 2003. 07. 25.