Másodszor a magyar kormánynak gratulálnék, sőt - nák, hogy úgy tűnik, addig-addig kereste a konszenzust, míg el nem hagyta a saját heréit, meg ebből kifolyólag gratulálnék az államnak, ennek a túltáplált, bulémiás, szélütött óriásdisznónak, mindenestül.

A kormány, miként F. S., elég bátor volt lépni, túllépni saját árnyékán, levetni a szakemberség 1994 óta fönnragadt rideg imágóját, és a problématérképen eltájolódott, az erdőben szanaszét rohangászó kedves kisdoboscsapatként mutatni magát. A jóléti rendszerváltás meghatóan együgyű szerencsétlenkedésbe fordult, ahol adóemeléssel próbálnak versenyképességet növelni, nyugdíjhalogatással rombolják le egy perc alatt a kiszórt százmilliárdokkal megszerzett népszerűséget, először evával bátorítják a munkaviszony-helyettesítő mikrovállalkozásokat, aztán munkaügyi ellenőrzésekkel fenyegetnek, végül az egészet visszavonják, vagy ki tudja mit csinálnak éppen, közben helyettes államtitkári szintig számlára fizetik a kormányhivataloknak bedolgozókat, és kevéssé ambiciózus exkollégáim pedig a piacon megszerezhető fizetés duplájáért húznak kényelmes állami állásokba, ahol napi két órát bírnak dolgozni, mert több munka nincs, de olyat is ismerek, aki fél éve nem tudja, hogy mit is kellene csinálnia, mindenesetre simán fölveszi a háromszázezer nettót.

Ez-e volna-e a háromdimenziós pedofil köztársaságeszmény, amelyről anynyit hallani? Talán ez. Mi más?

Apró epizód, de aktuál, és szépen mutatja a kormány mentális állapotát és kommunikációs profizmusát, valamint azt is, hogy itten nemcsak az árkok vannak betemetve, a sárdobálások befejezve immár, hanem a sport se nem keveredik politikával, és politikusok nem próbálnak ám sportsikerek fényében sütkérezni, mint rossz emlékű, diktatórikus beidegződésű jobboldali elődeik: a világbajnok vízilabdacsapat vízbeugrálós jókedvét mutatja még a tévé a döntő után, amikor megszakítják a barcelonai vigasság közvetítését, és kapcsolják - na kit? - Gyurcsány Ferencet, aki elmondja, hogy a legjobb, ha a politikus ilyenkor a háttérben marad.

Parádés kabarétréfa. Vajon ki lehetett az a dörzsölt spin doctor, aki megvezette ezt a párttársainál jóval intelligensebbnek tűnő milliárdost, és rávette, hogy bohócot csináljon magából élő egyenesben?

Javaslom Friderikusznak következő képregényinterjú alanyaként.

(Zárójelben készülök nagyon a következő vidám vasárnapra, a Budapesti Forma-1-es futamra, ahol tízezrek törik majd át a rendőrkordont és a kerítéseket, hogy, mint megannyi bekattant silverstone-i hittérítő, masírozzanak a forgalommal szemben az aszfaltcsíkon. Mert Palik László megígérte: lemond, ha egyetlen illetéktelen is bejut a pályára.)


Új Péter, Népszabadság, 2003. július 30., 9. oldal