- Egyre többen képtelenek tovább fizetni a devizahiteleket. Ki tehet arról, hogy ennyire elszaladt a devizahitelezés?

- Sokakat lehet ezért okolni: a pénzügyi kultúra hiányát, a magas kamatokat, de alapvetően a pénzéhes magyar bankárok felelőssége, akik úgy akartak nagyobb nyereségre szert tenni, hogy devizahitelekre beszélték rá a magyar ügyfeleket. Tudom, hogy ezzel nem leszek népszerű.

- Legfeljebb nem kap hitelt...

- Egyedül mi a Nemzeti Bankban erőltettük, hogy hozzunk szabályokat a devizahitelek ellen. Emlékszem, hogy sem a Pénzügyminisztérium, sem a bankfelügyelet nem látta ezt veszélyesnek. S a bankárok még ma sem gondolják, hogy ez veszélyes lenne: vagyis nem látják világosan, vagy a saját érdekük eltorzítja a látásukat. Az egész válságért a felelősség egy része a pénzéhes bankárokat terheli. Mert olyanoknak adtak hitelt, akik nem tudják visszafizetni a lakáshitelüket, a jelzáloghitelüket.

- Ahogy csökken a várható GDP, egyre tovább kell csökkenteni a kiadásokat, hiszen 3 százalékos hiányt vállaltunk. Viszont ettől tovább csökken a várható GDP, és egy bizonyos ponton túl többet ártunk a kiadáscsökkentéssel, mint amennyit használunk. Van ebből kiút?

- Épp ez a baja a költségvetés konszolidációját célzó mai törekvéseknek. És ezért nincs igazuk a neoliberális közgazdászoknak, akik csak azt hangoztatják, hogy a költségvetést rendbe kell tenni és a kiadásokat csökkenteni kell. Én azt gondolom, hogy nem ez a megoldás. Az első lépés a gazdaság rendbetétele kell, hogy legyen: az adócsökkentés, a bürokrácia és a korrupció visszaszorítása. Azt kell elérni, hogy versenyképesek legyenek a magyar vállalatok, hogy tudjanak munkát adni az embereknek, hogy el tudják adni a termékeiket, és akkor több lesz a költségvetés bevétele is. Tehát olyan lefaragó lépéseket kell tenni, amik nem fogják vissza a gazdaságot és nem élezik tovább a szociális feszültséget. Ezért azt mondom, hogy a "haveroktól" kell most elvenni, hivatalokat kell megszüntetni, a felesleges beruházásokat le kell állítani és ezzel együtt adót kell csökkenteni. Én így képzelem a kiutat a válságból. Kiadást persze kell csökkenteni, de azért, hogy aztán adót lehessen csökkenteni.

- És lát erre esélyt?

- Amennyire én ismerem a mostani programot, ez nem jellemző. Most is csak a kiadáscsökkentésről beszél az új kormány és a Reformszövetség programjában is az szerepel csupán, hogy később majd kell gazdaságélénkítő lépéseket is tenni. De nem ez a sorrend. Hiszen, ha levágják a költségvetési kiadásokat, attól még kevesebb lesz a bevétel, és ettől még jobban csökken a gazdaság. Tehát igaz: ez egy csapda.

- Hogyan állítható meg az adósságráta növekedése?

- Ez ugyanez a problémakör: ha nincs gazdasági növekedés, nincsen bevételnövekedés, és közben a kiadásokat le kell faragni. Szerintem az államadósság jó része felesleges kiadásokra ment el. Olyan autópályákat építettünk belőle völgyhidakkal és olyan metrót, amik túl sokba kerültek. Ezeknek a beruházásoknak jó része elfolyt a korrupciós csatornákon. És van egy halom hivatal és hivatalnokok, amik s akik nem kellenének. Ezeket kéne először rendbe rakni. Az állami autók beszerzési értékét hatmillió forintban kellene maximálni. Az összes állami alkalmazott fizetését mondjuk egymillió forintban kellene maximálni. Ugyanígy az állami bankok elnökeinek és azon bankok elnökeinek fizetését is, akiket az állam megsegített. Tudom, hogy ennek vannak kockázatai: Obama elnök is meglépte ezt, mire azt mondták neki, hogy ahol mogyoróval fizetnek, ott majmok fognak dolgozni. Vagyis, ha piaci versenyben lévő állami vállatok vezetőinek keveset fizetünk, akkor elképzelhető, hogy a rosszak mennek oda. De lehet azt mondani, hogy amíg az állam nehéz helyzetben van, addig ez van, és biztos, hogy fognak találni embert. De az állami vállalatoknál most ilyen magas fizetéseket fenntartani, az a lopás minősített esete.

- Eddig csak mennyiségi problémákról beszéltünk. Sokat költ magára az állam, kevés a bevétele, kicsi a növekedés, nagyok az adókulcsok. De ezeken nagyon nehéz változtatni, ha a gazdaság szerkezete rossz. Ezen hogy lehet segíteni? Milyen eszközei vannak az államnak?

- A gazdaságpolitikának az a feladata, hogy a magyar vállalkozásokat helyzetbe hozza, európai uniós támogatásokból, adócsökkentésből stb. Be lehet vezetni "helyi pénzeket", vagy akár voucherekkel lehet fizetni a szociális segélyt, amit aztán csak helyi boltokban helyi árura lehet beváltani. Számos lehetőség van, amit más országokban már kipróbáltak és működik.

- Ha a német gazdaság 5 százalékkal csökken az idén, hihetjük-e, hogy a magyar is 5 százalékkal fog csökkenni? Reális-e az a feltételezés, amin a mai restrikciós program alapul?

- Nem reális. Ez egy állandó számháború, és nagyon nehéz megmondani előre, hogy mekkora lesz a csökkenés mértéke. Én akkor is ötöt mondtam, amikor egy volt a hivatalos, ma inkább 5-8 százalék látszik reálisnak.

- Ha 7-8 százalékos a visszaesés az idén, teljesíthető-e a 3 százalékos hiánycél?

- Akkor elölről kezdődik az egész probléma.

- Ha nem teljesíthető a hiánycél, akkor tényleg még az idén meghaladhatja az adósságráta a 80 százalékot. Azt hogy tudjuk kezelni?

- Valószínűleg meghaladhatja, de ez függ a forint árfolyamától, hiszen 30 százaléka az adósságállománynak devizában van. Mivel a GDP csökken, az adóssághányad szinte biztosan nőni fog. Ha most nem az IMF pénzéből fizetnénk a lejáró adósságokat már ma sem tudnánk kezelni ezt a helyzetet. Márpedig az adósság nőni fog és az IMF pénze el fog fogyni.

- Nem kellene újratárgyalni a feltételeket a Nemzetközi Valutaalappal? Persze nem könnyű engedniük, mert akkor a többi hitelfelvevő is enyhítést fog követelni. Másfelől viszont ha romba dőlünk, akkor nem kapják vissza a pénzüket.

- Újra a Valutaalaphoz kell fordulnunk, és újabb hiteleket kell kérnünk. A jelenlegi hitelfeltételekkel nincs nagy baj, a kamat nem magas. Az persze szokatlan feltétel, hogy a választásokat megelőző hónapig lehet lehívni a hitelt. Igaz, a probléma az, hogy a pénz még hamarabb el fog fogyni. Ezért vagy újabb hitelt kell felvenni, vagy ezt kell megemelni. Most is azért kapott Magyarország a Valutaalaptól pénzt, hogy ne rántsa magával a környező országokat. A gond az, hogy nem arra használjuk fel az IMF-hitelt, hogy rendbe tegyük az országot, hogy helyreállítsuk a hitelképességet, és amikor lejár a hitel, tudjunk a magánpiacokon újabb hiteleket felvenni. Inkább az látszik, hogy kisebb változtatásokkal megy tovább az eddigi politika. Vannak ugyan változtatások, de mindig csak futunk az események után, tehát amikor változtatnak valamit, az már kevés ahhoz képest, amire szükség lenne.

- Mekkora esélyt adna annak, hogy nem tudunk ebből kikecmeregni összeomlás nélkül?

- Szerintem folyamatosan az államcsőd állapotában vagyunk. Hiszen, ha az az államcsőd, hogy nem kapunk hitelt a lejáró adósságok visszafizetésére, akkor ma államcsőd lenne az IMF hitele nélkül. A pénzpiacok nem fognak visszatérni a válság előtti helyzethez, amikor olcsón finanszíroztak nagyon eladósodott országokat. Tehát nem marad más, mint a nemzetközi szervezetek segítsége. Ezek viszont előbb-utóbb csak kikényszerítenek egy jobb gazdaságpolitikát, amely kifelé vezet a válságból. Mert egyelőre inkább befelé megyünk.

- Az adósság átütemezése szóba jöhet?

- Megváltozott a világ az utóbbi hónapokban, és úgy látom, hogy nyitottabbak a nemzetközi szervezetek arra, hogy a gyengébb országokat megmentsék. Persze elsősorban magunkat kellene a hajunknál fogva kihúzni a mocsárból, tehát nekünk kéne jó gazdaságpolitikát felmutatnunk, és ahhoz könnyebb lenne támogatást szerezni.