A demokráciát, ugye, tanulni kell. Senki nem születik ugyanis eleve demokratának. Nevelődésünk során ennek a társas játéknak a szabályait éppúgy el kell sajátítanunk, mint a fociét vagy a családalapításét. De a nevelődést nehezíti, ha először magának a közösségnek kell elsajátítania a szabályokat.

Magyarországon láthatóan lassan halad ez a tanulási folyamat. És ebben nem az istenadta nép az elsődlegesen hibás, hanem az elit, amely elég rosszul végzi a munkáját, mivel önös érdekei rendre felülírják a tananyagot.

A kormányátalakítással kapcsolatban a balliberális elit és a politikai osztály vonatkozó fele azt nem értette meg, hogy hiába tudják úgy lebonyolítani a kormányfő cseréjét, hogy abba formálisan ne nagyon lehessen belekötni, attól még nem válik a kormány elfogadottá. Épp ellenkezőleg. A lakosság nagyobbik része élénk ellenérzésekkel fogadja majd, ha valakit "kényszerrel" ültetnek a nyakába.

A nemrég közreadott közvélemény-kutatások arra utalnak, hogy a választók csakugyan nem különösebben elégedettek a jelenlegi helyzettel. A Szonda Ipsos és a Nézőpont Intézet is megpróbálta kitapogatni azt, hogy mi az, ami gondot okoz Bajnai és kormánya elfogadottságában, és mi az, amit elfogadnak tőlük a válaszolók. A Nézőpont szerint a népesség mintegy kétharmada bizalmatlan az új kormányfővel szemben, és 50 százalékuk alkalmatlannak tartja Bajnait a feladatra. Ezek után nem meglepő, ha többségük nem ért egyet a kormányváltással, és 59 százalékuk új parlamentet szeretne. A kormány támogatóinak köre a városi elitre és az MSZP híveire szűkült.

A Szonda mérései is hasonló irányban mutatnak. A megkérdezettek fele szkeptikus a kormánnyal szemben, és csak négy tizedük bízik benne. Csak 34 százalékuk gondolja úgy, hogy a kormány hosszú távon használni tud a magyar gazdaságnak, míg 39 százalékuk szerint nem várható érdemi és pozitív változás a bejelentett intézkedések hatására. Ebben a felmérésben is az MSZP-s szavazók többsége adja a kormány támogatói körét.

Mielőtt elhamarkodottan ítélkeznénk, szögezzük le: természetesen a súlyos megszorításokkal kapcsolatban senki nem várhatja azt, hogy a többség kedvezően fogadja. A közvélemény-kutatás nyilván a népszerű intézkedések népszerűségét tudja csak megmutatni, ahogy a megszorító intézkedésekkel kapcsolatban is azt tudja láttatni, hogy azokat megszorításokként fogadja a lakosság.
Ám egyáltalán nem mindegy, hogy ugyanazt az állami intézkedést ki, és milyen előzmények után jelenti be. Épp ez az egyik legfontosabb pillére a demokratikus működésnek: hogy mivel a nép bízhat benne, hogy politikusai a nevében kívánnak intézkedni, ezért a rövid távon hátrányos intézkedésekkel kapcsolatban is meg lehet benne a bizalom saját képviselői iránt.

Ezt a bizalmat viszont a politikának meg kell szolgálnia. Azért fontos lecke ez a visszajelzés a választók részéről, mert világossá teszi, hogy a demokratikus politikában nem csak az a fontos, hogy milyen döntések születnek. Ezzel majdnem egyenrangú jelentőséggel bír az, hogy ki kommunikálja, dönti el vagy adja utasításba a kormányzati intézkedéseket.