Kerek 40 órán át kandidált itt nekünk ez a derék Vahl, nehogy hiányérzetünk legyen nemzeti fejlesztési meg gazdasági területen. Negyven óra nagy idő. A normális, hétköznapi emberek többsége negyven percet nem bírna ki a Bajnai-kormány miniszterjelöltjeként, nemhogy egy egész és kétharmad napot. Ficsor ebben az esetben nem számít, mert ő nem retirált, ő csak totál alkalmatlannak bizonyult, de attól még bőven lehet miniszter. Mi az hogy?! Nagyon is. Sőt, ha esetleges kinevezése után elég esetlen, szerencsétlen és kártékony lesz a hivatala élén, még a miniszterelnöki pálya is megnyílhat előtte. Nem úgy ez a szegény Vahl Tamás, aki jó időre kirúgta maga alól az összes lehetséges bársonyszéket, mert az az elképzelhetetlen és hihetetlen borzalom derült ki róla, hogy ennek az amúgy is terhelt Bajnai-kormánynak tehertételt jelentene. Akár meg is nyugodhatnánk a fátum ilyetén, kiszámíthatatlan és megváltoztathatatlan végzésében, de itt motoszkál bennünk egy lelkünket és intellektusunkat egyaránt felkavaró kérdés, amely bármelyik kereskedelmi tévécsatorna kvízműsorának százmilliós talánya lehetne: vajon Vahl Tamás minek számított volna a Bajnai-kormányban, politikusnak-é, vagy szakértőnek?

A múltjában éktelenkedő sötét foltok alapján első ránézésre politikusnak mondanánk, méghozzá igazi, jóravaló, tüchtig szocialistának, mert mint azt oly jól tudjuk valahányan, senkit nem a tagkönyv tesz szocialistává. Ám egy politikusnak annál sokkal vastagabb bőr van a képén, hogy az első sajtófuvallatok nyomán lemondjon. Ezek szerint szakértőnek kéne tartanunk, főleg azért, mert a gazdasági verseny feltételeit akarta befolyásolni, amely törekvés a neoliberális gazdaság körülményei között igazán dicséretes. Kár, hogy nem megengedett eszközökkel operált, szóval mégiscsak politikus volt, hiszen azokat, akik törvénytelenségeket követnek el, nem szokás szakembernek nevezni. (Remélhetőleg a Bajnai-kormányban sem.) Politikusi vénára utal Vahl Tamás azon indoklása is, miszerint a személyét ért erőteljes médiatámadások miatt lép vissza a jelöltségtől.

Magyarán: eddigi tetteiben, a kartellezésekben, a versenytörvény felrúgásában, a közbeszerzési pályázatok manipulálásában semmilyen kivetnivalót nem talált. Meglehet, ezekben alkalmassága zálogát látta, csak az a piszkos, szemérmetlen és gátlástalan sajtó tett keresztbe politikusi és/vagy szakemberi ambícióinak. Mert a sajtó, azon belül is a jobboldali, egy tőrőlmetszett karaktergyilkos, ami abban áll, hogy a baloldal jeleseiről mindenféle dehonesztáló dolgot ír. Például: a jó Bajnairól is rendszeresen megjelenik, hogy kézen-közön eltüntette a libatenyésztők 6 milliárdját, jóllehet az ő lelkiismerete tiszta. Az ország tragikus állapotának egyik fő oka, hogy a baloldal jeleseinek többségéről, politikusokról és szakemberekről van mit írni. Ők lennének a karaktergyilkosságok áldozatai, akik akkor vélik lejáratónak saját tisztességtelen, nemtelen, bűnös tetteiket, ha azok nyilvánosságra kerülnek, mintha a sajtó lenne a felelős azért, hogy az aljasság aljasságnak minősül, és annak neveztetik.

Horváth Csaba MSZP-s képviselő szerint Vahl Tamás korrekt döntést hozott, bár a miniszterelnök úr ismeretében ugyancsak rovott múlt szükségeltetik ahhoz, hogy a kormány morális összképét lerontsa. Vahl Tamás visszalépése mégis siker. Az offshore matadort, a Tocsik-ügy érintettjét és más hasonló botrányhősöket megelőzve elsőként fogadta el, hogy még a Bajnai-féle kabinetben sem alkalmas vezető tisztségviselőnek. Ez szinte már katarzis.