- Nemzetközi sajtótájékoztatón ismertette Bajnai Gordon megszorító csomagját. Van-e társadalomkép, jövőkép a megszorítások mögött?

- Sem jövőkép, sem világkép, sem társadalomkép nincs mögötte. Az a primitív neoliberális dogma van mögötte, hogy el kell venni az emberektől a pénzt, és ezáltal kell megkísérelni helyreállítani azt a pénzügyi egyensúlyt, amit egyébként az MSZP-SZDSZ kormány borított fel. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezek a megszorítások nem fognak sehova vezetni, hiszen ez csak azt eredményezi, hogy egyre nivelláltabb és nivelláltabb szinten mélyebb és mélyebb válság fog kialakulni. Én személy szerint azt gondolom, hogy valójában nem is a pénzügyi válság kezelése a céljuk, hiszen ha eddig nem tudták kezelni, sőt az egész válságot ők okozták, akkor miért tudnák most hirtelen megoldani ezeket a problémákat. Egyébként Csaba László professzor mondta azt, hogy huszonöt százalékban a világválság a felelős, és hetvenöt százalékban ez a politika a felelős. Itt a cél valószínűleg egyfelől a Világbank és egyéb pénzügyi befektetők diktátumának való megfelelési kényszer, másfelől pedig az az időnyerési szándék, hogy amennyire lehet, a nyomokat eltüntessék, és ami még mozdítható, azt lenyúlják. Mindennek a szellemiségét önmagában mutatja az, hogy mindezt vasárnap sikerült bejelenteniük, ami magán hordozza a neo-pogányság stichjét.

- A csomagban bejelentett adócsökkentések lendületbe hozhatják-e a magyar gazdaságot?

- Nyilvánvalóan nem, mert ezek jelentéktelen mértékű adócsökkentések. Egy ilyen válságban a szó teljes értelmében értve, csak egy radikális adócsökkentés hozhat változást - hasonlóan, mint azt például Szlovákiában csinálták. Az egyik probléma az, hogy nincs érdemi adócsökkentés, a másik pedig az, hogy valójában nyilvánvalóan adóemelés van, hiszen például az áfának a felemelése mindenkit súlytani fog, sőt az áfa az az adó, amiről maga Gyurcsány Ferenc mondta azt, hogy a szegények adója. Az meg maga a szemfényvesztés, hogy miután én a parlamentben követeltem, hogy az alapvető élelmiszerárak forgalmi adóját csökkentsék öt százalékra, ehhez képest, miután ők felemelték, annak tizennyolc százalékra való csökkentése mindösszesen két százalékos áfa-csökkentés az alapvető élelmiszerek tekintetében, ami olyan mértékben jelentéktelen, hogy szociális hatását sem fogja tudni kifejteni.

Szociológiai közhely, hogy ha hozzányúlnak a családtámogatáshoz, akkor a gyerekszám erősen csökkenni kezd. Ha viszont javítani akarunk ezen, akkor a pozitív intézkedések csak igen sokára hozzák meg a gyümölcsüket. Magyarul: lerombolni egy pillanat műve, valamit felépíteni igen hosszú és igen veretékes munka. Ráadásnak megint abból a tévképzetből indulnak ki, hogy a családtámogatás valamifajta szociális segély, holott a családi pótlék, a GYED, a GYES az nem valami fajta szegénysegélyezés, hanem annak az elismerése, hogy a gyermeknevelés a legértékesebb munka, ami a társadalomban csak elgondolható. Ráadásnak Magyarországnak is - hasonlóan Európa több országához - a legalapvetőbb problémája a demográfiai válság, nevezetes az, hogy egyre kevesebb a gyerek születik, egyre kisebb a lakosság, és ráadásnak az is egyre elöregedettebb. Tehát egyre kevesebb embernek kell eltartani egyre több embert. Ezen pedig csak úgy lehetne változtatni, ha éppen a családtámogatási rendszereket erősítenék, megteremtve például a családi adózás lehetőségét. Ez teremtené meg azt, hogy több gyerek szülessen, és ez biztosítaná hosszú távon az ellátórendszerek fenntarthatóságát.

Alkotmányossági szempontból is ugyanolyan aggályos, hiszen először is nem hagy elegendő időt a családoknak fölkészülni a negatív változásokra, tehát a családok közjogi várományát nyilvánvalóan sérti. Másfelől pedig például a munkaszerződésekben lévő tizenharmadik havi fizetés esetében több mint alkotmányosan aggályos ennek az elvétele, hiszen ez nem egy állami kegyből adott juttatás, hanem a munkaszerződés része. Márpedig alapvető alkotmányossági követelmény, hogy normál körülmények között szerződéseket törvénnyel nem lehet módosítani.

- 1995. március 12-én jelentette be az akkori szocialista-szabaddemokrata koalíció a Bokros-csomagot. Szintén vasárnap. Van-e párhuzam a két csomag között?

- Hogyne volna, a Bajnai-csomag ugyanannak egy variánsa, és ugyanolyan eredménytelen lesz, mint a Bokros-csomag. Ugyanarra a neoliberális dogmára épül, és ugyanolyan értelmetlen. Valójában a Bokros-csomag kártékony volt a magyar gazdaságra, ugyanis a kereslet visszafogó hatása miatt csökkentette a GDP-t, csökkentette az ország növekedését. A szerencsénk csak az volt, hogy a Bokros-csomagot követően egy nemzetközi konjunktúra volt, ami csökkentette a Bokros-csomagnak a negatív hatásait. A kereslet visszafogása miatt azonban mindenképpen ártalmas volt a magyar gazdaságra. Ugyanez a helyzet a korábbi Gyurcsány-csomagok, most pedig a Bajnai-csomag kapcsán. Pontosan ugyanez a neoliberális recept érvényesül, ami soha, sehol nem vált be, és a kereslet csökkenése miatt, a megszorítások miatt a lakosság kereslet csökkenését fogja eredményezni, következésképpen ez is a növekedés ellen hat, ráadásnak Magyarországon a GDP-t már csak a belső piacok tartják a szakadék fölött. Minden, ami a belső keresletet és a belső piacokat gyengíti, az a dolog természetéből eredően a gazdasági növekedés ellen hat. Magyarul: az egyik oldalon nincs érdemi, radikális adócsökkentés, a másik oldalon pedig súlyos elvonások vannak, amik csökkentik a gazdasági növekedést, következésképpen nem hogy megoldást nem fognak hozni, hanem csak súlyosbítják a válságot. Ami meg a hasonlóságot illeti, hogy mind a kettőt vasárnap jelentették be, arról csak annyi lehet mondani: a vasárnapi munkán nincs az Isten áldása.