A gazdasági és pénzügyi kérdéseket nem olyan nehéz megoldani. Nekünk egy rendszer okozza a gondot. Egy rendszer, amely igazából még nevet sem kapott. Csak körülírni lehet. Például a spontán privatizációnak nevezett pártállami trükkökkel, a kádári technokraták elképesztő szakmai tehetségtelenségével és az egykori elit hálózatszerűen kiépített kapcsolataival. És ez a rendszer mindent önmaga amorf alakjára formál. Még a rendet és az igazságot is!

Különben hogyan fordulhatott volna elő az, ami például a Megyeri híd építőivel történt. Nem a nagyokról van szó, hanem azokról a vállalkozókról, akik már elég kicsik ahhoz, hogy emberarcuk legyen. És ennek a hídnak megépítésén több százan dolgoztak ilyenek. Vagyis kicsik, akik mögött nem bankok és konzorciumok, nem pártok és lobbik állnak, hanem a családjuk s néhány hűséges alkalmazottjuk, akiknek eddig kenyeret tudtak adni. Az az ő lobbijuk. Szóval, ezek a kicsik még mindig nem kapták meg a pénzüket a fővállalkozótól. Azzal nyugtatgatják őket, hogy az is bajban van. Persze néhány komolyabb cég, mint például a Hídtechnika vagy a ferdekábeleket készítő francia vállalat a pénzéhez jutott. Ez a nagyok összetartása.

És ha marad is még valami követelés a számlájukon, hát kibírják. Nem úgy, mint a több száz kisebb alvállalkozó és bedolgozó, aki aranytartalékok híján már csak a redőnyhöz nyúlhat. A családjával együtt.
Hol a rendőrség, hol az ügyészség, hol a bíróság, hol vannak az ilyen-olyan hivatalok és hatóságok, kérdezik sokan, különösen most, hogy a pórul járt vállalkozók újabb demonstrációkra, értsd, a híd lezárására készülnek. Annak a hídnak a lezárására, amely egyébként a hétévnyi MSZP-s kormányzás egyik legfontosabb kirakatberuházása. De hát ügyészség kell ide vagy bíróság? Hatóság vagy hivatal? A fővállalkozó azt ígérte, lesznek, akik kapnak majd egy-egy milliót, a többieket pedig vashulladékkal fizetik ki. Na, erre a cinizmusra melyik ügyészséget vagy hivatalt lehetne ráugrasztani? Melyik az, amelyik még nem amorfált rá kényszerűségből a rendszer különös alakjára? Ki fog a metróépítés több mint gyanús részletei miatt vizsgálatot indítani? Ki fogja megnézni, számon kérni a kormányzati negyed lefújt építésével kapcsolatos kiadásokat, vagy a teljesen feleslegesen felállított és működésbe lendített regionális TB-központok dolgáról ki fog faggatózni? És ki mondja ki végre, hol és mikor indult el a körbetartozások ördögi láncolata, melyik volt az első olyan vállalat, amelyet magas polcokról védtek meg akkor, amikor vagy nem tudott, de még inkább nem akart fizetni a partnereinek. Mert úgy több marad neki. Ráadásul kell egy szakértő - no nem egy kádári technokrata -, aki elmagyarázza végre az egyszerű polgároknak is, hogy azért van baj a korrupcióval, mert az nem a teljesítményt, hanem a kapcsolatot díjazza. A korrupció ilyenformán pedig jelentős hasznot hozhat egy-egy embernek, de mélységesen gazdaságtalan a társadalom egészét tekintve. Hogy tisztességtelen is?
Nos, a lengyelek tudták, hogy tisztességtelen a maguk korrupciója, de tudták, hogy gazdaságtalan is. Hosszú-hosszú évekkel ezelőtt létrehoztak egy korrupcióellenes hivatalt, nyomozati és hatósági jogokkal. Régi pártállami figurák egyenesen a szovjet NKVD-hez hasonlították. Mindegy. A testület működni kezdett, s a lengyel GDP mindjárt hét százalék fölött találta magát.

Az, hogy benne vagyunk a ganéban, s az állunkig ér az anyag, nem nagy dicsőség. Érhet az majd a fejünk búbjáig is, ha nem fogjuk fel, hogy itt nemcsak új választásokra van szükség, de egy teljesen más Magyarországra is.

Máskülönben maradunk abban, amiben vagyunk.